Igor Matovič azon politikusok közé tartozik, aki lubickol a konfliktusokban. Ez még akkor is igaz, ha népszerűsége soha nem látott mélységekbe esett vissza. Furcsa de így van: minél népszerűtlenebb, annál motiváltabb. Érti valaki Matovič logikáját?
Érdemes nem politológiai szempontból megközelíteni Matovič stratégiáját, legyen segítségünkre a pszichológia. Ritkán találni olyan politikust, aki szembe megy saját választóival, sőt olyan logikátlan ötletekkel áll elő, amelyek nemhogy növelik, de még inkább rontják a népszerűségi mutatóit.
Őszintén megmondva, két éve még egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy Matovič támogatottsága egyszer ilyen mélyre süllyed. Azok után, hogy az OĽaNO-val egyszerűen átgázoltak mindenkin, és fölényesen megnyerték meg a választást. Akkor azt hittem, Matovič élhet azzal az eséllyel, amit kapott – újraegyesítheti a szlovák jobboldalt.
Ehelyett mi történt? Pont az ellenkezője:
Számomra szimpatikus volt az Igor Matovič által vezetett kabinet, hiszen végre adott volt a lehetőség a szlovák jobboldalon, hogy a hosszan tartó baloldali Smer-uralom után végre egy építkezési folyamat vegye kezdetét, és felelősségre legyenek vonva azok a korrupt politikusok, akik kártékonyak voltak nemcsak az egész ország számára, de a felvidéki magyarságnak is okoztak kellemetlen pillanatokat.
Azt hittem, egy új korszak köszönt be, ehelyett jött egy új világ, amelyben minden megváltozott, hiszen kaptunk egy világjárványt, a kormánynak pedig ezzel a kihívással kellett szembenéznie. Azt még valahogy elfogadtam, hogy a járványhelyzet miatt ezekkel a témákkal nem lehet kiemelten foglalkozni, de amikor szembesültem azzal, hogy Matovič mindig másra hárította a felelősséget, és mást hibáztatott, akkor döbbentem rá, milyen kiszámíthatatlan ember vezeti az országot.
Először azt gondoltam, csak Sulíkkal van baja, és hogy ezt egymás között majd lerendezik, de amikor fokozódott a hangulat, és Matovič előállt a „zseniális” ötleteivel, akkor egy csapásra olyan benyomásom lett, hogy egy rossz vígjátékot nézek. Nem is tudom, milyen filmkarakterhez tudnám őt hasonlítani, talán a Joker jut róla az eszembe, aki fontosnak érzi magát, és mindaddig nem csillapodik a bosszúja, amíg az embereket nem nevetteti meg.
Az országos tesztelés, mint atombomba, az orosz Szputnyik V vakcina körüli felhajtás, illetve a Covid-lottó mind egy nárcisztikus ember szüleménye, akinek nem az számít, hogy a közösséget segítse, hanem ő legyen a középpontban.
Számára teljesen mindegy volt, hogy az adott ötlet mennyire segít kilábalni a bajból, mindössze csak az számított, ez az ő szüleménye, ezt neki kell véghez vinnie. Mint egy önjelölt messiásnak, akinek küldetése van.
De mégis, mikor jön rá arra, hogy az emberek már nem kérnek belőle? Népszerűségi mutatói csökkenőben, de ez őt nem érdekli. Egy évvel ezelőtt leváltották a kormányfői pozíciójából, most pedig pénzügyminiszterként ott folytatja, ahol abbahagyta. Önök szerint, ha Matovičot menesztik a pénzügyminiszteri posztjáról, akkor végre ráeszmél arra, hogy a messiási küldetése véget ért?
A választ szerintem önök is tudják. Ez az ember egy örök küzdő. Mindenáron bizonyítani szeretne, és akármi történik, mindig mást okol majd a tetteiért. Egy nárcisztikus személy soha nem látja a realitásokat, mindig a középpontban szeretne majd lenni. A baj ott van, hogy a média és a kamerák mindig megtalálják Matovičot, s ha ő középpontba kerül, menthetetlenül eláraszt minket világmegváltó ötleteivel.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
