A temesvári református lelkészi hivatalnál 1989. december 16-án kipattant forradalmi szikra a város lakóinak lelkében fellobbantotta a szabadság tüzét, melyet már nem lehetett elfojtani. Így hatalmas véráldozat árán ugyan, de végül győzött a népakarat, és december 20-án Temesvár az ország első szabad városa lett. Példáját követve pedig azután sorra fellázadtak Erdély nagyvárosai, melyekhez december 21-én Bukarest, 22-én az ország egésze is csatlakozott.
Sepsiszentgyörgyön a katonaságot csőre töltött fegyverrel vezényelték a tüntetők ellenébe, és a hátuk mögött állig felfegyverzett szekusok (titkos ügynökök) álltak készenlétben. Ennek ellenére a megmozdulás és a diktátor elmenekülése után bekövetkezett hatalomátvétel áldozatok nélkül zajlott le, viszont az est beálltától hajnalig ropogtak a fegyverek. Mi, akik az általunk elfoglalt milícia (rendőrség) és Securitate (titkosszolgálat) épületeiből próbáltuk a város védelmét megszervezni és biztosítani, a lövöldözést egyértelműen a fordulat után elpárolgott ügynökök számlájára írtuk, arra viszont csak később döbbentünk rá, hogy az események egy szakértelemmel megírt forgatókönyv szerint zajlanak. De rádöbbentünk, mert mindenáron a hadsereg fennhatósága alá akarták helyezni a felkelőket. Rádöbbentünk, mert a titkosrendőrség állományát a katonaság védőszárnyai alá helyezték. Rádöbbentünk, mert bukaresti parancsra fűnek-fának fegyvert és lőszert osztogattak, hogy majd a háttérből terjesztett rémhírek hatására legyen, amivel az emberek egymásra támadjanak. Így eshetett meg, hogy a diktátor elmenekülése előtt az események országos szinten 271, utána viszont furcsa módon már 715 halálos áldozatot követeltek, majd a kivégzése után még újabb 200 személy veszítette életét.
Napjainkra kiderült, hogy a vérontást Iliescu és holdudvara rendelte el az események forradalommá történő minősítése érdekében, hiszen így a népfelkelés árnyékában végrehajtott puccsuk szükségességét is igazolni tudták. Az így megkaparintott politikai hatalmat pedig diverzióval, csalással, félrevezetéssel és gyűlöletszítással azóta is a kezükben tartják, sőt, beszivárogtak a gazdasági élet berkeibe is. A kérdés csak az, meddig tűrjük az uralmukat.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
