Meddig bűnhődnek még az orosz sportolók?

Meddig bűnhődnek még az orosz sportolók?

Miközben az orosz–ukrán háború sportra gyakorolt hatása továbbra is pusztító, akadnak pozitív példák is arra, hogy nem veszett el teljesen a józan ész a politikai korrektség oltárán.

A látványsportok mellett is zajlik az élet, így a hétvégén kezdődő birkózó-világbajnokság kapcsán például érdekes fejleményekről olvashatunk. A belgrádi olimpiai kvalifikációs birkózó-világbajnokságon a nemzetközi szövetség (UWW) honlapján közzétett nevezések alapján a Tank becenéven elhíresült szabadfogású Szadulajev mellett a tokiói olimpia és a 2019-es vb 57 kilós győztese, Zavur Ugujev is szőnyegre lép a szerb fővárosban.

A 2021-ben a kötöttfogású nehézsúlyban olimpiai bronzérmes és a 2018-as budapesti vb-n győztes Szergej Szemenov is részt vehet a viadalon.

A világbajnokok névsorát Abasgadzsi Magomedov zárja.

Az oroszok legutóbb két éve vettek részt ilyen viadalon, a nemzetközi szövetség ezúttal 235 személyt vizsgált át az orosz és fehérorosz válogatottból, ebből 26-nak utasították vissza az akkreditációját, mert bizonyítottan támogatták a jelenleg is zajló háborút, illetve tagsággal rendelkeztek a katonai vagy nemzetbiztonsági szerveknél. A nagy sztárok egy része azonban így is visszatérhetett.

Nyilvánvaló, hogy egy olyan sportágról van szó, ahol az oroszok és a volt szovjet tagállamok jelentik a világ elitjét már évtizedek óta, így a birkózás nem járt jól azzal, hogy világbajnokok sokasága maradt távol a versenyzéstől.

Hírdetés

Van még ilyen sportág bőven, de egyes szövetségi vezetők behódolnak a mainstreamnek, kollektív bűnösséggel vádolva meg a sportolókat. Látjuk, hogy ez a hozzáállás tönkreteszi azoknak a sportolóknak a pályafutását, akik gyakran nem is odahaza élnek, s a politikához sincs sok közük. Csupán azért, mert rossz helyre születtek, ám a politikai korrektség jegyében csak bizonyos országokat érintenek a szigorú szabályok, másokat nem.

A tavalyi katari labdarúgó-világbajnokság óta tudjuk, van az a pénz, amiért minden szabályt felrúgnak azok, akik a sportszerűségről és az egyenlőségről beszélnek.

Jó volna, ha ennek fényében legalább a sportba nem kevernének progresszív liberális eszméket, amelyek üressé mossák az agyakat, hanem inkább emberi értékek és léptékek mellett gondolkodnának. Azt már régóta tudjuk, egyenlő feltételek nincsenek, sőt, a technológiai fejlődés még nagyobb különbséget hozott egy szegényebb és egy gazdagabb ország, klub vagy éppen sportoló között, de ha még mindezek mellé a múlt század harmincas vagy éppen ötvenes éveit jellemző fasiszta, illetve kommunista kirekesztés gondolatiságát is belekeverjük, akkor nem várhatunk mást, mint még több gyűlöletet.

A gyűlölet pedig nem pálya, hogy az ismert szlogent idézzem, ehhez viszont a háború szörnyűségeinek nem a sportpályán kellene továbbélniük.

Az orosz és ukrán sportolók kézfogásával haladhatnánk a béke felé, amely ugyan még távolinak tűnik, de mindkét fél érdeke, mondjanak bármit is a politikusok.

Megjelent a Magyar7 hetilap 37. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »