Ez pedig a 444 műve – ki másé is lehetne?
„Orbán Viktor már fel se fér a sajtószabadságot veszélyeztetők toplistájára
35 politikus és szervezet fért fel idén a Riporterek Határok Nélkül (RSF) sajtószabadságot veszélyeztetők toplistájára. Erről nem hiányozhatnak a szokásos nevek, Bassár el-Aszad, Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun vagy Recep Tayyip Erdogan; akik mellé felfért még a los Zetas drogkartel, a pakisztáni hírszerzés, vagy a bloggereket gyilkolászó bangladesi Ansarullah Bangla iszlamista csoport is, de a jemeni síita lázadó huszik is.
Európából Putyin és Erdogan mellett Ilham Aliyev azeri és Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök, illetve a csecsen vezér, Ramzan Kadirov fért még fel a listára. Hiányzik viszont róla Orbán Viktor, aki ebben az évtizedben a médiatörvény piszkálgatása miatt szerepelt már az RSF listáján.” (444)
Tehát: Ha a magyar miniszterelnök nincs rajta a szégyenlistán (amelyet amúgy az RSF is politikai megrendelések szerint állít össze, ne tévedjünk!), akkor azt kell írni, hogy „nem fért rá a listára”. Mert hát micsoda koncepciótlanság lenne annyit írni, hogy nincs rajta a listán. Vagy egyszerűen nem beszélni az egész gittegyletről. Így viszont érvényesül a (pre)koncepció. És az a lényeg. Csak az a lényeg…
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
