Az imádság, a lelki feltöltődés és a segítő hivatás megerősítése jegyében rendezték meg október 17-én a szeretetszolgálatok országos zarándoklatát a máriapócsi Nemzeti Kegyhelyen. A Hajdúdorogi Főegyházmegye, valamint a Miskolci és a Nyíregyházi Egyházmegye szociális intézményeiből munkatársak, lelki vezetők és ellátottak érkeztek a kegyhelyre.
A Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat által életre hívott találkozó időpontja szorosan kapcsolódott a szervezet névadójának, Szent Lukács evangélistának október 18-i ünnepéhez. A kedvezőtlen, esős időjárás sem akadályozta meg a közös együttlétet: csaknem ezren gyűltek össze, hogy imádságban forduljanak Istenhez, és közösen erősödjenek meg a mindennapokban végzett szolgálatukban. A kegytemplom mögötti téren Seszták István, a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke vezette a Szent Liturgiát, amelyen mindhárom egyházmegyéből érkezett paptestvérekkel szolgált együtt.
A szolgálat, mint Isten szeretetének és békéjének közvetítése
A főhelynök arra hívta fel a figyelmet, hogy a Máriapócsra érkező zarándokok nemcsak a kegyhely különleges lelki erejéből meríthetnek, hanem személyes hitükben is megerősödhetnek. Hangsúlyozta, milyen fontos a szeretetszolgálatban dolgozók küldetése, az isteni kegyelem megtapasztalása, valamint a másik ember felé forduló szeretet és békesség. Mint fogalmazott:
„Megszámlálhatatlanul sok az a csoda, ami akkor történik, amikor egy ember, egy hívő ember, egy Istenben bízó ember […] elérkezik ide az Istenszülő lábához és érzi, hogy valami megváltozik.”
Ezek a belső, sokszor szavakkal nehezen kifejezhető tapasztalatok adhatnak erőt a mindennapi szolgálathoz. Különösen azok számára fontosak, akik emberekről gondoskodnak, hiszen munkájuk gyakran túlmutat az emberi tudás és a hétköznapi erőforrások határain. Szerinte a szeretetszolgálatban végzett munka valódi alapja az Isten szeretetébe vetett bizalom.
Seszták István Lukács evangéliumának a hetvenkét tanítvány kiküldéséről szóló történetén keresztül három lényeges gondolatot emelt ki.
Az első a békesség továbbadása. A szeretetszolgálatok munkatársai ugyanis bárhová érkeznek, küldetésük, hogy békét, megértést és reményt vigyenek az emberek életébe, még akkor is, ha nehéz körülményekkel találkoznak. „Aki az Isten nevében érkezik, Jézus nevében érkezik, ő egyedül képes békességet vinni.”
A második fontos üzenet az, hogy Isten közelsége a segítő szeretetben válik megtapasztalhatóvá. A szeretetszolgálat nem pusztán feladatok elvégzését jelenti, hanem olyan találkozásokat, amelyekben az emberi figyelem, az irgalom és a gondoskodás által Isten szeretete is megmutatkozik. „Két ember találkozásában, két ember segítő egymásra találásában maga az Isten rajzolódik ki.”
A harmadik gondolat a személyes elhívás és a hűséges szolgálat. Jézus ugyanis nem csupán a kivételes embereket hívja, hanem mindenkit megszólít, és mindenkinek személyes küldetést ad. Ezt szemléltette a főhelynök Caravaggio Máté meghívását ábrázoló festményével, amelyen a fény a vámos Mátéra irányul. A jelenet azt üzeni, hogy Isten a gyengeségeink és kétségeink ellenére is számít ránk. „Isten téged, egyedül téged szólít meg arra a feladatra, hogy igenis másnap is az Ő nevében végezzük el szolgálatunkat.”
Megbocsátás: út a belső békéhez
A szertartást követően a résztvevők négy előadás közül választhattak:
Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus, felsővezetői coach a megbocsátásban rejlő szabadságról osztotta meg gondolatait. A szakember megerősítette: a harag természetes érzés. Gyakran abból fakad, hogy megbántottak minket, igazságtalanság ért bennünket, vagy átlépték a határainkat. Szerinte
A meg nem bocsátott sérelmek ugyanis fogva tartanak minket, károsíthatják a kapcsolatainkat, akadályozhatják a fejlődésünket, és megkeseríthetik az életünket. Tapolyai Emőke úgy fogalmazott: a megbocsátás nem jelenti a történtek helyeslését. Nem kell elfelejtenünk a sérelmet, és nem kell feltétlenül folytatnunk a kapcsolatot sem. Az igazunk azonban nem jogosít fel arra, hogy másokat bántsunk. A haragunkat úgy kell kezelnünk, hogy ne okozzunk újabb fájdalmat.
Beszterczey András református lelkipásztor a harag és a vétkezés kapcsolatát vizsgálta a „Haragudjatok, de ne vétkezzetek!” bibliai felszólítás mentén. Az előadó hangsúlyozta, hogy a megbocsátás nem jelenti a sérelem elfelejtését, a történtek jelentéktelennek tekintését vagy a másik ember tettének helyeslését. A fájdalmat és az igazságtalanságot bátran ki kell mondanunk, nem szabad elfojtanunk. Az előadás fontos kérdéseket vetett fel: Miért nekem kell megbocsátanom, ha a másik nem kér bocsánatot? Mit tegyek, ha a másik újra és újra elköveti ugyanazt a sérelmet? Mi van akkor, ha szeretnék megbocsátani, de még nem vagyok rá képes? Mint mondta:
Töviskes Mária mentálhigiénés szakember a harag elengedésének lehetőségeit járta körül. Az előadó felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy az elfojtott harag megkeseredettséghez, depresszióhoz is vezethet. „A megbocsátás segíthet megszabadulni a bennünk felgyülemlett negatív érzésektől. Ehhez fontos, hogy ne fojtsuk el a haragunkat, hanem tudatosítsuk és dolgozzuk fel azt” – mondta. Az előadás másik érdekes témája a szégyen volt, amely gyakran az egész személyiségünket megkérdőjelezi, és értéktelennek érezhetjük magunkat miatta. Tanácsként azt fogalmazta meg: a szégyen feldolgozásában segíthet, ha beszélünk róla. „A szégyen elpusztul, ha napvilágra kerül.”
Töviskes Mária többször megerősítette: érzéseink elfojtása helyett fontos azok felismerése és kimondása. Szerinte a megbocsátás segíthet a lelki terhek feldolgozásában és a belső béke megtalálásában.
Mosolygó Péter atya a máriapócsi kegytemplom történetét, a Szűzanyához kapcsolódó hagyományokat és az imameghallgatások történeteit mutatta be az érdeklődőknek. Különösen érdekes a méhek legendája, ami a településhez köthető: elmesélte, hogy egy meggyógyult méhész eredetileg méhcsaládot ígért hálából a Szűzanyának, de később meggondolta magát. Otthonából – csodák csodájára – mégis egy méhraj repült Máriapócs felé, és a templom falának repedésében telepedett meg. Mint mondta: azóta a történet a nagylelkűség és a hit jelképeként él a kegyhely hagyományában.
A kegyhelyigazgató több gyógyulás történetét is felidézte, hangsúlyozva, hogy az imák meghallgatása nem mindig azonnal vagy az általunk elképzelt módon történik. „Azt a Jóisten tudja, hogy minek mikor van az ideje.” Egy gyermek például csak hazatérésük után gyógyult meg, családja pedig később hálából visszavitte a mankóját. Mosolygó Péter hangsúlyozta, hogy
Szerinte a Szűzanya közbenjárásába vetett bizalom segíthet a nehézségek elviselésében, még akkor is, ha a kéréseink nem úgy és nem akkor teljesülnek, ahogyan szeretnénk.
Közösségben megújulva tértek haza
A Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat több mint egy évtizede szervezi meg a szeretetszolgálatok máriapócsi zarándoklatát. Az évről évre visszatérő találkozó nemcsak az egyházi közösségek összetartozását erősíti, hanem alkalmat ad a szociális területen dolgozóknak arra is, hogy a mindennapi feladatokból kiszakadva figyelmet fordítsanak saját lelki életükre. A máriapócsi zarándoklat így nemcsak a lelki feltöltődés alkalma, hanem a küldetés megerősítése is: a résztvevők Isten szeretetéből merítve térhetnek vissza mindennapi munkájukhoz, hogy a rájuk bízott emberek számára a békesség, a remény és az irgalom közvetítői legyenek.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
