„Egyszerű, mégis reményben gazdag gesztus” – mondta július 14-én Francesco Ielpo szentföldi kusztos a lengyel kápolna, a Szent Józsefnek szentelt imádságos hely alapkövének letételén a betlehemi Pásztorok Mezején, ahol az angyalok hirdették Jézus születését. Lengyelországot Grzegorz Ryś bíboros, krakkói metropolita érsek képviselte, akit felkértek az esemény levezetésére.
Beszédében Ielpo hangsúlyozta a Varsó és a Szentföld közötti erős köteléket, valamint annak mély jelentőségét, hogy ezt a kápolnát Krisztus nevelőapjának ajánlják. Szent József a maga csendes jelenlétével – amely mind a négy evangéliumi elbeszélésben ott van – „a Szent Család őrzőjévé, a csend és a meghallgatás emberévé” vált, aki képes volt Isten tervét „alázattal és bátorsággal” befogadni. Egy ember, aki elfogadta azt, amit Isten elhatározott felőle, és ezt nem szavakkal, hanem egész létezésével tanúsította.
Éppen a csend szentjének példája nyomán válik így a kápolna a katolikus hit kézzelfogható szimbólumává és tárgyiasult tanúságtételévé. Az alapkő letételével – benne az időkapszulával, amely az alapító okiratot és a jelenlévők aláírásait őrzi – a Szentföld az imádság és a befogadás új helyével gazdagodik. Egy kápolnával a helyi közösség és a zarándokok számára, akik – reményeink szerint – hamarosan ismét visszatérnek majd, hogy ellátogassanak az evangélium helyszíneire.
Bíznak abban a békében, „amelyre ma a világnak és ennek a Földnek oly égető szüksége van” – emlékeztetett Ielpo –, és amelyhez „alázatra és bátorságra” van szükség. Két olyan tulajdonság ez, amely Szent József életét jellemezte, akinek közbenjárásába ajánlotta a kusztos az új építményt, megerősítve a lengyel egyház és Jézus Krisztus életének helyszínei közötti egységet.
Szöveg: Lorenzo Vita
Forrás és fotó: Szentföldi Kusztódia
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
