„Amíg a zsidóság számarányának megfelelően legalább nagyjában meg nem oszlik az egyes foglalkozási ágakban, addig beolvadottnak nem tekinthető s addig mindig lesz zsidókérdés, lesz antiszemitizmus.”
Valamivel több mint száz évvel ezelőtt írta ezt egy ma már szinte teljesen elfeledett publicista Bangha Béla jezsuita orgánumában.. No de hadd idézzük tovább!
„Amíg a zsidóság olyan borzadva kerüli a testi munkát, még az a része is, amely kizárólag napról-napra kihorgászott, kriminális elbírálás alá eső és egyéb erkölcstelen »üzletekkel« (leánykereskedelem) foglalkozik, amíg a magyar földnek a termését nemcsak betakarítani és liferálni, hanem azt verejtékes munkával előállítani is nem akarja, amíg a fogadó népek körében csak vezető szerepeket akar lefoglalni magának s az államfenntartás türelmet, lemondást követelő munkájából igazságos arányban ki nem veszi a részét, addig a zsidóságot beolvadottnak tekinteni sehol sem fogják.”
„A másik elengedhetetlen feltétele az asszimilációnak: az európai keresztény erkölcs és kultúra megalkuvás nélkül való elfogadása. Ágoston is ezt vallja a beolvadás feltételének, mert elismeri, hogy a kereszténység emelkedettebb egyetemességet jelent a zsidó partikularizmussal szemben, Ámde nem kívánja feltétlenül a kikeresztelkedést, megelégszik a zsidó vallási közösséggel való szakítással, illetőleg a felekezet nélküli állapotba való átlépéssel. Itt megint szabadkőmíves szempont rántotta vissza a szerzőút a gondolatmenet következetes befejezésétől. Ha áll az, hogy az európai civilizációnak keresztény esznék képezik a fundamentumát és kitermelő erejét, akkor ezzel a civilizációval teljes közösséget csak egyféleképpen lehet vállalni: a keresztény vallás tanainak elfogadásával. Enélkül lehet valaki a keresztény kultúrának tisztelője, csodálkozó műkedvelője, de részese, építő munkása nem. Már pedig Ágoston, úgy gondoljuk, ezt óhajtja és várja a zsidóktól, nem pedig műkedvelő vagy éppen opportunus szereplést. Ez csak elmérgesítené a helyzetet, de meg nem oldaná.
Más kérdés azután, hogy mit fog szólni a vaslathoz a zsidóság. Sok jót nem várhatunk. Az a szitkokban kitörő visszautasítás, amellyel Ágoston ajánlatát a zsidóság fogadta, asz a makkabeusi harag, gyűlölködő bojkott, amelynek Ágostont alávetette, tanulságosan világítanak rá arra a mély szakadékra, amely a zsidóságot a kereszténységtől elválasztja. Ez a zsidóságát oly érzékenyen féltő zsidóság mégis azt akarja elhitetni, hogy ő a beolvadásra minden telhetőt megtett, sőt már be is olvadt. Ha nem volnának oly gyászos következményei a magyarságra, nagyon mulatságos volna ez a felekezeti jelmezben vigadó fajt, nemzetiségi szeparáció.
A zsidóság magatartásából azt kell ennélfogva következtetnünk, hogy nemcsak nem tud, de nem is akar a fogadó nemzetbe beolvadni. Hazánkra nézve még súlyosabb a helyzet azért, mert 1 millió zsidó felszívására s mint jobbára közvetítő elemnek az eltartására a magyarságot számban gyengének tartjuk. A Posentől eltekintve nemzetileg egységes és hatalmas Németbirodalomban mindössze 800 ezer körül jár a zsidók száma s a vezető kötök már is telve vannak jogos aggodalmakkal. Mit remélhetünk mi, a 10 milliónyi magyarság addig, amíg a zsidóság abnormis nagy száma megmarad vagy éppen – amint erre kilátás van – növekszik? A mai nagy zsidó létszám mellett mi szinte lehetetlennek tartjuk a beolvasztást. Videant consules…”
(Burján Károly: A zsidókérdés. Magyar Kultúra, 1917. április 20. 345-346. old.)
Az írásban emlegetett, zsidó származású Ágoston (Augenstein) Péter (1874-1925) türelemmel fordult a magyarsághoz „A zsidók útja” címmel Nagyváradon 1917-ben megjelent könyvében. Elismerte benne, hogy van zsidókérdés. Ennek okát abban látta, hogy teljesen más a zsidóság karaktere, mint a magyarságé. Éppen ezért nem kívánta, hogy a zsidóság a magyarságba beolvadjon, de azt annál inkább, hogy respektálja a magyarság hozzá való türelmét.
Burján Károly, hangsúlyozandó, nem volt semmilyen antiszemita párt vagy mozgalom híve, illetve tagja. Egyszerű magyar értelmiségi volt. De nem is a személye a fontos. Csakis az, amit leírt. Ha tehát valaki úgy látja, hogy mind Ágoston, mint Burján tévedett, cáfolja.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
