Szűz Mária születésének ünnepén, szeptember 8-án Santo Rocco Gangemi érsek, szerbiai apostoli nuncius ünnepi szentmisét mutatott be a doroszló-szentkúti kegyhelyen.
A szentmise elején Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök köszöntötte a vendég érseket, a zarándokokat, a paptestvéreket, valamint a közélet megjelent képviselőit.
Szentbeszédet Santo Rocco Gangemi érsek mondott.
Mária az egyetlen teremtmény, aki teljes egészében valóra váltja Isten bölcs és szerető tervét; s nem azért, mert kivétel volna közöttünk, mintha egy másik világból jött idegen volna. Éppen ellenkezőleg – hangsúlyozta az apostoli nuncius. – Mária a mi bűnös családunkhoz tartozik, ugyanabból a megfertőzött nemzetségből származik, mint mi, és neki is, éppúgy, mint nekünk, szüksége van a megváltásra Ádám örökségéből. De ő olyan gyökeresen lett megváltva – és a „gyökeresen” szót szó szerint kell érteni: a gyökértől, létezésének első pillanatától fogva, vagyis fogantatásától kezdve –, hogy
Mária a megváltott – a szó legtökéletesebb értelmében. Ő a kegyelem remekműve.
Amikor az angyal köszönti Máriát, és kegyelemmel teljesnek szólítja, nem valami újat tár fel előtte, hanem gyszerűen csak megmutatja neki azt, aki már most is ő – azt, amit Isten már beleírt lénye legmélyébe. És ő hagyja, hogy Isten szeretete meghatározza őt. Ebben az értelemben
Mária azonban nemcsak az, aki kegyelemmel teljes, hanem az is, aki válaszol a kegyelemre. Innentől válik igazán az ő története életünk tanítómesterévé – fogalmazott szentbeszédében Santo Rocco Gangemi érsek.
Minden egyetlen szóval kezdődött: Fiat. „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Mindannyian, ha visszatekintünk életünk éveire, rátalálunk néhány igenre, amelyek örökre irányt szabtak és megváltoztattak minket. A házasság igenjére, a hivatás igenjére, a gondoskodás igenjére azzal szemben, aki egyedül nem boldogul; a megbocsátás igenjére, amikor könnyebb lett volna a sértettségben megmaradni. Aki kimondja ezeket az igeneket, olyan terhet vesz magára, amelyet abban a pillanatban még nem ismer, nem tud felmérni, s amely azután kiszámíthatatlan módon ránehezedik majd. Aki azonban soha sem mondja ki egyik ilyen igenjét sem, aki mindig biztonságban marad, sosem teszi ki magát, sosem áll rendelkezésre, annak a kezében gyakran üres és értelmetlen élet marad.
A templomban az öreg Simeon szavai egy pillanatra fellebbentik előtte a jövő fátylát: „A te lelkedet is tőr járja át.” Názáret hosszú, csendes évei ennek a tőrnek a gondolatával telnek majd el; és így lelke lassanként felkészül arra, hogy átjárja őt a fájdalom, megtanulja a szenvedés nehéz művészetét. Máriára is érvényes, amit a Zsidóknak írt levél szerzője Jézusról mond: engedelmességet tanult abból, amit szenvedett. Nem mintha Mária engedetlen lett volna, de engedelmessége a szenvedésen keresztül szilárdult meg, egyre tudatosabbá, egyre szabadabbá, egyre készségesebbé téve őt, míg végül fájdalommal, de kétségbeesés nélkül állt ott a kereszt alatt – emelte ki szentbeszédében az apostoli nuncius.
A szentmise végén Horvát Ákos, a doroszlói Mária-kegyhely igazgatója köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek a szentmisén: Santo Rocco Gangemi érseknek, a paptestvéreknek. Háláját fejezte ki minden adományért, amelynek segítségével sikerült restaurálni Mária kegyszobrát és megújítani a kegytemplom belső terét.
A szentmise végén a hívek körmenetben vonultak át a felújított és néhány hete újra elhelyezett 165 éves Mária-kegyszoborhoz, amelyet az esemény keretében szenteltek fel.
Forrás: Sz. Sz., Sajtóiroda/Szabadkai Egyházmegye
Fotó: Pásztor Bálint Facebook-oldala; Szabó-Hangya Teréz
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
