Orbán Viktornak már megint igaza van.
Ciklikusan bukkan fel a horizonton időnként a hír, mely szerint elbontanák a Nyugati téri felüljárót a fenébe. A téma Tarlós István és a kormány minapi konzultációját követően került elő megint. A főpolgármester azért ment az urak színe elé, hogy sok-sok pénzt kérjen a hármas metróvonal rendbe rakására, és bár nem kapott, megkínálták cserébe egy felvetéssel. Ennek lényege tehát: tüntessünk el egyszerre két felüljárót, egyrészt a Nyugati – lánykori nevén: Marx – térit, másrészt a Rottenbiller utcait is, a Keleti Pályaudvar mellett.
A nem hivatalos magyarázatok szerint e rusnya műtárgyak régóta a Miniszterelnök Úr bögyében vannak. Orbán Viktornak úgymond rögeszméje az eltüntetésük, aminek többször hangot adott már. A kormányfő a kommunizmus velünk élő jelképeinek látja őket.
Ezt olvasván majdnem heurékát kiáltottam örömömben.
A változatosság gyönyörködtet, színesebbé teszi életünket. Milyen jó nem azt gondolni mindig, hogy már megint hülyeséget, gonoszságot, otrombaságot, sunyiságot mondanak-tesznek ezek a figurák. Hanem egyetértőleg bólogatni néha. Mint például most.
Igen-igen: a régebbi kommunizmusnak, amit a mai fiatalok már csak a történelemkönyvekből ismernek, valóban és kifejezetten szimbóluma az a folyamatosan rohadó-pusztuló-undorító borzalom a Nyugatinál. A Rottenbiller utcairól ez így még nem jutott eszembe ugyan, mivel kevésbé van közvetlenül a belvárosban, de az sem hiányozna nekem sem.
A közlekedésszervezéshez nem értek. Az azonban általános tapasztalat, hogy amikor valamely átalakítások miatt káoszt és zűrzavart jósolnak valahova a szakemberek és az ellenlobbisták, az vagy ki sem alakul, vagy elmúlik néhány nap alatt. Szegény kis autósok – magam is közéjük tartozom amúgy, jelzem a félreértések elkerülése végett – megértik és megszokják egykettőre, hogy másfelé kell menniük, mint amerre azelőtt mentek. Alkalmazkodó típusú népség. Morog, nyafog, hisztériázik – majd idővel megjuhászodik. Mi mást tehetne? És arról még nem is beszéltem, hogy semmi keresnivalójuk autósok tízezreinek a belvárosban. Úgy rémlik amúgy, hogy a Ferenciek terei aluljárós nagykanyar eltüntetése előtt is volt berzenkedés, aztán tessék, lényegesen emberibb és 21. századibb lett ott minden. Igaz, ha a térkőmaffia kevesebbet kaszál, és a növényzetnek több hely jut, még kellemesebben nézne ki a környék, ez nem vitás.
Na mindegy, nem szeretnék belemenni ostoba okoskodásokba, a lényeg: esztétikai-ideológiai alapon támogatom Marx Károly nyomainak felszámolását.
Teljes mellszélességgel.
A felüljárók külvárosokba, soksávos be- és kivezető szakaszokba, autópálya-csomópontokba valók. Oda, ahol az emberek elsősorban közlekednek, és nem oda, ahol mindenekelőtt élni szeretnének.
A téma egyébként a 2006-os kampány környékén is előkerült, ám elsüllyedt hamarjában, mert féltek a felfordulástól meg a zúgolódástól. Ezután 2014-ben újólag felvillant, szőrmentén, akkor, amikor a Nyugati tér később fékezett habzású módon megvalósult felújítását tervezték. Most itt van megint. Ötletszinten.
Erősen meglepne, ha végigvinnék. Bár mikor igen, ha most nem? Miként a kolléga a minap a hármas metró kapcsán okosan megírta: a fővárost már így is, úgy is bukta a Fidesz. Budapest veszett fejsze nyele, fölösleges hízelegni neki. Igazán megbüntethetnék tehát a nem rájuk szavazó népséget egy hosszú, zajos, poros, kaotikus építkezéssel.
S ha még utána a villamos is járna a Bajcsy-Zsilinszky úton megint, az pláne a legfinomabb hab lenne a tortán!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
