Ez a levél pedig különösen fontos és figyelemreméltó! Azoknak is sokat mond, akiknek fogalmuk sincs erről a témáról (mint például én).
A levél írójának kilétét –az ő kérésére- nem fedem fel, van elég baja így is. Legyen elég annyi, hogy egy „MD, PhD CEO” tudományos főmunkatársról van szó, nem a sarki fűszeresről.
És akkor a levél:
„2006 körül történt, hogy egy akadémiai ülésen, amelyen részt vett az MTA megreformálásáért kardoskodó Kóka János és barátja, ifj. Duda Ernő, a Kóka-Gyurcsány-Bajnai kormány Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszttel kitüntetett – ám mindenféle felsőfokú végzettség nélküli – innovációs tanácsadója, aki az akkori Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácsának tagjaként az MSZP/SZDSZ holdudvar számára osztotta az innovációs milliárdokat, hogy Duda a vita hevében a „fogd be a pofád, te rohadt FIDESZ bérenc” felkiáltással tette helyre az MTA akkori elnökét, Pálinkás Józsefet. Az otromba fenyegetés hatott, Pálinkás befogta a száját, a kiegyezés pedig megtörtént – Duda és az általa épített és elnökölt Magyar Biotechnológiai Szövetség tovább osztotta a Szövetség holdudvara és a haveri, SZDSZ/MSZP érdekeltségű, sokszor offshore tulajdonú cégek számára az innovációs milliárdokat, immár akadémiai segítséggel. Cserébe az akadémikusok is egyre nagyobb szeletet kaptak, a leginkább IMF hitelből finanszírozott innovációs támogatásokból.
A problémát, hogy az igen csekély gyakorlati haszonnal járó ezoterikus alapkutatásokat nagy gyakorlati haszonnal kecsegtető alkalmazott kutatásokká alakítsák, az akadémiai elit igen gyorsan megoldotta. Az anyósok, apósok, asszisztensek, szeretők és csókosok által ügyvezetett és tulajdonolt akadémiai spin-off cégek megszülettek, amik a milliárdos K+F pályázatokhoz beszámlázva – papíron legalábbis – hamar százmilliós árbevételű cégekké alakultak. Ehhez pedig nem kellett mást tenni, csak számlákat kibocsátani. Országszerte gombamód szaporodtak a valós gazdasági tevékenységet csupán számlakibocsátásban kamatoztató akadémiai spin off-ok, amiknek csak arra kellett ügyelniük, hogy az akadémiai intézetek pénzügyesei is be legyenek avatva abba, hogy ezen cégek ha valós reagensekkel és szolgáltatásokkal nem is, ám milliós nagyságrendű számlákkal igen szorgalmasan járulnak hozzá professzor uramék K+F pályázataihoz. És mivel a biotechnológiai reagensek többszázezer Ft-os tételek, így a kiállított számlák nagyságának csak a képzelet szabott határt. Az akadémiai cégek persze egymás számára is kiállítottak számlákat, így szolgálva a K+F támogatások kifolyatását, másrészt pedig, megalapozva a gazdaságfejlesztési pályázatokon lehívható innovációs milliárdoknak. Ez a gyakorlat Pálinkás uram bátyám Innovációs Hivatal élére történő kinevezésével vált intenzívvé – az akadémiai kutatók, akik alapkutatásaikra, gazdaságfejlesztési címszóval – akár tízmilliárdos támogatásokat is felhalmoztak, strómanjaik által üzemeltett cégeiken is nagyon szakítottak: így folytak be az Uniós milliárdok Pálinkás úr barátainak zsebébe. A számlakibocsátások főként az évvégén radikalizálódtak: mivel a gazdaságfejlesztési pályázatokon elindult cégek az árbevételüknek megfelelő nagyságrendben kaphattak támogatást, így az év közben elmaradt gazdasági teljesítményt professzor uramék az év végén kibocsátott 100 milliós nagyságrendű számlákkal igyekeztek bepótolni. Akadémiai ügyintézők körében közismertek akadémikus uramék spin off-jai által az akadémiai intézetek számára, anyagköltség címen kiállított több tízmilliós számlák. És ezeket ki is fizették. Mivel az akadémia gazdálkodása, Lukács György szellemi örökségének hála, a mai napig független a magyar emberektől. Akik persze a mai napig finanszírozzák az MTA működését. Pálinkás mindeközben a mennybe ment, hisz nemcsak az akadémiai elit, de a kultúrát hagyományosan uraló balliberális elit baromságait is támogatta. És így, az MTA és az MSZP / SZDSZ holdudvar vezetőinek támogatásával megléphette azt, ami gyökeresen ellentmond az általa meghirdetett “legyen Nobel díjasa Magyarországnak” szlogennek: a szegedi ELI-ből szép lassan, az akadémiai cimbik támogatásával kitúrta azt a Krausz Ferencet, akinek forradalmian új lézerfizikai kutatásai megalapozták az ELI koncepcióját. És mivel a Münchenben dolgozó és valóban Nobel díj közeli Krausz kiszállása gyakorlatilag hiteltelenítette az ELI 80 milliárdos beruházásának jogosságát, magát és milliárdos GINOP pénzekkel kitömött társait az ELI és a magyar tudomány megmentőjének állította be. És ezt a szerepet mind a magyar kormány, mind a közvélemény évekig bekajálta. A papírgyártásban és hamis számlák gyártásban szerzett tapasztalat azonban az ELI közbeszerzéseinél is kiütközött: az Európai Bizottság az ELI 10 közbeszerzését szabálytalannak találta. Pálinkás és milliárdokkal kitömött haverjai így már az Európai Unió előtt is eljátszották mind a magyar tudomány, mind az akadémia hitelét.”
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
