…Összegezve: tudományos alapokon szkeptikus vagyok a Sargentini-jelentés igazságtartalmával kapcsolatban. Az európai ügyek tanulmányozásának negyven évi tapasztalatával meggyőződésem, hogy ez visszafelé fog elsülni, oda fog vezetni, hogy Magyarországon és más kelet–közép-európai országokban megkérdőjelezik az európai projektet…
Azt olvasom az európai sajtóban, és európai politikusok is azt állítják, hogy Magyarország és Orbán Viktor vezette kormánya antiszemita
Meglepően hat ez az állítás, ha megnézzük a közvetítést Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő budapesti látogatásáról. A két miniszterelnök közös látogatása a zsidó közösségnél a gyönyörűen felújított, Dohány utcai zsinagógában 2017. július 20-án a közelmúlt európai és magyar történelmének egyik legdrámaibb, ugyanakkor legreménykeltőbb eseményeinek egyike volt. A budapesti zsinagóga és a zsidó közösség, amely olyan sokat szenvedett a nácik és a nyilasok gyilkos erőszakhullámától, ma újra virágzik Európa szívében.
Azt olvasom az európai sajtóban, és európai politikusok is azt állítják, hogy Magyarország és Orbán Viktor vezette kormánya korlátozza a sajtószabadságot. Igaz, a magyar sajtó nem mindig alkalmazza az audiatur et altera pas elvét – azaz hogy hallgassuk meg a másik felet is –, de legyünk igazságosak: ezt az elvet a mi saját, holland sajtónk sem mindig tartja tiszteletben. Magyarország ügyében ez különösen megmutatkozik. A magyar kormány politikáját úgy minősítik, hogy nem adják meg a lehetőséget a válaszra. Ez világos esete a kirekesztésnek.
Magyarországon minden politikai álláspont képviseltetik a médiában. Elég, ha csak a tévécsatornákra utalok, mint az RTL Klub vagy az ATV, de ott van még a Klubrádió, az egykori kommunista szakszervezeti lap, a Népszava, egy sor hetilap, mint a HVG, a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom vagy a 168 Óra, valamint számos blog és hírportál, amelyek közeli kapcsolatban vannak az ellenzékkel, nem a kormány álláspontját képviselik. Megfigyelésem szerint ezek a médiumok uszító hangnemben mobilizálják támogatóikat az Orbán-kormány elleni tüntetésekre. Nem tudok róla, hogy a kormány intézkedéseket hozott volna e médiumok betiltására.
Igaz, hogy az ellenzéki médiumok száma valamelyest csökkent az Orbán-kormány alatt. Egészen drámai hangulat alakult ki Nyugat-Európában, amikor összeomlott a korábbi kommunista pártlap, a Népszabadság. Úgy állították be, mintha a kormány szervezkedett volna a háttérben. Köztudott viszont, hogy Magyarország piacgazdaság, ahol az Európai Unió négy szabadságelve érvényben van, és tiszteletben is tartják ezeket. Az újságoknak elég előfizetővel kell rendelkezniük ahhoz, hogy fennmaradjanak a piaci versenyben. A Népszabadság egyszerűen nem tudott lépést tartani. Nincs piaca a lejárt ideológiák hangadóinak Magyarországon.
Azt olvasom az európai sajtóban, és európai politikusok is azt állítják, hogy az Orbán-kormány alatt korlátozzák a gyülekezés szabadságát. Talányos, hogy ennek fényében hogyan magyarázzák a folyamatos ellenzéki tüntetéseket Budapest utcáin, az aktivisták szűk körének szinte 24 órás mozgósítását. Az Orbán-kormány 2010-es megválasztása óta ezek a demonstrációk általában a karácsony előtti hetekben szoktak tetőzni évről évre. Ebben az időszakban a magyarok többsége a legbecsesebb ünnepére készül. Tavaly sem volt ez másképp, és szerintem az időzítés nem is véletlen.
Egyes nyugati médiumok és politikusok hangvétele a magyarok irányába választásról választásra egyre barátságtalanabbá válik. Olvashatjuk és hallhatjuk, hogy a magyarok nem érettek a demokráciára, mert a választók zöme Orbánra és a Fideszre szavaz. Az ilyen intoleráns állítások a magyarokkal szemben jellemzőek a pszeudoantropológiai tudományokra, amelyeket jól ismerünk az európai történelem sötét fejezeteiből. Éppen ezért határozottan el kell utasítanom.
Tény, hogy Orbán úr és a Fidesz hat választást nyert egymás után, kiemelkedő többséggel. Világos, hogy kritikusainak nehéz együtt élniük ezzel a politikai ténnyel. A magyar választók szavaztak már bal- és jobboldali kormányokra is, más európai választókhoz hasonlóan pontosan tudják, mik az érdekeik és a preferenciáik.
Tipikus orwelli kirakós játék a magyar ügy. Noha elsöprő gyakorlati bizonyíték van az ellenkezőjére, az európai médiumok és politikusok mégis arra a következtetésre jutnak, hogy a magyar kormány súlyosan sérti az alapjogokat. „Valójában ez egy brutális diktatúra, amit egy arrogáns diktátor, Orbán Viktor irányít” – hangzik az egyik vád. Az ilyen vélemények alapján Magyarország a legszörnyűbb helye lehet a világnak – én ezzel nem értek egyet.
A Magyarország és kormánya démonizálására irányuló politikai kampányokat okosan megtervezett médiakampányok kísérik. A magyar jogi és politikai kultúrát ugyanakkor nem lehet túlegyszerűsítésekkel és torzításokkal megragadni. Állásfoglalásomban visszahozom a földre a magyar valóságot, de nem tudom önöknek garantálni a biztonságos landolást.
Tegyük félre a Magyarországról szóló vitával kapcsolatos érzelmeket, és helyezzük a politikai, jogi eseményeket olyan kontextusba, ahol a történelem és a kultúra játssza a vezető szerepet. Elhoztam az Európai Ügyek Bizottságának a könyvemet (Hongaarse kentering, Aspekt Publishers 1995. Magyarul: Magyar újjászületés, Budapest, Fríg Kiadó, 2007), amelyet a magyar történelemről írtam, különös tekintettel a hosszú 20. századra, amikor a nyugati imperializmus, a német fasizmus és a szovjet kommunizmus döntött a kis közép-európai nemzetek, köztük a magyarok sorsáról. Ha elolvassák a könyvemet, megértik, miért van elegük a magyaroknak mindenféle projektből, amely az „új ember” megteremtésére irányul. Egyszerűen túl sok volt már nekik ebből. Szilárd meggyőződésem, hogy a magyarországi jogállamiság helyzetéről nem lehet e kontextus mellőzésével beszélni.
Tagja voltam egy szakértői csoportnak, amely Közép-Európa jogi kultúráját vizsgálta Magyarország és más közép-európai országok uniós csatlakozásának előkészítésekor. A csoport a Kormányzati Politikákért Felelős Holland Tudományos Tanács (WRR) keretein belül kutatott (Jogi kultúra öt közép-európai országban, WRR 111, Hága, 2000 decembere). Én a Magyarországról szóló fejezetért (119–136. oldal) voltam felelős. Arra a következtetésre jutottam, hogy az egymást követő magyar kormányok kifejlesztették az alapvető struktúrákat a jogi oktatáshoz, a jogi hivatáshoz, a polgári és büntetőjoghoz, az adminisztratív intézményekhez. Nem tudok arról, hogy ezek az alapvető jogi struktúrák ne működnének többé Magyarországon.
Tagja voltam annak a kutatócsoportnak, amely a civil szervezetek működését tanulmányozta tizenkét európai országban, köztük Magyarországon az uniós normák és standardok tükrében. A csoport arra jutott, hogy ezen szervezetek működése tekintetében nagy a sokszínűség Európában, és Magyarország sem kivétel. Nem példátlan az EU-ban az a törvény, amelyet az Orbán-kormány készített az NGO-k átláthatósága érdekében. A hasonló szervezetek pénzügyi elszámoltathatóságának normális gyakorlatához tartozik egy sor európai országban (lásd: Van Veen, W.J.M., Van der Ploeg, T.J. & Versteegh C.R.M., Civil Society in Europe: Minimum Norms and Optimum Conditions of its Regulation, 2017, Cambridge UK, Cambridge University Press). A holland belügyminiszter nemrég tett sajtónyilatkozata szerint a pénzügyi elszámoltathatóságot kiterjesztik a politikai pártok anyagi támogatására és a civil szervezetekre is.
Magyarország nem kirívó akkor sem, ha az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott adatokat vesszük a nyitott kötelezettségszegési eljárásokról. Ha kontextusában nézzük, az adatok tulajdonképpen pozitív mérleget mutatnak: Magyarországnak negyvennyolc nyitott kötelezettségszegési ügye volt az Európai Bizottsággal 2017. december 31-én. Ez pont annyi, mint a jámbor Svédországnak, és jobb, mint tizenkilenc másik tagország eredménye, beleértve az Európa-párti Belgiumot, amelynek jelenleg nyolcvanegy nyitott ügye van.
A sok célt tévesztett felháborodás fényében, ami minden egyes magyar törvényhozás után felhangzik, érdemes röviden áttekinteni a magyar jogalkotás mögötti filozófiát. Amikor a magyarok visszanyerik szuverenitásukat, mindig államalapító királyuk, az 1000-ben megkoronázott Szent István intelmeit veszik alapul. A bölcs király azt tanácsolta utódainak, hogy egyensúlyozzanak a Kelet és a Nyugat között, de mindig maradjanak közelebb a Nyugathoz, mint a Kelethez. Önök aligha tudnak bármit Szent Istvánról és erényeiről, de a híres német zeneszerző, Beethoven egy nyitányt is szentelt neki (Op. 117, 1/3), ünnepelve a magyar államalapító európai örökségét. A kommunizmus 1989-es összeomlása óta a magyar törvényhozók egyik szemükkel mindig a Nyugatra tekintettek. Szent István keze nyoma rajta van az új, modern magyar alaptörvényen is, amely 2010 után végre leváltotta a régi, kommunista alkotmányt. A második Orbán-kormány alatt, 2011-ben elfogadott, sokat bírált alaptörvény alapvetésének E cikkében olvashatjuk, hogy Magyarország közreműködik az európai egység megteremtésében. Érdekes módon az Európa-ellenességgel vádolt kormány elkötelezte magát és Magyarország következő kormányait is az európai projekt mellett. Amennyire tudom, ez az egyetlen alkotmány, amelyben ez rögzítve van. Ha tévedek, kérem, javítsanak ki. Érdekes, miért nem említik ezt soha Magyarország kritikusai. Ne feledjük el azt sem, hogy egy esetleges „Hexithez”, azaz Magyarország kilépéséhez az Európai Unióból kétharmados, alkotmányozó többségre lenne szükség, azaz nem lenne elegendő egy szimpla többség, mint a Brexitnél.
Szent István keze nyomát láthatjuk a magyar választási törvényen is, amely egy hibrid jogi konstrukció, ötvözi egyfelől a brit, francia és német választási rendszer elemeit, valamint a magyart is. A magyar választási rendszer a listás és az egyéni választókerületi rendszer ötvözete. A rendszer annyira összetett, hogy több előadást is kellene tartanom, hogy részleteiben elmagyarázzam, ma azonban erre nem elegendő az időm. A Fidesz-kormány egyszerűsítette a választási törvényt, de a lényegét, a hibrid természetét ez nem érintette. Azok az elemzők, akik szerint Orbán úr és a Fidesz a választási rendszer manipulációival nyerte meg a választást, egyszerűen nem olvasták a választási törvény szövegét, vagy szándékosan manipulálják az olvasóikat. Tudniuk kellene, hogy az egyéni választókerületek mellett egy pártlista garantálja az egyenlő versenyt a választásokon induló pártok között. Ha ezeknek az elemzőknek igazuk lenne, jelentős különbség lenne a pártlistás és az egyéni választókerületi eredmények között, de nem ez a helyzet. Mind a listás, mind pedig az egyéni választókerületi eredmények a Fidesz elsöprő győzelmét mutatták a 2010-es, a 2014-es és a 2018-as választásokon egyaránt. Az előbb említett néhány megvilágosító tény fényében még hosszan folytathatnám, de utolsó pontként inkább az úgynevezett Sargentini-jelentés jellegével és hatásával foglalkoznék, amit Judith Sargentini holland zöld–baloldali EP-képviselő állított össze az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) nevében. A Sargentini-jelentés politikai célja Magyarország szavazati jogának felfüggesztése az Európai Tanácsban, az alapszerződés hetes cikkelye szerinti eljárás megindítása, az úgynevezett „atombomba”.
Amikor erről a jelentésről beszélünk, fontos leszögezni, hogy semmiképpen sem minősül tudományosnak, sem kutatási módszerében, amelyben nem érvényesült az audiatur et altera pas elve és más alapvető tudományos elvek, sem pedig a tényfeltáró misszióját nem nevezhetjük objektívnek. Ez sokkal inkább pillanatfelvételek szelektív listája, az ügyeket egyoldalúan, elfogult hangnemben tárgyalja, összekeveri az időpontokat, helyszíneket, eseményeket, téves információkat közöl, meghaladott és idejétmúlt eseteket tárgyal, ténybeli hibákat vét stb., stb., stb. Beszédes az is, hogy nem az Európai Bizottság indította meg a hetes cikkely szerinti eljárást Magyarország ellen, hanem az Európai Parlament már említett bizottsága, a LIBE. Levonhatjuk a következtetést, hogy Szent István iránymutatásai kiállták az idő próbáját. Az EP-nek és jelentéstevőjének természetesen minden joga megvan egy politikai kiáltványt megjelentetni Magyarországról és bírálni a magyar kormányt politikai véleményekre alapozva. Az Orbán-kormánynak pedig megvan a joga ahhoz, hogy megvédje politikai pozícióit.
Összegezve: tudományos alapokon szkeptikus vagyok a Sargentini-jelentés igazságtartalmával kapcsolatban. Az európai ügyek tanulmányozásának negyven évi tapasztalatával meggyőződésem, hogy ez visszafelé fog elsülni, oda fog vezetni, hogy Magyarországon és más kelet–közép-európai országokban megkérdőjelezik az európai projektet. Mélyíteni fogja a törésvonalakat Nyugat-, valamint Kelet–Közép-Európa között. Végül maga az unió létezése válik kérdésessé, és elveszhet minden, amit felépítettünk Európában a Római Szerződés óta. Végül, de nem utolsósorban pedig jelentős nyomás alá kerül a jó holland–magyar viszony és a kölcsönös megértés, amelyen egész életemben fáradoztam.
Szóval üdvözlendő, hogy a Tisztelt Ház úgy döntött, elvégzi a házi feladatát. Ugyanakkor a tét és a felelősség nagyon nagy, és még nem tudjuk, mire vezetnek ezek a találkozók. Amennyiben ezek csak a jelentés napirenden tartását szolgálják, hozzájárulhatnak az Európa iránti bizalomvesztés mélyüléséhez ahelyett, hogy eszközt biztosítsanak a mediációhoz. A jogállamiság a tagállamokban nemcsak Magyarországot, hanem minden tagállamot érinti. A jogállamiság az európai projekt középpontjában van, és mindenkire kell hogy vonatkozzon. A Magyarországgal szembeni eljárás csak akkor meggyőző, ha a jogállamiság monitorozása minden tagállamra érvényes a kölcsönösség elve alapján, politikai manőverezésektől mentesen.
A nyitókérdésre tehát az a következtetésem, hogy nincs a priori okunk feltételezni, hogy Magyarország egy másik bolygón van. A tények azt mutatják, hogy egy normális európai ország, amely több tiszteletet érdemel a béke, biztonság és fejlődés érdekében tett hozzájárulásaiért.
A felszólalás a holland parlament alsóházának Európai ügyek bizottságának Magyarországgal foglalkozó, február 14-i, holnapi meghallgatásán hangzik el.
mho
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
