Egy hosszú évtizedeket, számtalan koncertet és tucatnyi albumot felölelő zenei pályafutás vége felé kiadott új lemez láttán túl könnyű arra gondolni, hogy ihlet híján a rutin (vagy a pénz) mozgatja a már életükben legendává vált alkotók kezét.
Noha teljesen most sem tudok szabadulni ettől a gyanútól, a Yes együttes, Rick Wakeman és a Jethro Tull frissen megjelent lemeze mégis kellemes meglepetésként ér – főként úgy, hogy a korongnyi új muzsikát hosszú ínség előzte meg.
Jon Anderson énekes, dalszerző a kilencvenes években egyszer azt találta mondani, hogy a Yes mindig létezni fog: újabb és újabb zenészgenerációk viszik majd tovább a nevet, s vele az igényes, fennkölt muzsika szeretetét. Aligha gondolta volna, hogyan valósul meg az álma bő harminc évvel később: a kurrens formációnak ő már jó ideje nem tagja, s mivel időközben két másik őstag elhunyt, Steve Howe gitáros az egyetlen hírmondó a klasszikus korszakból. Nem véletlen, hogy a tavasszal megjelent Mirror to the Sky albumon gyakorlatilag ő a főnök: gazdagon rétegzett gitárszólói alapjaiban határozzák meg a jórészt középtempós soft-rockban mozgó szerzeményeket. Társai pedig szépen a keze alá dolgoznak: Jon Davison fülbemászó dallamokat formál, Billy Sherwood rutinosan hozza a basszusalapokat, Jay Schellen ízléssel dobol, Geoff Downes pedig nem próbál varázsolni a billentyűkön, inkább alázatosan dúsítja a hangszerelést. A címadó tétel közel negyedórányi muzsikája megmutat valamit abból, amit a Yes valaha tudott, s ha csupa fiatalból állna a mostani csapat, ígéretesnek is nevezhetném a hallottakat. Így viszont csupán a fáradt nosztalgiázás jut eszembe.
Jóval nagyobb energiákat mozgósít Rick Wakeman és az English Rock Ensemble közös lemezének nyitánya: az A Gallery of the Imagination tizenkét dala kellemes letisztultsággal, mégis eleven erővel közvetíti egy elképzelt képzőművészeti kiállítás élményét. A billentyűmágus ezúttal visszafogja boszorkányos futamait, mégis az ő alaptémáira épülnek a szerzemények, kísérőzenekara pedig bámulatos egyensúlyban tartja a hangszerelést: itt-ott egy ízes szóló, amott egy izgalmas váltás bukkan fel, s az egészet megkoronázza Hayley Sanderson ihletett éneke. Wakeman néhány komorabb tétel közben megenged magának egy kis romantikázást is: a Creek, a Just a Memory vagy az Eyes of a Child bizonyítja szerzőnk nem múló Liszt-rajongását. A hetvenes éveit taposó zongorista huncut, angolosan fanyar humora szintén végig ott bujkál a szerzeményekben, dallamos billentyűszólóit pedig fütyülni lehet – nincs ennél nagyobb dicséret egy hangszeres zenész számára.
Nehéz megfejteni, mi lelte Ian Andersont, a legendás Jethro Tull zenekar énekes-fuvolistáját, amikor bejelentette: húszévnyi csend után új lemez készül új zenésztársakkal. Az idén áprilisra elkészült, RökFlöte címre keresztelt korong a skandináv hitregék világába kalauzolja hallgatóját. Andersontól korábban sem állt távol saját kulturális gyökereinek kutatása: a csapat történelmében egész korszakok szólnak a skót–ír folkmuzsikával való kacérkodásról, s a zenekar még legvadabb rockos korszakában is megőrzött valamit sajátosan akusztikus megközelítéséből – egyszerűen csak úgy zenélni, ahogy a hangszereink megszólalnak a maguk természetességével. És, úgy tűnik, megérte: energikus, izgalmas dalokat hallhatunk az új lemezről, amelyek ugyan nem kelnek versenyre a Tull nagy klasszikusaival, ám biztosan tartják a színvonalat. A fuvola szárnyal, Anderson játékos énekével különféle mitikus figurák maszkját ölti, előkerül néhány „prog rockos” páratlan metrum és különlegesebb hangsor, a gitárok pedig gyakran hard rockba hajló lendülettel dörrennek meg.
Nem könnyű megítélni, hogy egy alkotóközösség csúcskorszakának lecsengése után a kiadott újabb és újabb albumok végső soron bővítik vagy inkább rombolják az életművet. Az iménti három, jórészt saját alkotóinak komfortzónájában mozgó lemezt hallgatva hajlanék a megengedőbb válaszra, a döntő azonban az ambíció, amely Anderson és Wakeman friss műveiben ott ragyog, a Yes együttesnél viszont pislákol csupán.
Yes: Mirror to the Sky, InsideOut Music, 64 perc, 2023;
Rick Wakeman & The English Rock Ensemble: A Gallery of the Imagination, Madfish Music, 53 perc, 2023;
Jethro Tull: RökFlöte, InsideOut Music, 45 perc, 2023.
Szerző: Paksa Balázs
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. augusztus 13-i számában, Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
