Rendhagyó esemény zajlott Marosvásárhelyen, ugyanis eddig még sehol nem rendeztek a határon túli magyar könnyűzenéről konferenciát. 2022. szeptember 8-án és 9-én erre is sor került, így a tavalyi Magyarock a határon túl című időszaki kiállításon kívül a témával most már szakmai fórum is foglalkozott.
A Meddig érhetett az ének? (A rendszerváltások előtti határon túli magyar könnyűzene) elnevezésű rendezvény a Hangőr Egyesület, a beatkorszak.blog.hu és a Marosvásárhelyi Rocksuli szervezésében valósult meg az NKA Hangfoglaló Program támogatásával.
A konferencia Marosvásárhely főterén, az Autostop MS zenekar megalakulásának helyén, a Poptörténeti (Emlék)pont felavatásával kezdődött szeptember 8-án.
A könyvbemutatót „Játék határok nélkül?” címmel kerekasztal-beszélgetés követte Vass Norbert moderálásával. Ennek résztvevői Dán Péter (Autostop MS zenekar), Boldizsár István (Semnal M zenekar) és Debreczeni Ferenc „Ciki” (Omega) voltak.
Ezután az erdélyi, a vajdasági, a kárpátaljai és a felvidéki könnyűzene került terítékre. Szó esett az 1989 előtti határon túli magyar könnyűzenei életről, zenekarokról, koncertekről, lemezekről, helyszínekről, valóra nem váltott és teljesült lehetőségekről, álmokról. Az akkor regnáló politikai hatalom fenyegetéseitől, betiltásaitól kiszámíthatatlan mindennapokban élő muzsikusok és zenekarok „macska-egér játékáról”.
A konferenciát Kovács Mihály Levente, a Maros Megyei Önkormányzat alelnöke, Hints Zoltán, a Marosvásárhelyi Rocksuli vezetője, házigazda és Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló Program elindítója, a konferencia szervezője nyitotta meg.
Bajnai Zsolt A határokon túli magyar könnyűzene megjelenése a magyarországi ifjúsági sajtóban című előadásából kiderült, hogy a magyarországi könnyűzenével a hatvanas évektől rendszeresen foglalkozó ifjúsági lapokban – talán nem meglepő módon – csak nyomokban bukkan fel a környező országok magyar könnyűzenéje.
A jugoszláviai, azon belül a vajdasági könnyűzene, beat és rock and roll hőskora címmel Csorba Zoltán, vajdasági származású zenei szakíró, egykori rockzenész előadása következett. Megtudhattuk, hogy a könnyűzene, majd a beat és a rock and roll térhódítása a Vajdaságban kedvezőbb körülmények között történt, mint a keleti tömb országaiban. Jugoszlávia nyitott országnak számított, a nyugati kulturális termékek (elsősorban a film és a zene), ha eleinte némi fenntartással, de lényegében szabadon érkezhettek Jugoszláviába, állampolgárai szabadon utazhattak Nyugatra. Mindezeknek köszönhetően a zenekedvelők lemezeket vásárolhattak, a zenészek, ha sikerült összegyűjteniük a rávalót, minőségi hangszereket, felszerelést vehettek.
Zilahi Csaba, rádiós műsorvezető, zenei szerkesztő már a nyolcvanas évekbe kalauzolt bennünket. A diktatúra legnehezebb évtizedében milyen akadályokba ütköztek az erdélyi magyar rockzenekarok? Milyen volt a román zeneipar a 80-as években? Hogyan működött a cenzúra és miként lehetett kijátszani? Milyen szempontból volt jobb az erdélyi zenekaroknak a rendszerváltás előtti években, mint 1990 után? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphattunk válaszokat a 80-as évek neves együttesei, történetei tükrében.
A kétnapos konferencia az egyéni hozzászólásokkal ért véget. Legnagyobb tanulsága az volt, hogy rávilágított arra a tényre, hogy a határon kívül rekedt magyar közösségek élete, kultúrája az elszakítás és a kommunista diktatúra miatt sok hasonlóságot mutat, ennek ellenére különbözőképpen fejlődött térben és időben, legalább is akkor, amikor hagyták fejlődni. Míg a Vajdaságban viszonylag szabadabb volt a klíma, és ott a rendszerváltozás után jött az igazi pokol a háborúval, addig Kárpátalján sosem voltak egyszerűek a mindennapok. Romániában paradox módon a 80-as évek volt a legnehezebb, ugyanis akkor keményített be igazán a diktatúra, Csehszlovákiában pedig rosszabb és jobb korszakok váltották egymást.
Az előadások anyagai bővített változatban hamarosan egy könyv formájában is napvilágot látnak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
