Alább olvashatók a Népszavának adott interjú vonatkozó részletei:
– Egyetért azzal, hogy Trianonnak hivatalos emléknapja van?
– Történészként nem mondhatok mást: helyénvaló egy olyan történelmi eseményre való emlékezés, amelynek ilyen nagy a jelentősége.
– A „nemzeti összetartozás napja” elnevezést is jónak tartja?
– Nincs vele gondom.
– Kétségkívül jobb, mintha az „örök magyar fájdalom” vagy a „revízió napja” lenne. De lehetne akár a „megbékélés napja” is. Naivitás?
– A megbékéléshez két fél kell. Olyan helyzetben, amikor például az Úz völgyében magyar sírkereszteket tépnek ki, nehéz megbékélésről beszélni.
Kérdés, hogy mi a fontosabb nekünk. Az, hogy a magyar politika a vélelmezett jó viszony érdekében kapituláljon a szomszédos országok előtt, vagy pedig az, hogy az egységes magyar nemzet szolidaritást vállaljon a határon túl élőkkel?
Súlyos dilemma ez, mindkét választásnak nehezen kezelhető politikai következményei vannak.
Úgy tenni azonban, mintha most minden rendben lenne, erkölcsileg sem helyes.
A nemzeti összetartozás napjának pozitív jelentése van, ami kifejezett előrelépés ahhoz képest, amit a kormány az emlékezetpolitika ügyében az elmúlt tíz évben művelt. Lásd a Szabadság téri „német megszállási emlékművet”, amely maga a tömény nemzeti giccs. A hazugság szobra.
(…)
– Ön szerint miről kellene szólnia az évfordulós megemlékezésnek?
– Trianon következményei ma is fájdalmasan hatnak, eltérően például a mohácsi csatától, amelynek következményei csak áttételesen érvényesülnek, és nincs ember, aki a jelen problémáit ehhez az eseményhez kötné. A trianoni megemlékezésnek arról kell szólnia, hogy azok az elvek, amelyek alapján a békét meghirdették, mind a mai napig csorbulnak. Magyarország elvesztette területeinek kétharmadát, de ezeken a területeken nagyon nagy számban laktak olyanok is, akik nem akartak Magyarországhoz tartozni. Nekünk ezt tudomásul kell vennünk.
Azt viszont nem szabad elfogadnunk, hogy a magát nemzetállamként meghatározó Romániában a magyarság számára nem biztosítottak a nemzetiségi és önrendelkezési jogok. Erre akkor is fel kell hívni a figyelmet, ha tisztában vagyok azzal, hogy így konfliktusokat generálunk.
– A magyar kormánytól sem idegen a nemzetállami retorika.
– A kormány ezzel pont azt legitimálja, amit kritizálnia kellene. Természetesen Magyarország sem homogén nemzetállam, nálunk is vannak nemzetiségek. A magyar alkotmány ugyanakkor a nemzetiségeket államalkotó tényezőként ismeri el, szemben a román alkotmánnyal. Pedig elsősorban annak kellene gesztusokat tennie, aki Trianon után a nyerő oldalra került.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
