Elkészült a tető, az épület külső homlokzatán dolgoznak jelenleg az egykori műmalomban. A felújítás után a Galántai Honismereti Múzeum raktáraként használják majd az épületet, illetve rendezvények helyszínéül szolgál.
Ősszel kezdődött az alsószeli malom felújítása (https://ujszo.com/regio/felujitjak-az-alsoszeli-mumalmot), amelyet öt hónap alatt szerettek volna befejezni. A mostani tervek szerint májusban átadhatják az épületet.
Ami már elkészült
Takács Mihály, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója elmondta, a külső homlokzatot is letakarították, felújították az ablakokat. „Az egész tetőt javítani kellett, de már az is megvan, kicserélték az elektromos vezetékeket, elkészült az internethálózat, a riasztó-, a víz- és a fűtésrendszer, egy helyen pedig a kerítést kellett pótolni” – sorolta. Az egykori malom faszerkezete vörösfenyőből készült, a tetőtérben pótolni kellett néhány darabját, de teljes egészében megtartották a több mint százéves favázat, csak lecsiszolták és kezelik a felületét. Ugyanígy járnak el a padlódeszkákkal is, szerencsére nagyon jó állapotban vannak, akárcsak a lépcső természetes kőburkolata és a kézzel készült kovácsoltvas korlát. A lépcsőfordulókban a 19. és a 20. század fordulóján készült csempék is hibátlan állapotban megmaradtak, napjainkban nagyon értékesek. “Az a célunk, hogy minél több dolgot meg tudjunk őrizni eredeti állapotában, ódzkodunk minden komolyabb beavatkozástól, cserétől. Egyelőre nem műemlék az épület, de mivel a múzeum szakterülete a vízimolnárság, ezért a profiljába a gőzmalom is beleillik. Törekedtünk arra is, hogy a külső ablakok, a homlokzat változatlan maradjon, az épület jellege ne tűnjön el. Ennek az is az oka, hogy az épület értéke ne csökkenjen, és az is, hogy felesleges kiadások ne keletkezzenek” – fejtette ki.
Ami még hátravan
A belső terekben nem építenek térelválasztó elemeket, csak ahol feltétlenül szükséges. „Az alsó szinten például, ahol a malomról szóló állandó kiállítás kap helyet, egy irodahelyiséget alakítunk ki, az első emeleten szintén egy iroda lesz a leltározást, műtárgykezelési munkákat végző alkalmazottak számára. Az alsó szinten kapnak helyet a szociális helyiségek az alkalmazottak és a látogatók számára is” – egészítette ki az igazgató. A külső burkolat felújítását olyan vakolat készítésével folytatják, ami leginkább hasonlít az eredetire. A dísztéglákon kívül szürke csillámadalékos vakolattal (brizolit) burkolták az épületet a készítéskor, ahhoz hasonló struktúrájú anyaggal javítják ki a sérült részeket. A dísztéglákat letisztították, védőréteggel vonják be, hogy jobban ellenálljon az időjárás viszontagságainak. „A közeljövőben elkészül a szellőztetőrendszer, amely az emléktárgyak szempontjából optimális hőmérsékletet, páratartalmat biztosít az épületben. Egy múzeumban ez nagyon fontos dolog, de mivel a kiépítése nagyon költséges és körülményes, ezért országos viszonylatban kevés múzeumi raktárban használják. Mivel üres épületbe költözünk, ezért megengedhetjük magunknak ezt a kivitelezést. Nagyon örülünk, hogy a honismereti múzeum több mint ötvenéves működése után végre lesz egy olyan raktárunk, amely nemcsak a 20., hanem a 21. századi raktározási és műtárgymegőrzési követelményeknek is megfelel” – hangsúlyozta a múzeumigazgató. A belső vakolatok, burkolatok elkészítése után a gipszkartonozás és a festés következik, illetve a vízelvezetés, a mérnöki hálózatok bekötése, a parkolók kialakítása és májusban várhatóan az átadás. Takács Mihály hozzátette, az épületben 2014-ig üzemképes volt a teherlift, amelyet nagyon jól ki tudnának használni, de amíg nincs az áram bekapcsolva az épületben, addig a liftszakértő nem tudja megállapítani, mit kell rajta megjavítani ahhoz, hogy működtetni lehessen.
Aprólékos munka
Seres Pál, a felújítást ellenőrző technikai felügyelő kifejtette, nagyon fontos odafigyelni arra, hogy korhű maradjon az épület, ezért igyekeznek azokat az anyagokat használni, amelyeket az eredeti építésnél is használtak. „Semmiféle új technológiát nem alkalmazhatunk. Kőműveseket, munkásokat találni nem nehéz ehhez a munkához, de hozzáértő embereket nem könnyű. Százéves épületet felújítani olyan munkát igényel, amelyhez sok türelem szükséges, oda kell figyelni a részletekre, hogy megmaradjon az eredeti arculat” – fogalmazott a szakember.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
