Kedves embereknek tűnhettek, mert a baksison és az áruláson kívül mi más motivációjuk lehetett, hogy ezeket az úriembereket behívták és beengedték Mátyás templomának kifosztására?
Volt persze később is számtalan eset, amikor hasonlót tettek nyugatról és keletről érkező városnézők. Mindig akadt idehaza, aki szinte kérés nélkül nyitott városkaput.
Orbán Viktor a Fidesz tegnapi kongresszusán azt mondta, hogy azért lett újra pártelnök, hogy ezt a történetet soha többet ne lehessen megismételni Magyarországon. Profán szójátékkal élve: ez nem mese innentől.
.jpg)
Nem mese elsősorban szélesebb értelemben, külpolitikai téren. Magyarország nem lesz néhány brüsszeli bürokrata önkéntes szolgája csak azért, hogy utána kapjon egy félmosolyt vagy euróborítékot. Budapest kiáll az érdekei mellett akkor is, ha az nem „politikailag korrekt”. Ezt röviden a fejlett nyugati világban leginkább píszínek emlegetik: a rövidítések roppant praktikusak, nem kell elgondolkozni a jelentésükön, és a közoktatásban is kevesebb befektetést igényel. Nem kell, hogy értse a gyerek, elég, ha végrehajtja. Ennek a sajátos pavlovi felfedezésnek a gyakorlását várják ma tőlünk Brüsszel csinovnyikjai és Európa néhány „nagyja”. Legyen önkéntelen reflex az, hogy meg kell felelni az ő óhajaiknak, az értékrendnek nevezett nihilizmusukhoz kötelező legyen alkalmazkodni.
Ez nem most derült ki. Tudtuk korábban is, hogy így működik, csak a válság markánsabban hozza ki az ilyesmit. Ha úgy tetszik, korábban csak ránk szóltak, hogy teljesítsünk, most már az ököljog van érvényben.
Tűrjük ezt?
A hazai libbal elit szereti ezt tűrni. Mondhatni, kéri, hogy pofozgassák, és ő ezt megköszönhesse szépen.
Magyarország az elmúlt években kétszer is nyilvánvalóvá tette, ez nem így lesz innentől. Először a multik ügyében, most meg a migránsinvázió kapcsán. Saját döntéseket hozunk, tiszteletben tartva mások véleményét, de nem meghunyászkodva. A menekültkvóta visszautasítása, az erre adott másfél millió aláírás ezt jelenti.
Ma természetesen majd azt olvashatják számos hazai és nyugati sajtótermékben, hogy a magyar kormány Európa ellen szít, az emberek véleménynyilvánítása meg egyszerű párt-trükk. Meg egyébként is beszéljünk olyan fontos témákról, mint hogy Brüsszelben valaki kimentett egy kismacskát a befagyni készülő szökőkútból. Ja, apropó: igen megfontolandó lenne az abban álló fiúcska szobrát kasztrálni, mert még tévesen férfi- és női identitást teremt az arra járó gyerekekben.
Ilyen Európát akarunk? Nem, ezek nem Európa gyökerei, ezek ránk kényszerített eszmeidiotizmusok. Józanul gondolkodó embernek ma már nem kell bizonygatni, hogy a migránsok befogadása öngyilkosság. Azért is, mert nem tudjuk, hogy turisták vagy rövid távon terroristák, később meg potenciális megszállók. De azért is, mert társadalmunk átalakítása mellett munkahelyet, lehetőséget vesznek el tőlünk. Tudom, hogy ezért a megjegyzésért az esélyét is elveszítettem, hogy Angela Merkel vagy Francois Hollande még egyszer szóba álljon velem. Ez igen szomorú lesz. Európai értéknek tartom, hogy bukófélben lévő német kancellárokkal és hivatali idejüket számolgató francia elnökökkel mély barátságot ápoljak. De az talán mégis jobban illeszkedik az értékrendünkbe, hogy megvédjük a saját határainkat. No meg Soros György ideája, illetve megrendelés alapján ne importáljunk nálunk jobban kihasználható olcsó munkaerőt. Ez nekem amolyan humanista dolognak tűnik. Azt az Európai Uniót, amely mégis erre kényszerít minket, meg kell változtatni. Ahhoz, hogy ezt megtehessünk, nekünk is erősnek és határozottnak kell lenni. Gazdasági értelemben, biztonságiban is.
Orbán Viktornak tegnap talán ez volt a legfontosabb üzenete.
Azonban volt még egy. A pártelnök-kormányfő jelezte: fölösleges az ő politikai jövőjén morfondírozni Fideszen belül és kívül egyaránt.
Neki politikai jelene van, s azt meg is tartja.
Máté T. Gyula – www.magyarhirlap.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
