Međugorjei lelkigyakorlaton vettek részt a Pécsi Egyházmegye papjai, diakónusai és papnövendékei

Međugorjei lelkigyakorlaton vettek részt a Pécsi Egyházmegye papjai, diakónusai és papnövendékei

A Pécsi Egyházmegye papjai, diakónusai és papnövendékei július 4-én indultak a bosznia-hercegovinai Međugorjéba, a „Szűzanya iskolájába”, hogy részt vegyenek a 25. alkalommal megrendezett nemzetközi papi lelkigyakorlaton, melynek idei mottója Máté evangéliumából származott: „Tanuljatok tőlem és békére találtok” (Mt 11, 28–30). A lelkigyakorlatról Mihovics Szebasztián papnövendék írt beszámolót.

Első megállónk Mostar városa volt, ahol kívülről megtekintettük a székesegyházat, annak az egyházmegyének a főtemplomát, melyhez Međugorje is tartozik. A Stari most nevű öreg hidat is megnéztük, mely Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette. Vidám beszélgetés közepette elfogyasztottunk egy finom török kávét az atyákkal, majd folytattuk utunkat tovább Međugorje felé.

A délutáni órákban elfoglalhattuk szállásunkat Međugorjéban, megismerkedhettünk szállásadóinkkal és tolmácsunkkal. A sikeres regisztrációt követően, az esti szentmisével kezdtük meg lelkigyakorlatunkat, amely már ráhangolt minket a következő napok témáira.
27 országból, több mint 170 pap vett részt a lelkigyakorlaton, melyet Damir Pavić OFM atya tartott.

A lelkigyakorlat első előadása előtt Aldo Cavalli érsek köszöntött minket. Érsek atyát Ferenc pápa 2021. november 27-től nevezte ki a međugorjei plébánia különleges apostoli vizitátorává. Beszédében az ars-i plébános, Vianney Szent János példáját állította elénk, akinek életében nagyon fontos volt a szentmise méltó megünneplése és a rendszeres gyónás, gyóntatás.

A lelkigyakorlat ideje alatt számos lehetőségünk volt az imára, elcsendesedésre. Minden napunkat szentségimádással kezdtük. Délelőtt és délután volt egy-egy előadás, melyet Damir atya tartott. Az előadások között lehetőség nyílt az egyéni imára, szentségimádásra, gyónásra, illetve az atyák szívesen besegítettek a gyóntatásba is különböző nyelveken. Esténként szentmisén, rózsafüzéren vettünk részt.

Damir atya első előadásában a Szűzanya példáját állította elénk, akinek élete – mint fogalmazott – tele volt ellentmondásokkal. Gyakran éljük meg ezt a papságban is. Az egyik esti szentmisében így fogalmazott Damir atya: „Senki sem prédikált szebben úgy, hogy egyetlen szót sem szólt, mint Mária, a mi Édesanyánk, pedig mennyi nehézség volt életében. Ha valaki nyugtalan és haragos lehetne az Istenre, az a Boldogságos Szűz Mária lehetett volna. Mondhatta volna Mária: Nagy feladatot adtál nekem, hogy a Fiad anyja legyek. Amint megszületik, már baj van. Menekülni kell Egyiptomba. És amikor a gyermekem felnő, újra elveszik tőlem, és holtan kell tartanom a kezemben, miután leveszik a keresztről.”

Damir atya Mária életén keresztül saját életünkre mutatott rá. Arra kért, vizsgáljuk meg magunkat, nyugtalanságainkat. Miként tudunk felháborodni parányi dolgok miatt is, ha életünkben valami nem úgy alakul, ahogyan azt elterveztük. Valószínűleg Mária tervei is mások voltak, de ő inkább Isten tervét választotta. „Mi nagyon hajlamosak vagyunk elveszíteni a békét, Mária azonban soha nem veszítette el belső békéjét” – mutatott rá Damir atya. Međugorjéban különösen is úgy tiszteljük őt, mint a Béke Királynőjét.

Hírdetés

„Mi vonz minket Međugorjéba? – tette fel a kérdést Damir atya. – Nem vonz minket ez a kemény hercegovinai kő, sem a finom hercegovinai bor, sem az olajbogyó, sem a füge illata… Minket Édesanyánk vonz ide, aki oly nagy türelemmel mondja nekünk már 41 éve: Gyertek vissza Fiamhoz! A Szűzanya azt kéri tőlünk, papoktól, hogy szeretettel és örömmel hirdessük Fia üzenetét a világban.”

Az előadások témái a papi élet nehézségei voltak, olyan problémák, amelyekkel sok papnak meg kell küzdenie. Damir atya arról is beszélt, hogy a pap első és legfőbb barátja Krisztus kell, hogy legyen. Az e világi barátok nem tudják a papot úgy megérteni, mint ahogy Krisztus. Damir atya sokat beszélt nekünk a tisztaságról, a tisztátalanság bűnéről, a klerikusi irigységről, és egyéb olyan nehézségekről, melyek a papi életben gyakran jelentkezhetnek.

Bár ottlétünk fő célja a lelkigyakorlat volt, adatott alkalom arra, hogy ellátogassunk a közeli Kravica vízeséshez, ahol megtekinthettük a Teremtő munkáját dicsérő gyönyörű zuhatagokat, néhányan pedig még a hideg vízbe is bemerészkedtek.

Csütörtöki napunk délelőttjét a Podbrdo hegyen töltöttük, melyet 41 éve már úgy ismernek, mint a jelenések hegyét. Közösen elvégeztük az örvendetes és a fájdalmas rózsafüzért, majd csendben imádkoztunk a Szűzanya szobránál.

Pénteki napunkat keresztúttal kezdtük a Križevac hegyen. Bár kissé esett az eső, sokan felmentek a hegyre, hogy a meredek sziklás lejtőn felfelé haladva járják végig elmélkedve Krisztus Urunk keresztútját. Néhányan lent maradtak, és a templom mögötti Feltámadt Krisztus-szobor körüli keresztutat körbejárva végezték el imádságaikat.

Mindannyian bőven töltekezhettünk a lelkigyakorlat kegyelmeivel, sokat imádkoztunk egymásért, egyházmegyénkért, és szívünkben Mária elé vittük a ránk bízott szándékokat, kérve égi Édesanyánkat, hogy legyen közbenjárónk Szent Fiánál.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »