A XX. századi európai mozi egyik korszakalkotó zsenije magányosan üldögélt a miskolci sétálóutcán, beletemetkezve okostelefonjába. A bátortalan újságíró örök küzdelme, hogy nagyobb rendezvényeken félre tudja hívni a társaság egy-egy középpontját, akikre mindenki más is kíváncsi. Jirí Menzel mintha nem is Oscar-díjas rendező lenne, Bohumil Hrabal műveinek mesteri filmre vivője: úgy ült ki a cinefestes sajtótájékoztató után a miskolci hotel előtti térre. Nem sokra rá a Sörgyári capriccio hősnője, Magda Vásáryová telepedett melléje, majd éppolyan kedvesen ugratta tovább, ahogy a sajtótájékoztatón tették egymással. Napfényes szeptember délután volt, a miskolci járókelők ráérősen sétáltak. Eszükben sem volt megrohamozni a Szigorúan ellenőrzött vonatok és Az én kis falum rendezőjét. Valószínűleg nem is tudták persze, kiről van szó.
http://mno.hu/
A ma nyolcvanéves Jirí Menzel a tavalyi fesztivál életműdíját vehette át, előtte pedig beszélt kultúrpesszimista meglátásairól, az új politikai rendszerben való csalódásáról és a magyar film iránti szeretetéről is. Egyik legfontosabb alkotása, a Sörgyári capriccio mondanivalója kapcsán például nem bizonyult optimistának. A Hrabal-regény eredeti címe Postriziny, azaz rövidre vágni, s a korszak változásait, a technikai fejlődést, az emberi kapcsolatok alakulását örökíti meg.
A cseheknél egyben régi szokás volt, hogy a fiúk hosszúra hagyott haját tizenkét-tizennégy éves korukban vágták rövidre, férfikorukat innentől jegyezve. Menzel erre utalva fejtette ki azt is, hogy szerinte rossz irányba mennek a dolgok: – Ma már nem rövidítünk, hanem mindenkit kopaszra nyírunk – mondta. Megjegyezve, hogy már a Sörgyári capriccióban lévő rádió is élete egyik nagy felfedezése volt, és ki tudja, tíz év múlva mi lesz majd gyermekei kezében. Persze, Vásáryovának kellett megint rámutatnia, hogy kritikáját magával szemben is megfogalmazhatná. A folyvást okostelefonjával kattingató Menzelnek a színésznő-politikus szerint már amikor forgatták a filmet, akkor is mindenből a legmodernebb eszköze volt.
http://mno.hu/
Jirí Menzel 1938. február 23-án, Prágában született. Filmrendezői diplomáját 1962-ben kapta meg, közben pedig már a prágai televízió munkatársaként, Vera Chytilová asszisztenseként dolgozott. A hatvanas évek elején rövidfilmekkel jelentkezett, majd első nagyjátékfilmjével, a Szigorúan ellenőrzött vonatokkal egy csapásra nemzetközileg ismertté vált. A legjobb külföldi filmnek járó Oscar elnyerésével a világ is felfigyelt a cseh új hullám jeles alkotójára, a Hrabal-féle groteszk filmre álmodójára. A sors kegyetlen iróniája: a német megszállás idején játszódó film diadalútját egy újabb bevonulás, az 1968. augusztusi szovjet invázió szakította félbe.
http://mno.hu/
A cseh új hullám másik képviselője, Milos Forman az Egyesült Államokba távozott, Menzel viszont a maradás mellett döntött, és szembe is kellett néznie a fokozódó cenzúrával. Pacsirták cérnaszálon című, 1969-es filmjét a csehszlovák vezetés betiltotta, és 1990-ig ki sem kerülhetett a dobozból. Ekkor viszont elnyerte a berlini filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. A Hrabal-adaptáció olyan, a kommunista hatalom által burzsoának bélyegzett polgárokról mesél, akiknek egy Prága melletti acélműben kell átnevelési célzattal robotolniuk. Ahogy a rendező egyébként egy a Guardian-nek adott, 2008-as interjúban elmondta: neki soha, semmit nem mondtak a filmje sorsát illetően. Csak innen-onnan hallhatta különféle emberektől, hogy hát igen, félretették a művet.
A nehezebben érvényesülni tudó rendezőről a The Guardian szerzője, Derek Malcolm osztott még meg egy sokatmondó történetet 1999-ben. E szerint amikor Menzel végre újabb filmet forgathatott, interjút készített vele Londonban, ahol egy tolmács volt az újságíró segítségére. Mint kiderült, a fordító más feladatot is ellátott: figyelte, nehogy „rossz” válaszokat adjon a rendező a kérdésekre. Ezért Menzel, amikor Malcolm feltett neki egy-egy provokatívabb kérdést, finoman bokán rúgta az asztal alatt. A szerző szerint olyannak érezte az egészet, mintha csak a Szigorúan ellenőrzött vonatok egyik jelenetében lennének. Ahogy idézte egyébként, Menzel szerint a film valódi költészete nem egyszerűen az abszurd szituációkban rejlett, hanem abban, ahogy együtt érvényesültek ezek sikamlóssággal és tragédiával.
http://mno.hu/
Az antikommunistának tekintett rendező hallgatásra kényszerült 1974-ig, amikor elkészítette következő, Aki aranyat keres című filmjét. Nemcsak a rendezéstől tiltották el, de bárminemű filmezéstől is, így a színjátszást is szüneteltetnie kellett. Igaz, nem tartja magát professzionális színésznek, de mint nyilatkozta, épp a megfelelő típus volt az első szerepére, amit Ján Kadár A vádlott című alkotásában kapott. Visszatérése után aztán ismét számos remekművet készített: az 1981-es Sörgyári capriccio mellett ott volt a nemrég elhunyt Marián Labuda főszereplésével készült Az én kis falum vagy az 1991-es Koldusopera is.
De a kommunizmus bukásával sem mindig lett könnyebb a helyzete. Régóta dolgozott már Hrabal szamizdatként kiadott műve, az Őfelsége pincére voltam filmre vitelén, de egy producer mégis ellehetetlenítette a filmezésben. Utóbbi Menzelnek köszönhetően szerezte meg a feldolgozás jogait, Hrabal 1997-es halála után viszont a rendező háta mögött eladta azokat egy tévétársaságnak. Menzel emiatt szerette volna számon is kérni, de sehol nem bukkant a producer nyomára. Végül az 1998-as Karlovy Vary Filmfesztiválon látta meg őt, és rögtön elöntötte a düh. Megkérte hát egyik kollégáját, hogy szerezzen neki egy pálcát, majd a nyílt színen ütlegelni kezdte vele a férfit, aki így elbánt vele. – El kellett mennem később a rendőrségre, és pénzbírságot is fizettem, de így is boldog vagyok, hogy megtettem – jelentette ki az említett brit lapnak adott interjújában.
Az utóbbi években kevesebbet dolgozott: a 2006-os Őfelsége pincére voltam végül mérsékeltebb kritikai fogadtatásban részesült, de az állóvizet a 2013-as Don Juanok sem kavarta fel. Mindenesetre Miskolcon biztató volt a nemrég súlyos műtéten átesett rendező megjegyzése: ha kap még jó filmfelkérést, áll elébe.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.23.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
