Egy izgalmas kutatási eredmény szerint mérhetetlen aranykincset rejt a magyar tenger mélye, amely több vagonnyi mennyiséget jelenthet, és mai árfolyamon számolva 1800 milliárd forintot érhet.
A feltevést megerősíti, hogy aranymosók még száz évvel ezelőtt is gyakran találtak aranyszemeket a tó iszapjában – írja az Origo.
Cikkünkben annak jártunk utána, hogyan lehetne kitermelni a „Balaton aranyát”, illetve egyáltalán megérné-e a felszínre hozatala, milyen költségei lennének és mekkora környezeti károkat okoznánk vele?
A történet ott kezdődött, hogy egy 1798-as levélben maga a tihanyi apát hívta fel a figyelmet arra, hogy a Balaton iszapjában kimosható méretű drágakőszemcsék és arany is található. Ezt egyrészt írásos forrásokra, másrészt a saját tapasztalataira alapozta.
Már a rómaiak is arany után kutattak a térségben
Az apát tanulmányozta rómaiak levelezését, akik a maguk idejében élénk érdeklődést tanúsítottak a tó nemesfémtartalma iránt, miután az ottani aranymosók (aranyászok) az ókorban gyakran bukkantak arrafelé aranyra. Emellett az apát azt tapasztalta, hogy a mosók még az ő korában is találtak aranyat a tó iszaprétegében.
Valószínűleg a tihanyi apát levele keltette fel a figyelmét egy évszázaddal később Hollósvári Imre bányamérnöknek, aki komolyabban megvizsgálta a kérdést.
A szakember a Dunántúl geológiáját tanulmányozva, 1907-ben a Budapesti Hírlapban egy tudományos cikkben közzétette megállapításait. Kapcsolatba került olyan aranyászokkal, akik még a 20. század elején is keresték az értékes fémet a Zala folyóban, illetve a magyar tenger partján.
A komolyabb vizsgálatok lebonyolításához két rendkívül tapasztalt mosó segítségét vette igénybe, akik a tó 61 különféle helyéről vettek neki 10-10 kilogrammnyi iszapmintát – ezek pedig egytől-egyig aranyat tartalmaztak.
Hatszáz millió vagonnyi aranyról lehet szó
Az aranyászok sáraranynak nevezik ezt az iszapban fellelhető, igen finom pikkelyformájú előfordulást.
A balatoni mintákban 100 kilogrammonként két szem sárarany volt, amiből 1000 szam kell ahhoz, hogy egy grammnyi aranyat kapjunk.
Ezt az átlagot kisebb ingadozással minden mintában sikerült kimutatni.
Hollósvári talán nem is lepődött meg annyira ezen a hihetetlen felfedezésen, hiszen bányamérnökként pontosan tudta, hogy a 13. és 16. század közötti időben hazánk adta Európa nemesfém kitermelésének 80 százalékát, évi 1 tonna arannyal és 10 tonna ezüsttel. Emellett geológiai vizsgálatai megerősítették, hogy a Dunántúl jégkorszaki kőrétegeiben mindenütt található arany, amit a vízfolyások magukkal sodornak. Így hordhatta a Zala az aranyat a Balatonba, ahol fokozatosan lerakódott.
A két szem/100 kilogramm meghatározás egy laikus számára persze nem mond túl sokat, ezért nézzük meg pontosabban, hogy mekkora mennyiségről is lehet szó valójában. Egyetlen gramm aranyhoz 5 vasúti kocsi, 50 tonnányi tartalmát kellene végigszitálni.
Összességében a Balaton területe 600 négyzetkilométer, ha pedig az ötméteres iszapréteggel és köbméterenként két tonnával számolunk, akkor a teljes homok 6 milliárd tonnát, vagyis 600 millió vagonnyi mennyiséget jelent.
Környezeti katasztrófát okozna a kitermelés
Hollósvári részletes számításai szerint a Balatonban 120 tonna aranyat lehetne találni. Mivel a vizsgált mintákban az aranyat alig szennyezte ezüst, így a szakember 23 karátosnak becsülte annak tisztaságát.
Ez mai árfolyamon kilogrammonként nagyjából 15 millió forintot ér, ami 120 tonna esetében 1800 milliárd forintot tenne ki.
De megérné-e kitermelni ezt a hatalmas aranykincset? A szakemberek szerint nem, mert a sárarany ilyen mértékű feltárásának elképzelhetetlen nehézségei vannak.
Mindenekelőtt nem lenne rentábilis a felszínre hozatala, hiszen a 6 milliárd tonna, tömörödött kőzet átvizsgálása valószínűleg többe kerülne, mint 1800 milliárd forint.
De az a probléma is felvetődik, hogy az átvizsgált anyagot például el kellene helyezni valahol, márpedig a tó körül elég furán hatna egy ötméteres homokfal. Kézenfekvőnek tűnik egyszerűen visszahányni a tóba, ám a feltört homok – Hollósvári számításai szerint – annyival nagyobb helyet foglalna, mint a mostani tömörödött, hogy sivataggá változtatná a tó helyét, ez pedig leírhatatlan ökológiai katasztrófát jelentene.
A magyar tengerben valószínűleg annyi arany található, hogy ha azt a felszínre hoznák, beborítható lenne vele a tó teljes felülete. Kitermelése – gazdaságossági és környezetvédelmi okokból – mégis kivitelezhetetlen.
Így aztán az ott nyaralóknak és mindenki másnak be kell érnie azzal a tudattal, hogy egy mérhetetlen aranykincs felett, szinte szó szerint egy aranyozott falú medencében fürödnek.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
