Mindig örülök, ha valakinek megváltozik a véleménye pozitív irányban.
Persze a negatív irány se gond. Az ember gondolkozik, változik a világ, változik az ember maga is. Azt csak a legfanatikusabb ballibek hirdetik, hogy pl. Orbán mekkora gazember, mert 1989-ben éljenezte Sorost, most meg ellene beszél.
Szóval jó dolog, hogy a fideszes médiaértelmiség keménymagja nem koszovázik már. Ugyanezek az emberek ugyanis 1999-ben versenyt koszováztak, értsd: az addig magyarul csak Koszovó vagy Rigómező néven ismert területet hirtelen elkezdték “Koszova” alakban emlegetni, csak mert a terület albán neve ez (Kosova).
Persze a háttérok érthető: a revízió. Hiszen ha lehet albán revízió, akkor lehet majd magyar is, ez volt a háttérben rejlő motiváció. Azaz ha Koszovó elszakadhat Szerbiától minden nemzetközi jogi elv ellenére, s ezt egyenesen a nagyhatalmak csinálják, akkor majd visszatér Erdély egy része is, a Székelyföld biztosan, meg legalább Kárpátalja déli sávja, esetleg Szabadka és Zenta környéke, stb.
Annak idején tulajdonképpen ezért szakítottam a MIÉP-pel. Az 1999 március-június közti Szerbia ellen NATO-agresszió során döbbenve tapasztaltam, szinte minden MIÉP-es ismerősöm nagyban kiáll a NATO mellett, annak ellenére, hogy a Magyarország NATO-csatlakozásáról szóló népszavazáson még a csatlakozás ellen voltak.
Próbáltam elmagyarázni miért kell Szerbia mellett állnunk és a NATO ellen, de csak egybites válaszokat kaptam, hogy “szemét szerbek, megérdemlik, vesszen Trianon”, s hasonlókat. Amikor elmondtam, hogy Amerika célja nem a történelmi igazságszolgáltatás, hanem egyszerűen így akarják megbuktatni Milosevicset, aki ki mert állni Amerika ellen, csak legyintést kaptam. Hiába mondtam: ha Milosevics nyugatpárti lenne, most akkor Amerika a szerb erőkkel vállvetve küzdene az albán iszlámfundamentalista-nacionalista-narkókereskedő-vegyifegyvertrejtegető terroristák ellen, azaz az albánok csak egy ürügy, semmi egyéb. (Egyébként a hivatalos amerikai szövegek se beszéltek soha albánokról ott, ki lett találva a sose létezett “koszovár” nemzetiség.)
S az akkori fideszes médiamegmondók is mind ezt hangoztatták. A fideszes körökben máig érdemtelenül éljenzett Lovas István volt a legmocskosabb euroatlantista megmondóember. Lovas persze elmebeteg, mentségére mondva, abba őrült bele, hogy képtelen volt saját zsidó nemzetiségét feldolgozni, ami miatt éjjel-nappal mindenről a zsidók jutottak az eszébe. Akkori neves mondása az volt a NATO-agresszió kapcsán, hogy “égő szerb házak – csodás látvány”. (Hozzáteszem, amikor megkérdeztem Bencsiket magánúton, szerinte ez normális szöveg-e, azt mondta nekem, ő nem ért egyet ebben Lovassal, sőt részben osztja azt, amit én mondok.)
Örömteli, hogy az azóta eltelt események sokakat más gondolatokra késztetnek immár.
Egyébként nem vagyok én jogfanatikus legitimista, se albánellenes. A koszovói albánok láttak akkor egy megnyílt politikai lehetőséget, éltek vele, pont: nincs ezzel semmi gond. Nem is velük van baj, hanem a mérhetetlen demagógiával az események körül.
Lásd: sérthetetlen nemzetközi jog, kivéve amikor “mi” azt mondjuk meg lehet sérteni, de ezt utánozni másnak akkor is szigorúan tilos, meg az ENSZ csak akkor számít, amikor “nekünk” tetszően dönt. Egyébként akkor azt is megmondtam: lesz ennek utóélete. Én akkor Kínára tippeltem, hogy majd Tajvant visszacsatolja a következő években, az 1999-es Oroszország akkor még egy gyenge, liberális, nyugati gyarmat volt, nem gondoltam, hogy meg tud erősödni. A történelem másképp alakult: nekem meg másképp ugyan, de igazam lett – Oroszország alig 8 év alatt visszaszerezte szuverenitását, s onnantól nem vette figyelembe a nyugat szabályait, s ennek lett az eredménye a Krím visszacsatolása ia 2014-ben, teljesen a koszovói precedens alapján.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
