Száznegyvenhárom éve, 1874. április 25-én született Guglielmo Marconi, a drótnélküli távíró Nobel-díjas olasz feltalálója. Mivel egyetemet nem végeztt, elméleti tudása hézagos maradt, ő magát inkább mérnöknek, mint tudósnak tartotta – a Nobel-díjat átvevő beszédében azzal hökkentette meg hallgatóságát, hogy elismerte: valójában nem érti, miként működik találmánya.
Apja gazdag olasz földbirtokos, anyja egy ír szeszgyáros lánya volt, így az angolt is anyanyelveként beszélte. A család anyagi helyzete lehetővé tette, hogy magántanárok oktassák, érettségi után a legjobb olasz professzorok előadásait látogatta, de egyetemre soha nem iratkozott be. 1894-ben Heinrich Hertz nekrológjában olvasott a német tudós által felfedezett elektromágneses sugárzásról, azaz a rádióhullámról. Bologna melletti villájuk parkjában kezdett kísérletezni, a hullámokat szikrainduktorral keltette. Vevőkészüléknek koherert (fémporral lazán töltött üvegcsövet) használt, amelynek elektromos hullámok hatására megnő a vezetőképessége, s áramkapcsolóként működik, a fémszemcsék érintkezésekor létrejött áramkört villanycsengő jelezte. A csengő 1894 decemberében szólalt meg először, és Marconi a folyamatosan tökéletesített szerkezettel egyre nagyobb távolságokat tudott áthidalni.
Miután a római kormány nem érdeklődött találmánya iránt, Londonba utazott. A Brit Posta bőkezűen támogatta a fiatal olaszt, aki 1896. június 2-án benyújtotta a világ első rádiós szabadalmát. A vételi távolság fokozása céljából hangoló rendszert iktatott be az adó- és a vevőállomáson is, így a hullámok viszonylag szűk rezgésszámhatárok között maradtak, és egy éven belül már tizenkét mérföldre volt képes a morzejelet továbbítani. A Wight-szigeten felállított drótnélküli távíró állomás első „ügyfele” Viktória brit királynő volt, aki a 16 kilométerre horgonyzó királyi jachtra küldött üzenetet. Az agg fizikusfejedelem, Lord Kelvin 1898-ban már fizetett azért, hogy Marconigramot küldhessen egy kollégájának: ez volt a világ első kereskedelmi rádióüzenete. 1899-ben Marconi Amerikába látogatott, és hírverésként a partról adott szikratávíró-tudósítást az Amerika Kupa vitorlásverseny állásáról. A viharos ünneplés után hazafelé tartva már száz kilométerre a szárazföldtől sikerült távírókapcsolatot teremtenie a Wight-szigeti állomással.
Marconi ezután azt vette a fejébe, hogy megteremti a két kontinens közötti drótnélküli távíró kapcsolatot. Ezt akkoriban lehetetlennek vélték, mert úgy gondolták, hogy a Hertz-féle hullámok egyenes vonalban terjednek és csak a horizontig foghatóak – Marconi viszont meg volt róla győződve, hogy a sugarak követik a Föld görbületét. Első, Massachusettsbe küldött üzenete még elveszett az éterben, de a kisebb távolságon tett próba már sikeresnek bizonyult. Az 1901. december 12-én Anglia legnyugatibb részéről, Cornwallból sugárzott három rövid jelet, a Morse ábécé „s” betűjét (a szignál olyan erős volt, hogy a készülékből harminc centi hosszú szikrák pattogtak) 3500 kilométerrel távolabb, Új-Fundlandon egy sárkánnyal 122 méter magasra repített antenna tisztán észlelte. (Ma már tudjuk, hogy a hullámok valóban egyenesen terjednek, de visszaverődnek az ionoszféráról, ezért igen messzire eljutnak.)
Az Egyesült Államokból az első üzenetet Theodore Roosevelt elnök küldte Angliába 1903 elején VII. Edvárd királynak. 1904-től az óceánon közlekedő hajóknak rádión küldték meg a híreket, 1907-ben pedig létrejött a rendszeres transzatlanti rádiókapcsolat. Marconi találmánya számos életet mentett meg, amikor például a Titanic 1913. április 14-én jéghegyre futott, a rádión leadott vészjelzést fogva érkezett a helyszínre az utasok egy részét kimentő Carpathia gőzös.
Marconi 1901-ben vállalkozást alapított, amely hamarosan óriásvállalattá nőtte ki magát. Maga a feltaláló 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott a német Karl Ferdinand Braunnal megosztva – utóbbi kapcsolta össze induktív úton a rezgőkört az antennával, és javasolta a vételhez a kristálydetektor használatát. A rádió hamarosan az első számú szórakoztató eszköz is lett, feltalálója – az olasz fasiszta párt lelkes tagja – hazájában szenátori és nemesi rangot, őrgrófi címet, és nem mellékesen 1924-ben a rádióközvetítésekre szóló monopóliumot kapott. Mussolini támogatójaként diplomáciai küldetést is vállalt, 1935-ben Brazíliában és Európában utazgatva érvelt a fasiszta Itália abesszíniai hódító háborúja mellett. Guglielmo Marconi 1937. július 20-án halt meg, és állami díszpompával temették el Rómában, emlékére a rádióállomások pedig világszerte néhány percig elnémultak.
Marconi elsőségét sokat vitatták, hiszen az orosz Popov és a horvát származású amerikai Tesla őt megelőzve vagy vele egy időben nyújtott be hasonló szabadalmakat (Amerikában 1943-ban Tesla javára meg is semmisítették Marconi szabadalmát). A nagyközönség szemében azonban ő „a rádió atyja”, mert neki sikerült legelőbb érthető jeleket továbbítania.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
