Matovič úgy távozik, hogy közben mégis marad, a kormányválság árnyékában pedig új magyar (törzs)szövetség született.
Virágvasárnap Igor Matovič kormányfőt megszállta a Szentlélek – legalábbis nagyon igyekezett, hogy elhitesse velünk, valami hasonló történt. Nagylelkűen bejelentette, hogy hajlandó távozni a miniszterelnöki posztról (nem túl messzire, a pénzügyminisztérium élére), és hajlandó elengedni az összes feltételt, melyet eddig támasztott. Húsvétról, kereszténységről és megbocsátásról beszélt, ami 180 fokos fordulatot jelent mindenhez képest, amit eddig kormányfőként csinált. Ezért is gyanús kicsit, hogy nem született újjá teljesen, hanem csak magára öltötte a báránybőrt, hogy megtévessze vele a többi a birkát. Akárhogy is történt – valóban a Szentlélek tett csodát, vagy a politikai realitás (Remišová vasárnap délben végre félreérthetetlenül kimondta, hogy a Za ľudí nem kér a hárompárti kormányzásból) –,
ne vitassuk el az Egyszerű Embertől: nem lehetett neki könnyű.
Komoly gesztust tett, amivel egyelőre megmentette a kormányát és még a porondról sem kell teljesen távoznia. Le a kalappal, ami jár az jár. Az SaS kész visszatérni a kormányba az összes miniszterével, vagyis a négyes koalíció feltehetően megmarad, mi pedig tűkön ülve várhatjuk az újabb Matovič–Sulík csörtét.
A koalíciós válság árnyékában végre sikerült megegyezniük a magyar pártoknak is, és ez is jó hír. Szinte a semmiből jött a bejelentés, hogy az MKP és a Híd végül kiegyezett az Összefogással. Nem volt üdvrivalgás, nem volt tűzijáték, és ez főleg az elmúlt két év bénázásának számlájára írható. (Komoly elszalasztott lehetőségnek tartom, hogy a pártegyesülést aktusát nem egy Forró–Sólymos–Mózes vérszerződés pecsételte meg, ez alaposan megnyomta volna az akció PR-értékét.) Az egyezség váratlanul hozott közös nevezőre pártállástól függetlenül minden szlovákiai magyart – mégpedig azért, mert valószínűleg senki nem elégedett vele teljesen.
De ezért könyörgünk két éve, és végre megkaptuk. Kanyargós úton, de megcsinálták, ez pedig nem kis dolog.
Most a közös párt struktúráját kell minél hamarabb kiépíteni és meg kell vívni a csatákat az alacsonyabb szinteken. Különösen Forró Krisztiánnak és az MKP vezetésének lesz nehéz dolga megértetni néhány mamelukkal, hogy ez az egyetlen út az előrelépés – és talán a túlélés – felé. Az új pártban ugyanis néhány „öreg harcos” könnyen partvonalra kerülhet, ezt pedig nem fogják szó nélkül tűrni. Ha ugyanis a sajtótájékoztatón készült fényképet nézegetjük, nem lehet nem észrevenni, hogy az egyesülés egyfajta generációváltást is jelentett az MKP-ban és a Hídban is, és az Összefogás fiatal függetlenjei számára is végre elérhető közelségbe kerül a képviselői bársonyszék. Mert ha itt előrehozott választás lesz – és legyünk őszinték, ez ennél a kormánykoalíciónál mindig benne lesz a pakliban – akkor a Szövetségnek jóval nagyobb esélye lesz parlamentbe jutni, sőt akár kormánytényezővé válni, mint a külön-külön induló formációknak valaha volt. Igazából ez az egyesülés legnagyobb előnye és feltehetően egyik fő katalizátora.
Furcsa héten vagyunk hát túl. A magyar és a szlovák politikusok józan észről és már-már felelősségteljes hozzáállásról tettek tanúságot. Mindkét esetben hosszas és általuk önkéntesen gerjesztett szenvedés előzte meg ezt, így kicsit keserű szájízzel vesszük tudomásul a kiegyezéseket, de ez Kelet-Közép-Európa. Ha túl simán menne, el sem hinnénk. Billentsük meg hát nem létező kalapunkat mindkét társaság felé és (mivel ez mégiscsak Szlovákia) várjuk kíváncsian, hogy mikor omlik össze az egész.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
