Érdekes jegyzet jelent meg Jaroslav Daniška tollából a Postoj.sk portálon. Jaroslav Daniška közíró, politikai, társadalmi és vallási kérdésekkel foglalkozik. A múltban volt a belügyminiszter tanácsadója, dolgozott a Nemzeti Emlékezet Intézetében, a Týždeň folyóiratnál és a Lumen rádióban.
Írásában annak jár utána, mi lesz a következménye annak, ha egyetlen magyar párt sem jut be a szlovák parlamentbe.
A szerző abból indul ki, hogy akár a szlovák választóknál, hasonlóképp a magyarok közül is sokan még nem tudják, kire is fognak voksolni, vagy egyáltalán részt vegyenek-e a választásokon. Ha legalább az egyik, vagy mindkét magyar párt bejutna, potenciálisan a jelenlegi ellenzék partnereként jelennének meg.
De mi történne, ha az egyik sem jutna be? Minden attól függ, honnan nézzük. A szlovákoknak azért volna fontos, mert ezzel Fico pártja újra többséget tudna alakítani. A magyarok számára a kérdés sokkal sorsdöntőbb.
Júniusban emlékezünk a trianoni szerződés „aláírásának” századik évfordulójára, amely akkor újrarendezte a viszonyokat Közép-Európában, beleértve a csehszlovák-magyar határ kérdését. Ezzel a magyarok harmada találta magát Magyarország határain kívül. Kezdetét vette a nagy magyar trauma.
A szerző azt kívánja, hogy a magyarok végre ezen a traumán felülemelkedjenek, elfogadják a történelmi realitást, és úgy tűnik számára, hogy ehhez Orbán Viktor közép-európai politikájával állnak a legközelebb.
A szerző szerint biztos, hogy köszönhetően más pártlistáknak, egy-egy magyar bejut a parlamentbe. De ez mégiscsak más, tényszerűen olyan asszimilált magyarokról van szó, akiknek a magyar identitását már megelőzi más önmeghatározás.
A magyarokból Szlovákiában több mint 400 ezer él, azaz a lakosság cca. 8%-a. Ha egy ekkora nagy, belsőleg szervezett csoportja a lakosságnak nem jutna parlamenti képviselethez, az több veszéllyel is fenyegetne. De először a felelőst keresi a szerző.
Az első felelősként megemlíti Bugár Bélát, mint a legsikeresebb magyar politikust Szlovákia történetében.
Ha az ő pártja nem élné túl a választásokat, akkor mindez igazolná azt, ami Mečiarral vagy az SNS-szel történt. Mečiar nagyon gyorsan a parlamenten kívül találta magát, közvetlenül az után, hogy 2010 után szerepet vállalt Fico első kormányában – akkor 4,3%-ot szerzett a HZDS. Az SNS akkor még 0,07 százalékponttal túllépte a bejutási küszöböt, de két év után ők is hasonló sorsra jutottak. Nehéz túlélni a Ficóval való kormányzást – erről tanúskodhat majd februárban mind Bugár, mind Danko pártja.
A szerző figyelmeztet, hogy Bugárt azzal vádolni, hogy nem fektette két vállra Fico kormányát az újságíró-gyilkosság után, nem olyan egyszerű. Egyrészt, mert az elhíresült harmadik mondattal hozzájárult a kormány megváltoztatásához, Fico és Kaliňák bukásához. Valószínűsíti, hogy egy élesebb konfliktus vállalása Ficóval, heves magyarellenes támadásokat váltott volna ki a Smer és az SNS részéről. Helyette ma nemzetiségi nyugalom van.
A másik ok a magyar közösség fejlődésében található.
A magyarok egy része már annyira asszimilálódott, hogy az etnikai alapú választás számukra már elvesztette az értelmét.
A nyolcszázaléknyi közösség már nem jelenti automatikusan a szavazatok 8 százalékát. A szerző szerint megmutatkozik az, amikor a második világháború idején „a mi területeink egy részét Magyarországhoz csatolták”, a magyarok egy részében már kialakult a „csehszlovák” identitás.
Elsősorban a liberális értelmiségnél, mint a kassai moderneknél, akik a „Horthy rezsim” alatt nem érezték magukat otthon. A kassai Máraival érvel, aki maga Horthyval érkezett Kassára, és buzdító cikkeket írt a budapesti lapokba. Viszont a visszaemlékezéseiben (Hallgatni akartam – Egy polgár vallomásai 3., most jelent meg csehül) radikálisan másképp ír: a kassai magyarok az anyaországi magyarokat nem fogadták el, sőt bizonyos esetekben kinevették őket a felsőrendűségi érzetük miatt.
Ezt a szerző két hatásra vezeti vissza: a cseh liberalizmusra, amely egyszerre foglalta a teret a következetes magyartalanítással, az összes helységnév, utcanév megváltoztatással, és amely egyidejűleg új demokratikus ideált nyújtott. A másik hatás a szlovák közeg, amely a magyarokkal, mindezek ellenére sokkal kedvezőbben viselkedett, mint a csehek a németekkel.
A magyar elit továbbra is előtérbe helyezi a „régi formákat” – magyar egyetemet, a magyar püspököt – de ezzel nem tudja megszólítani a fiatal generációkat. Daniška példaként hozza, hogy egy egyetem jobb színvonalú lenne Pozsonyban, mint a perifériális Komáromban. Szerinte a magyarokat megalázza az, hogy róluk Budapesten döntenek, illetve olyan politikusok, akik Budapestre hallgatnak. Szerinte a Budapesttől való függetlenség arca Bugár.
Ehhez még jön a szlovák liberálisok hatása, akik megszólították az itteni magyar liberálisokat. Hat a szlovák jelenség, hogy a magyarok mindenkivel tudtak kormányozni, a jobboldallal vagy akár Ficóval.
Tömören fogalmazva, a magyarok hasonlóan viszonyulnak a korrupcióhoz, mint a szlovákok.
Két-három lehetőséget lát Daniška.
A magyarok radikalizálódnak:
Bugár végleg befejezi, és átalakul a magyar pártspektrum,
előretörnek a nemzetibb pártok Budapest támogatásával.
Vagy a magyar politika marginalizálódik, a megyei és az önkormányzati szintre.
Fontosabb lesz a futball, a folklór, mint a politikai párt.
Harmadik lehetőségként fennáll, hogy
Bugár távozása megnyitja a lehetőséget a magyar politika egyesítésére egy másik magyar párt alapjain,
amely várni fog a következő parlamenti megmérettetésre, továbbra is fogja pumpálni Világi Oszkár pénzét, és becserkészni igyekszik az összes ismert magyart.
A szerző rövidtávon az első variánsban bízik, amennyiben a történetbe beleszáll Budapest, de hosszabb horizonton már a másik két variáns kombinációját valószínűsíti. Szerinte mindhárom megoldás ártana a magyaroknak, és a szlovák magyar kapcsolatoknak.
Daniška ezért végkövetkeztetésként azt vonja le, hogy a szlovák-magyar kapcsolatoknak az volna a jó, ha legalább az egyik magyar párt bejutna a parlamentbe. Számára úgy tűnik – talán kissé túlértékelve őket, hogy a liberális magyarok fognak dönteni.
Mindenesetre nem volna egyetlen magyar politikus bőrében sem.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
