Ott folytatja, ahol abbahagyta. Mintha mi sem történt volna, és még mindig ő lenne az ellenzéki, potens miniszterelnök-jelölt.
„Anyámtól tanultam az istenfélelmet, a jótékonyságot, a tartózkodást nemcsak a rossz elkövetésétől, hanem még a gondolatától is, továbbá a pazarló életmódtól olyannyira elütő egyszerű életet.”
Marcus Aurelius: Elmélkedések
„Hánynak-vetnek a külső események? Találj már rá időt, hogy valami jót tanulj, s szüntesd be az ide-oda kapkodást. De vigyázz, nehogy valami más tévelygésbe bonyolódj! Mert balgák azok, kik sürögve-forogva belefáradnak az életbe, s nincs határozott céljuk, ami felé minden törekvésüket és egész eszmevilágukat irányítanák.” – írja Marcus Aurelius „Elmélkedések” című művében és mennyire igaza van. Tökéletes példája ennek Márki-Zay Péter, akit én most a költői Maki névvel fogok illetni – mély tiszteletem jeléül.
Maki ugyanis kiállt, minden fontos díszében és igét hirdetett. Volt kékszalag – a korrupció ellen – kék mappa minden ellen és maga Maki, aki ugye a bukott miniszterelnök-jelölt. Minden együtt volt a látványos küzdelemhez, és ő nem is okozott csalódást. Azt most elfelejthetjük, hogy mindez azért volt, mert Maki lehazudta a csillagot is az égről, állítva mindennek az ellenkezőjét, amiről addig beszélt. Ő ugyanis pontosan azt mondta, hogy rá kéne engedni a piacot a népre, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. Mondhatni valódi piaci fundamentalista volt régebben. Most meg a rezsicsökkentés – általa vélt – kisebbítése ellen kampányolt. Minő fordulat, ám kevéssé meglepő.
Hegel mondta, hogy „a dolog története maga a dolog”, csakhogy Maki olyan elszánt hazudozásba esett, hogy nem lehet kitalálni, hogy mi is maga az a bizonyos dolog. Összevissza beszél mindenről és az ellenkezőjéről is, aztán letagadja, – de ezt egyébként kétségtelenül riasztó módszerességgel csinálja.
Szögezzük le: Maki minden valószínűség szerint vélhetően az eredeti piaci fundamentalista dumáját gondolta komolyan. Mert így van összerakva, és bizonyára az amerikai élményei is ezt tanították neki. Például a fényevőként elhíresült Haas György, aki – hát finoman fogalmazva is – némileg kétes egzisztencia. De Maki így is szereti. Én egyébként gyanakszom, hogy a b. neje is egy egzaltált őrült, aki nem tudja eldönteni, hogy mi vagy ki ő pontosan, és ez is komoly befolyást gyakorol a férjére, az amish kaland jellemzően is ilyen.
Maki egyébként ott folytatja, ahol abbahagyta. Mintha mi sem történt volna, és még mindig ő lenne az ellenzéki, potens miniszterelnök-jelölt.
Pedig Feri megmondta „Klárival győztünk volna!”, ami hát kissé meredek kijelentés. (Nem is csodálom, hogy Feri állandóan ittas, egy ilyennel, mint a bogár trampli én sem lennék józan.) Úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, csak elvesztettek egy választást, na és, attól még ő mindig kormányfőjelölt. Meg is lepődött, hogy a jobbikos Brenner Kolomanon (Koloman sic!) kívül senki nem volt ott az aktuson. Persze az, hogy ő mit keresett ott, az is egy jó kérdés…
Tehát ott folytatja, ahol abba sem hagyta. Mi pedig még sok szórakoztató kaland részesei lehetünk, és élvezzük amíg lehet, mert Maki egyszer csak eltűnik a süllyesztőbe. Amíg Vásárhelyen polgármester, addig tart a fáklyásmenet, utána már csak egy szokásos futóbolond, amiből sajnos igen sok van.
Aristo: Maki
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
