Nem kevés cinizmussal írhatnám le, hogy az egy éve megalakult szlovák kormány több tagja ünneplés helyett megfeszített munkával tölti ezt az évfordulót. Éjt nappallá téve mesterkednek hatalmuk és pozícióik megőrzése érdekében…
Főkolompos a miniszterelnök, aki ideiglenesen lemondott még kedvenc szórakozásáról, a Facebook-bejegyzéseiről is. Megállás nélkül konspirál. Azt számolgatja, vajon miként tákolhat össze legalább egyszerű többséggel rendelkező – 76, esetleg valamicskével több – hárompárti kormánykoalíciót, hogy ne legyen politikai földrengés. És végre megszabadulhasson Richard Sulíktól. Aki ugyebár nyilvánosan jelentette ki, hogy Matovič alkalmatlan a kormányfői tisztségbetöltésére, ezért lemondásra szólította fel őt. Szerdáig adott neki haladékot a távozásra.
A miniszterelnök tíz körömmel ragaszkodik a hatalmához. Legalább valamelyik miniszteri tárcához. Ott dekkolna, anennyiben koalíciós partnerei elfogadnák követeléseit, amelyekkel a kormánykoalíción belüli bírálóival akar leszámolni. Elsősorban volt bizalmasát, Veronika Remišovát győzködi, hogy a Za ľudí parlamenti képviselői ne hagyják őt cserben. Az omladozó párt elnökének újabban a legtöbb vitája nem a kormányfővel akad, hanem párttársával, Mária Kolíková igazságügy-miniszterrel, aki több kollégájához hasonlóan rendületlenül hangoztatta, hogy a jelenlegi miniszterelnökkel semmiféle alkura, kompromisszumra sem hajlandó. Márpedig e törpepárt vezetőinek támogatására Sulík várható távozásával a meggyengült szövetségeseknek égető szükségük van. Ugyanis Boris Kollár, a Sme rodina elnöke napok óta ismételgeti: kétpárti, kisebbségi kormány nálunk nem lenne életképes, emiatt ilyen politikai harakiribe ő nem megy bele.
A legalább december óta húzódó, három hete kiéleződött kormányválság lezárásában döntő szerepet tölthetne be a parlement legnagyobb frakciója. Ha végre bátran és felelősségük tudatában kimondanák azt, amit az a közismert mesebeli hős, aki elrikkantotta, hogy „A király meztelen!” Politikai értelemben a kormányfő is az. Michal Šipoš frakcióvezető szerint azonban az OľaNO bő egy évvel ezelőtt nagy fölénnyel győzött a képviselőházi választásokon, ráadásul bő egy évvel ezelőtt a párt elnöke csaknem félmillió preferenciaszavazatot kapott, ezért továbbra is megilleti őt a miniszterelnöki bársonyszék. Csak azt hallgatja el, hogy mostanság a közvélemény-kutatások szerint a megkérdezett polgárok mintegy nyolcvan százaléka bizalmatlan vele, miként a kormányával szemben is.
Nyilván ők és társaik is tisztában vannak a helyzet tarthatatlanságával, vagyis főleg a kormányfőváltás szükségességével. Amit közülük idáig csak Ján Krošlák mert hangosan kimondani. A többiek egyelőre nem ennyire szókimondóak viszont partnereikkel szemben csípőből politizálnak.
Pedig senki sem vitatja, hogy éppen a tavaly februári voksolások eredményei alapján új miniszterelnököt továbbra is a legsikeresebben szerepelt politikai erő jelölheti. A legtöbben Eduar Hegerben, a jelenlegi pénzügyminiszterben, az egészségügyi tárcát ideiglenesen irányító politikusban látják a lehetséges utódot. Még Richard Sulík is, aki az egyik nyilatkozatában is őt nevezte meg legmegfelelőbb utódként. Amivel feltehetően rontotta az esélyeit, mert a végtelenségig hiú Matovič aligha viseli el, hogy legfőbb politikai ellenfelének favoritja legyen a befutó, ha ő mégiscsak venné a kalapját. De ő legalább miniszterként maradna.
Egyelőre annyi bizonyos, hogy a kormányválság sajnos,az OľaNO vasárnap esti ultimátumszerű követelései miatt nem ért véget. Sőt, akár a még ingatagabb koalíció széteséséhez is vezethet.
Előrehozott választásokat csak az ellenzék óhajt, ezért serényen gyűjtik az ügydöntő népszavazás kiírásához szükséges, legalább 350 ezer támogató aláírást, amiből Robert Fico szerint már jóval több jött össze.
Ami mindenképpen figyelmeztető jel a viszálykodó politikai szövetségesek számára.
A civakodó politikusok végre az ország ügyeivel, egyre több polgár súlyosbodó megélhetési gondjaival foglalkozhatnának.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
