Valóban olykor vagy egyre gyakrabban apokaliptikus jelenségeknek vagyunk tanúi a világvallások és híveik helyzetét illetően. A világvallások egykoron születésük és kifejlődésük fázisában, sok ezer éves történetükben igyekeztek a létezés biztonságához, a lenni-nem lenni, miért vagyunk a Földön és hasonló, az embereket a hajnalkor óta foglalkoztató egzisztenciális és létbiztonsági alapkérdésekre választ adni.
A világ népességének a világvallások a mindennapok megélésének biztonságához, megértéséhez kínáltak, adtak generációkon átívelő szellemi kapaszkodókat, biztos talajt, szilárd fundamentumot.
Miközben az ENSZ és más világszervezetek azon fáradoznak, hogy az ősi, megtartó hiteket, vallási struktúrákat, kultúrákat szabadságukban védelmezzék, annak vagyunk tanúi, hogy a földgolyó egyik-másik részén újabb ideológia vagy vallásközi háború robban ki.
Nagyon időszerű, hogy a vallásüldözés napján és azon túl, amit az ENSZ nemrég vezetett be, itthon is közéleti témává váljon az, amit a kormányzati és társadalmi döntések, összefogás a közvélekedésben gyökerező, nagyon előítéletes és hatalmas ismerethiányra utaló, részben abból is táplálkozó vallásellenes vakhitűséggel szemben megtehet, illetve amit feltétlenül meg kell tenni. Peter Berger vallásszociológus deszekularizációs, azaz a szekularizációt, elvilágiasodást cáfoló fejtegetéseiben évtizedeken át intette a hatalom embereit, a felelős vezetőket arra,
Ennek következtében kiéleződik a vallási kultúrák közötti rejtett versenyfutás, küzdelem, harc. A legújabb kutatások ahelyett, hogy megcáfolnák Berger 3 évtizedes tézisét, sajnálatos módon újabb és újabb adatokkal támasztják alá. A legfontosabb megállapítás ennek következtében: nemcsak drasztikusan növekvő keresztyénüldözés van a mai világban, hanem vallásüldözés is, a vallásszabadság sokféle és sokszori megsértésének szenvedői, átélői sok száz millióan a Holdra szállás, a Mars felderítésének korszakában. Ugyanakkor a vizsgálat továbbgondolása felveti ezt a nem mellőzhető kérdést: az eredetileg az emberi összefogást, integrációt, a teremtett világ szerves hitbeli és reális egységét segítő, fenntartó különféle hitrendszerek milyen módon óvhatók meg attól, hogy rövidtávú kormányzati és különféle nem kormányzati, ideológiai, pénzügyi érdekcsoportok eszközévé, kiszolgálójává, érdekeik instrumentumaivá váljanak. A világvallások szuverenitásának súlyos és komoly következményekkel járó kérdésköre ez. Valójában pedig a vallások megmérettetésének, igazi egyetemességének, elhivatottsága láthatóvá tételének a szakaszába érkezett az emberiség, amikor a nem egyetemes érdekeket, a parciálitást minden eszközzel védelmező hitek és vallások érvényességi ideje és köre egyre inkább be fog szűkülni. Remélhetőleg… (Forrás: pewforum.org)
Az amerikai Pew Research Centre egy éve tette közzé azt a nagy tanulmányát, melyben a 2007-2017 közötti éveket vizsgálta abból a szempontból, miként kezdett el növekedni világszerte a vallási tiltások, intézkedések száma, mértéke, az elméleti, de főként a gyakorlati vallásellenesség 21. századi jelensége.
Két szempontból folytattak vizsgálódást. 1) Milyen mértékben és módon, illetve hol érvényesülnek a vallásgyakorlást korlátozó kormányzati tiltások (GRI), illetve hol jelentkeznek ilyen tendenciák a társadalmi együttélésben, szokásokban, vallások táplálta előítéletekben (HRI).
Közülük is kiemelkedik Egyiptom, India, Oroszország, Indonézia. A legkevésbé tapasztalhatók ilyen tendenciák Japánban, Dél-Koreában, Dél-Afrikában, a Fülöp-szigeteken és Brazíliában.
A kormányzati korlátozások többféle formában jelennek meg, működnek.
Ennek jele, hogy sok helyütt előírják vallási csoportok kötelező regisztrációját működésük érdekében. Vagy vannak vallási csoportok, amelyeket kormányzati favorizálás juttat előnyökhöz például a vallásos oktatásban, a papság kiemelt finanszírozásával. E két trend mind az öt, a tanulmány által vizsgált régióban jelen van: Amerikában, Ázsia-Csendes-Óceánia, Európa, Közép-Kelet és Észak-Afrika, Szahara alatti Afrika területén. Az öt világrégiót tekintve a 2007. évi, 40 országot érintő, átlagban 20%-os tiltási indexszel szemben 2017-ben már 52 országban tapasztalhatóak ilyen kormányzati szintű tiltások, korlátozások, ami a világnépesség 26%-át érinti. A kormányzati korlátozások indexe a következő kategóriákból áll:
1) Egyes vallási csoportok nyílt vagy burkolt kormányzati favorizálása;
2) A vallásszabadságot korlátozó törvények és politikai gyakorlat;
3) A kormány korlátozza a vallási tevékenységeket;
4) A vallási csoportok kormányzati zaklatása.
A társadalmi ellenségeskedési index a következő kategóriákból áll. 1) A vallási normákkal kapcsolatos ellenségeskedés; 2) Vallásközi feszültség és erőszak; 3) Szervezett csoportok által elkövetett vallási erőszak; 4) Egyéni és társadalmi csoportos zaklatás. A társadalmi szinten, a mindennapi érintkezésben, a közbeszédben megvalósuló ellenségeskedési tendenciák leggyakoribb formája a vallási normákkal kapcsolatos ellenségeskedés (például a nők zaklatása a vallási öltözködési szabályok megsértése miatt). Ez a vallással járó társadalmi ellenségeskedések általános növekedésének nagyobb részét teszi ki. Két másik típusú társadalmi ellenségeskedés, az egyének és társadalmi csoportok általi zaklatás (a kis bandáktól kezdve a tömeges erőszakig), és a szervezett csoportok (köztük a neonáci csoportok, mint például a skandináv ellenállási mozgalom és az iszlamista csoportok, mint a Boko Haram) által elkövetett vallási erőszak.
A grafikon mutatója szerint az alapévben, 2007-ben is mértek társadalmi ellentéteket vallási okok miatt. Ez akkor 39 országot érintett, a jelenség világszinten 20%-os volt. Tíz év múlva ez 28%-ra emelkedett, és 56 országban volt tapasztalható. Ez már elgondolkodtató negatív haladás.
A társadalmi ellenségeskedés különleges kategóriája a vallások közötti feszültség és erőszak. Ide tartoznak például a szektás vagy közösségi összecsapások a hinduk és az indiai muszlimok között. A vizsgálatnak talán az egyetlen pozitív indexe az, hogy az alapév (2007) óta csökkent ez a jelenség. Egy konkrét intézkedéssel 2007-ben 91 ország tapasztalt bizonyos mértékű erőszakot a vallási csoportok közötti feszültség miatt, de 2017-re ez a szám 57 országra csökkent. Ez is óriási szám, főleg ha azt sem tévesztjük szem elől, hogy az ilyen, olykor véres konfliktusok sűrűn lakott országokban robbannak ki jellegzetesen, mint például India, Pakisztán, Nigéria.
Az egyes kategóriákban korlátozó intézkedések, illetve társadalmi szintű ellenségeskedés tekintetében szemléletes példákkal a következő cikkben foglalkozunk.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
