Október 15–16-án Bárdudvarnokon, a Porta Pacis Lelkigyakorlatos Házban rendezték meg az egyházmegyei teremtésvédelmi referensek országos találkozóját, a Kaposvári Egyházmegye és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága közös szervezésében. A konferencián Varga László kaposvári megyéspüspök Teremtésvédelem és spiritualitás címmel tartott előadást.
A Kaposvári Egyházmegye főpásztora a találkozó első napjának Teremtésvédelmi spiritualitás – mindennek a gyökere témájához kapcsolódóan tartott előadást.
Varga László püspök előadásának második részében föltette a kérdést: Mi a különbség az irgalmasság gyakorlása és a teremtésvédelem, valamint a társadalmi igazságosság között? Ronald Rolheiser (1947) amerikai római katolikus pap, teológus ezt a következő történettel szemléleti: volt egyszer egy város, amely egy folyó kanyarulata mellé épült. Egy napon három testet sodort a víz. A városlakók kihúzták őket. Az egyik halott volt, őt eltemették; a másik beteg, őt kórházba szállították; a harmadik pedig egy egészséges gyermek, őt egy családnál helyezték el. Attól fogva mindennap emberi testeket sodort a víz, akikről a városlakók nagylelkűen gondoskodtak. Ám az évek során – e sok nemeslelkűség és erőfeszítés dacára – senkinek sem jutott eszébe, hogy feljebb menjen a folyó partján és kiderítse, miért sodor mindennap testeket hozzájuk a víz.
Az irgalmasság konkrét személyeken segít, a társadalmi igazságosság és teremtésvédelem pedig megpróbál „feljebb menni a folyón”: megváltoztatni a strukturális okokat, amelyek hajléktalansághoz, egyenlőtlenséghez, rasszizmushoz, szexuális kizsákmányoláshoz, abortuszhoz vezetnek – fogalmazott a kaposvári megyéspüspök. – Például amikor egy nő abortuszt kér, az a jéghegy csúcsa; a személyes döntés mögött ott van az egész gazdasági, politikai, kulturális, egészségügyi és szexuális rendszer, amely nyomást gyakorol a nőkre, hogy az abortuszt válasszák. A főpásztor ismét Ronald Rolheistert idézte: „Olyan kulturális rendszerben élünk, amelyben elfogadható, hogy férfiak és nők akkor is szexuális kapcsolatot létesítsenek, ha semmilyen módon nem köteleződtek el egymás mellett, és nem akarnak közös gyermeket. Egy ilyen rendszerben elkerülhetetlen az abortusz, és semmilyen törvényi előírás nem képes megakadályozni, hiszen a rendszer folyamatosan ki fog termelni valakit (és ez bárki lehet), aki teherbe esik, és akit elszigeteltsége képtelenné tesz arra, hogy ott és akkor megszülje az adott férfitól származó gyermeket. Egy ilyen rendszerben mindig lesznek terhesség-megszakítások… Ő a jéghegy csúcsa – mögötte áll az egész kultúra, amelyik úgy döntött, hogy a szexet lehasítja a házasságról és a gyermeknemzésről. Egy ilyen rendszerben, amelyben a szex az együttjárás kibővítése, mindig lesz terhesség-megszakítás.” Mindezzel szemben Isten országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben (Róm 14,17), amelyről csak akkor tudunk igazán tanúságot tenni, ha elutasítjuk a részvételt az igazságtalan rendszerekben, és megpróbáljuk megváltoztatni őket – fűzte hozzá Varga László püspök.
Ha változást szeretnénk társadalmi, egyházi szinten, akkor magunkon kell elkezdenünk. Elsőként a saját szívünknek kell átmennie megtérésen. Ez a feltétele annak, hogy a világ szívét megváltoztassuk.
Ha hajlandó vagyok önmagamba tekinteni, elismerni gyarlóságaimat, és kérni a Szentlelket, hogy változtasson meg engem, attól még a rendszer nem változik meg, de én már másképpen leszek jelen benne; és ha én másképpen vagyok jelen a rendszerben, akkor a körülöttem lévő személyeknek is megadom az esélyt, hogy ők is másképpen legyenek jelen a közösségben, legyen szó egyházi vagy civil közösségről.
A főpásztor leszögezte: a változásban nagyon fontos az istenkép. Ki az az Isten, akiben hiszünk? Századokon át a büntető Isten képét hangsúlyoztuk, és azzal akartuk az üdvösség felé segíteni az embereket, hogy kiszíneztük a pokol szenvedéseit, hogy ne akarjanak odakerülni. Ma már csak a Jóistenről beszélünk, a mennyei Atyáról, az irgalmas, a szerető Istenről. A saját felelősségünk már elsikkadt, mert Isten mindent megbocsát. Ez igaz, de Isten igazságos is. A prédikációkban nagyon keveset beszélünk a mennyországról és a büntetésről is, félünk, ez nem vonzó a hallgatóság számára. Pedig
Ha én éjjel-nappal dolgozom, soha nem pihenek, túlhajtom magam, akkor Isten igazságos, meg fogok betegedni. Nem azért, mert büntet, hanem mert én döntöttem úgy, hogy engem nem érdekel az ő törvénye. Isten a testem, a teremtett világ törvényeiben elhelyezte az igazságosságát. Ez működik. Irgalmas lesz hozzám akkor is, „ha kinyuvasztom magam”, csak másképpen fogom ezt megélni.
A főpásztor idézte Norwichi Julianna (1342–1430) keresztény misztikust, akinek leírásában Isten mosolyog és ellazult. Kevesen gondolunk így Istenre. Istenképünk sokszor a saját haragunk és megbocsátásra való képtelenségünk kivetítése; olyan Isten, aki nagyon szigorú kritériumokat szab az üdvösségnek, akinek a félelmében élünk. (…)
– emelte ki előadásában Varga László. Majd újra Norwichi Juliannát idézte, aki szerint végül „minden jó lesz, minden jól lesz, és a dolgok jól fognak történni”.
Jézus úgy küld minket, mint „bárányokat a farkasok közé”. Igen, egy farkastörvényű világba kell az Isten országának igazságosságát és békéjét elvinnünk, szeretve még az ellenséget is, bármibe kerül. Jézus maga hív bennünket, hogy ajánljuk fel magunkat egészen elégő áldozattá – vele egyesülve – a világ üdvösségért és békéjéért. Azzal a bizonyossággal, hogy az utolsó szó „mindig a Szereteté, aki mosolygó, mindent megbocsátó és mindenható Isten. A halálunk pillanatában is és a világ végén, az új ég és új föld elérkezésekor is. Az új ég és új föld elérkezése a teremtésvédelem és a társadalmi igazságosság igazi távlata” – hangsúlyozta előadása végén a kaposvári megyéspüspök.
Fotó: Kling Márk/Kaposvári Egyházmegye
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
