A Munkáspárt a munka ünnepének legfrissebb pártja, Thürmer Gyula elnök már reggel kilenckor beszédet tartott a Kodály köröndön, úgy száz elvtársa előtt.
Retromajálist hirdetett május elsejére Munkáspárt, a politikai piknikre tombolával is csábították az arra fogékonyakat, fődíj egy Samsung táblagép.
Thürmer Gyula pártelnök azzal kezdte ünnepi beszédét, hogy sokan megmosolyogták őt ezért a tomboláért, de hát akkora a szegénység, hogy egy ilyen „százezer forintot érő táblagép” nagy dolog.
Thürmer: Tőke
Ami a lényeg: Thürmer attól tart, a „magyar liberálisok és szocialista barátaik”, kiszolgálva „az amerikai és az európai nagytőkét amerikai támaszponttá változtatnák az országot”, és háborúba taszítanák hazánkat Oroszországgal.
Vért akarnak a pesti utcán látni. Provokálják a kormányt. Azt akarják, hogy a rendőrség erőszakot alkalmazzon, és úgy istenigazából szétcsapjon közöttük.
A pártelnök szerint háború nemcsak itt lesz, hanem szerte a világban.
A tőke uralma ingadozik világszerte. A tőke fél. A tőke megijedt. A tőke tudja, veszíthet. Tudja, hogy veszíthet, és nyerhetünk mi! A tőke ezért készül háborúra. Háborúra, hogy megakadályozza a sztrájkokat, a tüntetéseket, a tőke elleni harcot, a forradalmat.
Maga a pártelnök is háborút hirdet, igaz, nem az oroszok, hanem „a tőke, a szupergazdagok és a milliárdosok ellen”.
A cél nem szerény: Induljunk együtt a küzdelembe. A világot kell megváltanunk. Új világot kell alkotnunk.
Azzal fenyeget, ha a kormány nem hallja meg a munkások (meg az ő pártjuk) hangját, olyan cudar világ lesz itt, mint pár éve Görögországban.
Felező
Ami pedig a hazai politikai tennivalókat illeti: a Munkáspárt egyszeri vagyonadót vetne ki a szupergazdagokra, hogy visszavegye, amit a tőkések “elraboltak tőlünk az elmúlt három évtizedben”.
A tervezett adókulcs negyvenöt százalék.
A beszédet követően lépésben a Városligetbe vonult az ünneplő, demonstráló csapat; az élen Mercedes típusú kisbuszból lelkesítő gondolatokat olvasott fel hangszórón egy asszony, például hogy „a milliomosok mindig elvették, amid van, és mindig el is fogják venni, ha hagyod”, közben olyan klasszikusok szóltak, mint az Amuri partizánok dala.
A Városligetben hangszóróból jó Cipő dalol, a platánsoron Moldova György dedikálja új, nyugdíjasokról szóló könyvét; béke, nyugalom, napfény, kétcentes fémkupicákból, szatyorból vodkázó mosolygós férfiak, büfésátor, propagandasátor “kommunista gondolkodók írásaival”, könyvsátor, „minden dvd, minden könyv minimum 200 ft adományért elvihető”, és persze rengeteg vörös ing, vicces Kádár-pólók, az egyiken ez a fölirat: „Kis” Viktor ide figyelj… Az én rendszeremben nem döglött éhen a dolgozó ember!”.
A polprogram után, mint megtudtuk az öltönyös, fülbevalós kommunista szpíkertől, lesz Ihos József, “mindannyiunk Kató nénije”, aztán egy operetténekes hölgy “fülbemászó dalokat fog a fülünkbe dalolni”. És volt, lesz, van sör s virsli.
Thürmer újratöltve, igaz és valós
“Fogadják szeretettel, hiszen minden, amit mond, igaz lesz és valós” – a moderátor vezette föl így a pártelnök mai második, városligeti beszédét.
Az elnök pedig elmesélte, hogy szűk két órával korábban, a köröndön, az utolsó szavainál, “amikor szidtam a kormány és a parlament anyját”, mögé lépett egy rendőr, ő pedig azt hitte, “nem lesz ma második beszéd”.
De végül elmaradt a vélt/remélt elvezetés, így Thürmer színpadra léphetett.
Az erőnk abban van, hogy a zászlónk vörös.
Meg abban, hogy a dolgozókkal menetel a párt, ezt mondta az elnök.
Szó került arra, hogy a múlt heti fingreszelős józsefvárosi időközi választáson még az ott lakó Thürmer Gyula sem szavazott a saját pártja jelöltjére, ami abból derült ki, hogy az ő szavazókörzetében egyetlen ikszet sem kapott a kommunista.
A pártelnök ezt azzal magyarázta, hogy idén üljük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom századik évfordulóját, s ha jól értjük, ennek szervezésével volt elfoglalva.
A vége egy kevéssé reális célkitűzés, a már emlegetett negyvenöt százalékos vagyonadó, meg egy reális: Lenin győzelmének tiszteletére, idén vegyünk fel száz új tagot, száz új elvtársat, barátaim, gyertek, léptek be a Munkáspártba.
Fotók: Berecz Valter
Mi azzal elégszünk meg, hogy a propagandasátorban kétszer kétszáz forintért szert teszünk két ősrégi Verne.kötetre, 1955-ből a Grant kapitány gyemekeire, 1960-ból a Hatteras kapitányra.
Fölütjük utóbbit az első oldalon: Holnap a kétárbócos Forwardon K. Z. kapitány és Richard Shandon másodtiszt a csökkenő dagállyal kihajózik a New Prince-kikötőből. Útjuk célja ismeretlen.
Gyerünk át a DK-hoz, Gyurcsány alighanem már melegít.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
