Az álhírek terén nincs semmi új a Nap alatt. Milyen „hoaxok” terjedtek a kolerajárvány idején a lakosok körében? Milyenek voltak a kolerajárvány elleni intézkedések Pozsonyban? Ki lett díszpolgárrá avatva a járvány visszaszorítása terén nyújtott munkájáért a koronázóvárosban?
A kolerajárvány 1831-ben tört ki Pozsonyban. A koronavírushoz hasonlóan a kolerajárvány is Ázsiából terjedt át Európába, majd később szinte az egész világot sújtotta. A kolera a Vibrio cholerae baktérium által okozott betegség, amely súlyos hasmenéssel és hányással jár, ami gyors kiszáradáshoz vezet.
A kolera 1831 júniusában robbant ki Magyarország északkeleti részén (a mai Kelet-Szlovákia területén), majd vált elsődleges okává a helyi parasztfelkeléseknek.
Ezért is szokás őket kolerafelkelésnek vagy koleralázadásnak is nevezni. A szegény és elmaradott, zömmel szlovákok és ruszinok lakta vidékeken nagyon gyorsan terjedt a kolera.
Ugyanakkor nemcsak a betegség terjedt villámgyorsan a helyi lakosság körében, de a mai szóval nevezett hoaxok is, vagyis számos abszurd álhír.
A kolerajárvány idején a helyi parasztok körében egy olyan konspirációs elmélet terjedt el, miszerint a kolerát a kormány és a földesurak terjesztik, akik megmérgezik kútjaikban az ivóvizet.
Mindezt az elgondolást az idézte elő, hogy a lakosok látták, hogy a kormány különböző egészségügyi intézkedéseket (pl. kútfertőtlenítés, bizmutpor gyógyszerként való felhasználása) végzett a betegség visszaszorításának érdekében, amit azonban teljesen ellenkezőleg kezdtek el magyarázni: az urak nem gyógyítani, hanem megmérgezni akarják őket.
Időközben Pozsony városában „járványügyi bizottságot” alakítottak, amelynek élén a városbíró ált. A járványügyi helyzetért emellett a „főhigiénikus” is felelt, Endlicher Ignác, Pozsony szabad királyi város tiszti főorvosa személyében.
1831 júliusában a járványügyi bizottság a város minden orvosát (doctor mediciae), szakképzett seborvosát és egészségügyi dolgozóját összehívta, akik mindannyian segítséget ígértek.
Mai szemmel nézve egy eléggé problematikus döntést hoztak, éspedig valószínűleg az északkeleti régiókban tapasztalható feszült helyzet miatt úgy döntöttek, hogy a „kolera” szó helyett a „betegség” szót fogják használni a nyilvánosság előtt, és a továbbiakban a pontosabb meghatározás nélküli „betegségről” fogják informálni a lakosságot.
Emellett azt is eldöntötték, hogy korlátozzák a lakosság mozgását, például ha valaki Pozsonyba szeretett volna belépni, szüksége volt egy speciális iratra, afféle útlevélre.
A járványügyi bizottság ugyanakkor folyamatosan figyelte a betegek tüneteit. Pozsony mindezen intézkedéseket még a kolerajárvány kitörése előtt elfogadta a városban.
A kolera 1831 augusztusában tűnt fel Pozsonyban. Endlicher Ignác, Pozsony tiszti főorvosa minderről a következőket jegyezte le:
A Pozsonyi Városi Tanács, a járványügyi bizottság utasítására, egy közleményt adott ki, miszerint a várost nyolc körzetre osszák fel, egyben egy ideiglenes kórházat és külön temetőt alakítanak ki. Minden körzethez a magisztrátus egy tagját jelöték ki, továbbá legalább egy orvost, két seborvost, és néhány tisztet, akik az előírások betartását ellenőrizték, illetve segítették a körzetek közötti kommunikációt.
Mennyire voltak ezek az intézkedések sikeresek? A betegség okáról természetesen az akkori orvosoknak fogalma sem volt, mivel a bakteriológia tudománya még gyerekcipőben sem járt.
A pozsonyi egészségügyi dolgozók azonban már tudatában voltak annak, hogy ilyen esetekben különösen fontos a higiénia betartása a háztartásoknak és az egészégügyi központokban, ezért mindezt a gyakorlatba is igyekeztek átültetni. Emellett szintén tudták, hogy különösen fontos a betegeket azonosítani, és még időben elkülöníteni őket az egészséges emberektől.
Végül négy hónapon belül sikerül Pozsonyban legyőzni a kolerajárvány, sőt, a betegek nagy része fel is gyógyult a betegségből. A kolerában összesen 245 személy hunyt el Pozsonyban, ami ugyanakkor a nyugat-európai városok több tízezer áldozatai mellett viszonylag jó eredménynek mondható.
Pozsony Város Levéltárában fennmaradt Endlicher Ignác latin nyelven írott „kolera-naplója”, amelyben nagyon részletesen leírja a városban kitört járvánnyal kapcsolatos információkat, illetve az áldozatokról is említést tesz.
Endlicher Ignác szerint a járvány sikeres visszaszorításának több oka volt. Ide tartozik az a fontos tény, hogy a betegség ellen még időben szervezett intézkedéseket hoztak Pozsonyban, továbbá a város elegendő egészségügyi személyzettel rendelkezett, nem volt gond a gyógyszerek elérhetőségével, ahogy a kiadott intézkedések betartásával sem a lakosok körében.
A járvány után az élet lassan visszatért a városba, Pozsony pedig hálájának jeléül egy ünnepi oklevelet adott át Endlicher Ignác tiszti főorvosnak, és a város díszpolgárává nevezték ki.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
