„Ez az ember veszélyes” – így nyilatkoztak a britek észak-afrikai ellenfelükről, a náci Németország egyik legtehetségesebb tábornokáról, Erwin Rommelről, akit ravasz csapdáinak és merész taktikai lépéseinek köszönhetően „sivatagi rókaként” is emlegettek. A „ravaszdi” Erwin Rommel 127 éve, 1891. november 15-én látta meg a napvilágot a németországi Heidenheimben.
A fiatal Rommel bolondult a repülésért és úgy tervezte, hogy egy nap pilóta lesz, de apja unszolására a katonai pályát választotta és 1910-ben beiratkozott a danzigi kadétiskolába. Az első világháború alatt Franciaországban, Romániában, valamint Olaszországban szolgált és háromszor is megsebesült. Bátor katonaként szerzett hírnevet magának és többször részesült a legmagasabb kitüntetésekben. Rommel a német kapituláció után is a hadseregben maradt, ahol kiképzőtisztként, majd tanárként folytatta karrierjét. A náci hatalomátvétel után Hitler felfigyelt rá és a tehetséges tiszt a Führer egyik személyes kedvencévé vált. Az előléptetés sem késett: Rommelt Hitler testőrségének parancsnokává léptették elő.
Az igazi sikert és a hírnevet azonban a második világháború hozta el számára. A franciaországi hadjárat idején a 7. páncéloshadosztály parancsnokaként kivívta a Führer és a német nép csodálatát. A „szellemhadosztályként” emlegetett hadtest bámulatos menetteljesítményeket produkálva, átlagban napi 50-60 km nyomult előre, miközben katonái több száz ellenséges harckocsit semmisítettek meg és több mint 90 ezer foglyot ejtettek. Sikereinek elismeréseként Rommelt Észak-Afrikába helyezték át, ahol 1941 februárjában megkapta a háború alatt híressé vált Afrika hadtest (Afrika Korps) irányítását. Afrikában tovább folytatódtak sikerei és alakja legendássá vált nemcsak emberei, hanem ellenfelei szemében is. Bár az angolokénál jóval csekélyebb erőkkel rendelkezett, haderejének számbeli hátrányát merészséggel és remek taktikai húzásokkal kompenzálta. Csodára azonban Rommel sem volt képes: a krónikus ember- és hadianyaghiányban szenvedő „sivatagi rókát” végül legyűrte a túlerő, így 1943 márciusában kénytelen volt elhagyni Észak-Afrikát.
A vereség ellenére hírneve töretlen maradt Németországban, és a Franciaországban állomásozó, a szövetségesek partraszállását megakadályozni hivatott B-hadseregcsoport élére került. Rommel nem tudta feltartóztatni a szövetségeseket Normandia partjainál és nem sokkal a D-nap után autóját megtámadta egy brit vadászgép. Rommel, aki ekkor már benne volt a Hitler elleni összeesküvésben, súlyos fejsérüléseket szenvedett.
Az ellene irányuló sikertelen merénylet után, 1944 júliusában, Hitler nehéz döntés elé került. Mivel az összeesküvésben lebukott Rommel a német civilek és katonák körében még mindig rendkívüli népszerűségnek örvendett, a náci vezérnek nem nagyon akaródzott bíróság elé állítani lebukott generálisát, mivel egy halálos ítélettel végződő per katasztrofális hatással lett volna a német nép és a katonák harci moráljára.
A Führer végül választás elé állította Rommelt: vagy bíróság elé áll, vagy öngyilkosságba menekül, és ezzel megmentheti családját is. Rommel az utóbbit választotta és a zsarolásnak engedve 1944. október 14-én egy cián kapszulával vetett véget az életének. A hivatalos közleményekben persze szó sem volt semmiféle kapszuláról. A kontroll alatt tartott német médiában Rommel halálát teljesen elferdítve tálalták, úgy informálva az embereket, hogy szeretett tábornokuk a franciaországi vadászgép támadás sérüléseinek szövődményeibe halt bele. A „sivatagi rókát” képmutató módon, teljes katonai pompával temették el Ulmban.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
