Nem azért tesszük közzé a bejegyzését, mert a szívünk csücske a fent megnevezett újságíró, hanem azért, mert – valljuk be – jóleső érzés olvasni, amikor elvtársak nyilvánosan balfaszozzák egymást, ráadásul azért, mert egyikük szerint a másik nem megfelelően vívja közös – és persze örök – harcukat a szélsőjobb ellen…
Íme tehát:
Egy irtózatos balfaszság margójára
Mint ismert, Soproni Tamás hatodik kerületi polgármester nem adta meg a közterület-használati engedélyt ahhoz, hogy a Mi Hazánk nevű párt kettős keresztet állítson a Nyugati téren. Az indoklás kapásból elképesztőnek tűnt, de nekem magával a döntéssel szemben is rossz érzésem támadt.
Eddig nem volt időm foglalkozni vele, most azonban megkérdeztem egy liberális, jogállami elvek szempontjából elvágólagos ismerősömet, hogy mit szól hozzá. Első blikkre nem talált kifogásolnivalót, azonban néhány kérdéssel elbizonytalanítottam, míg én megerősödtem abban az álláspontomban, hogy a döntés nem egyszerűen dölyfös, nevetséges és ostoba, de veszélyes is.
Soproni a közösségi oldalán a következőkkel indokolta a lépést. „Amíg én vagyok a polgármester, a VI. kerületben nem fogja magát egy náci szellemiségű párt vallási jelképek mögé bújva reklámozni.” És „ez a párt szinte kizárólag cigányozással, zsidózással és egyéb kisebbségek elleni uszításokból él, ezzel keresi a népszerűséget. Terézvárosban ennek nincs helye, nem fogunk a kormánypárt kegyeit kereső kispályás náciknak reklámfelületet biztosítani.” Akkor nézzük.
1. A Mi Hazánk törvényesen bejegyzett párt. Amennyiben ez a tény nem tetszik a Momentumnak vagy Soproninak, akkor kezdeményezze a betiltását. Én nagyon helyesnek tartom, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert amíg egy párt működése nem tiltható meg addig, amíg törvényi feltételeit ennek ki nem meríti, addig állnak fönn legalább formális garanciái a többpártrendszernek és úgy általában a politikai jogoknak. És amíg egy párt törvényesen működik, addig hivatalos szervek nem viszonyulhatnak hozzájuk azon az alapon, hogy ki a kérelmező. Láttunk példát ennek ellenkezőjére.
2. A kettős kereszt nem vallási jelkép (legföljebb az orosz ortodoxoknál, meg az egykori Bizáncban). Ebből a szempontból a Mi Hazánk és Soproni egy irányba hazudik, vagy téved. Hogy keresztény/keresztyén felekezetek nevében miért vonulnak föl egyesek fölszentelni/megáldani a műtárgyat, azt az illetékes egyházaktól kéne megkérdezni. Amennyiben ezek az egyházak rendben lévőnek tartják, hogy szélsőjobbos alkalmakon debilizálódott vénemberek képviseljék őket szakralitást kölcsönözve pőrén közéleti események, akkor nincs mit tenni. Láttunk példát erre.
3. Egy párt „vallási jelképek mögé bújva” is „reklámozhatja” magát. A KDNP-nek a emblémájában is ott a kereszt, és senki nem kötelezheti őket, hogy politikájuk tartalma alapján cseréljék szarvasagancsra. Mindenkinek jogában áll olyan imidzs kialakításával próbálkozni, amilyennel csak óhajt, az ellenfelek feladata átvinni a közvéleményen, hogy a kialakítani vágyott kép nem felel meg a valóságnak. Ha ezt a melót hivatali, igazságszolgáltatási packázással akarják helyettesíteni, akkor ebben a küzdelemben elbuknak. Láttuk ennek példáit.
4. Az „amíg én vagyok a polgármester…” mentalitás, pontosan olyan, mint az „amíg én vagyok a miniszterelnök, addig Mága Zoltánhoz ömlenek a százmilliók, és a fociba öljük a közpénzt” vagy az „amíg én vagyok a házelnök, addig itt nem lesz szobra a hazaáruló Károlyinak” típusú magatartásformák. Én viszont pont leszarom az összes politikus ízlését, hobbiját és történelmi ismereteinek ordító hiányát. Nem arra vannak fölhatalmazva, hogy esztétikai, áltudományos nézeteikkel boldogítsák a közt. Láttuk példáit, hogy az milyen.
5. A kettős kereszt történelmi szimbólum, helyes vagy helytelen használatáról az arra avatottak majd kifejtik – nem kötelező erejű – véleményüket, de semmiképpen sem a riválisok ítélkeznek e téren. Senki nem tilthatja meg az utódpárt képviselőinek, hogy fölvonuljanak az elődpárt által kivégeztetett miniszterelnök házánál, ahogy azt sem, hogy az utódpárti politikusnő fölháborodottan keljen ki az említett miniszterelnök szobrának elvitele ellen, míg korábban – és vissza nem vontan – párás szemmel emlékezett meg a kivégzést társaival jóváhagyó nagyapjáról. A történelmi ízléstelenség sajnos része a közéletnek. Látunk rá példát bőven.
6. A közterület plurális hely, a legkülönbözőbb embereknek, megnyilvánulásoknak, kifejezési formáknak el kell rajta férniük. Igénybe veszik street artosok, ismeretterjesztő kiállítások, reklámozók és politikai pártok is. Éppen a Nyugati téren borította be korábban a Sopronit támogató egyik szervezet transzparenssel az egész felüljárót – engedély nélkül. De pártok, NGO-k szabályszerűen is helyeznek ki mindenfélét. Egy önkormányzat előírhat normatív szabályokat, például, hogy föl kell tüntetni a kihelyezőt. Egy önkormányzat figyelhet, sőt figyelnie kell a városkép egészére, de ebbe bele kell férnie a már említett produktumok sokféleségének. Az arányosság a jogrend része, nem egzakt fogalom, de nem tudjuk a jogot nélküle alkalmazni. Vagyis konkrétan itt ez azt jelenti, hogy nem kell tűrni, hogy Budapest adventi képéhez hozzátartozzanak a lépten-nyomon állított kettős keresztek, de ahogy a karácsonyi akciók hirdetéseinek vagy az EMIH hanukijájának is el kell férnie, úgy annak is, hogy valaki (bárki!) kettős keresztet állítson. Látunk példát arra, amikor valaki teljes városok arculatát igyekszik a saját képére formálni.
7. Bár Soproni újdonász városvezető, de azt illenék tudnia, hogy a polgármesterség kétarcú szerep. Egyfelől politikus, akinek lehet véleménye bármiről, másrészt viszont egy hivatal irányítója, akinek semlegesen, csak a jogszabályoknak megfelelően kell tevékenykednie. A két szerepet nem keverheti. Egy hivatalos eljárást még politikusi oldalán sem kommentálhat így: „nem fogunk a kormánypárt kegyeit kereső kispályás náciknak reklámfelületet biztosítani”. Remek. Akkor most a „kormánypárt”, a „kispályás” és a „náciknak” szavakat kéretik „Soros György”, „bukott baloldali” és „bevándorláspártiaknak” kifejezésekre cserélni. Így hogy tetszik? Tökéletes hivatkozási alap, hogy legközelebb az ellenzéket megfosszák valamennyi felülettől. Láttunk példát ilyesmire is.
8. Csak ez nem fog elhangozni nyíltan, noha a kormány támogatóinak körében nagy tetszést keltene, ha betiltanák a „Soros-szervezetek” választási plakátjait. Az ellenzéki közvélemény felelőssége, hogy Soproni-féle intézkedéssel és indoklással ne lehessen népszerűségre szert tenni nála, különben igazolja, hogy állami szervek politikai okokból szutyongathatnak a hatalomnak nem tetsző személyeket és szervezeteket. Azzal meg, ha nyugtázzák, hogy egy hivatali elöljáró, egy hivatalos eljáráshoz kapcsolódóan elvitassa az eljárás résztvevőjének kereszténységét, annak adnak alapot, hogy más hivatali személyek választóik egy részének hazafiságát vonják kétségbe. Ahogy nem is egy példáját láttuk ennek.
9. A cinizmushoz is ész kell. Soproni által aláírt papír természetesen nem ezt az indoklást tartalmazza, hanem azt, hogy a Nyugati tér megnövekedett forgalma miatt nem lehet keresztet állítani. Majd ezek után érkezett a népszerűnek gondolt bejegyzés, amelyben beismeri, hogy nem az az igazság, ami a hivatalos indoklásban áll, hanem politikai nézetei/érdekei döntöttek. Látunk rendszert így működni.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
