Majdnem egy teljes osztályt megbuktattak egy budapesti szakközépiskolában – kísérlet volt, de tankönyveket igazán kaphattak volna

Majdnem egy teljes osztályt megbuktattak egy budapesti szakközépiskolában – kísérlet volt, de tankönyveket igazán kaphattak volna

A diákok szerint három évig gyakorlatilag semmi hasznosat nem tanítottak nekik. Hiába küzdöttek a szülők is, a vezetőség csak az utolsó pillanatban próbálta menteni a helyzetet, akkor már hiába – írja a Szeretlek, Magyarország portál.

A BMSZC Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája (rövidítve UMSZKI, régebben az undorító Landler Jenő nevét viselte) 3/11.H osztálya egy kísérleti osztály volt, amely két részből állt: a 27 gyerek egyik fele gépész, a másik pedig elektronikai műszerész szakmát tanult – legalábbis abban a tudatban iratkoztak be, hogy azt fognak tanulni.

A egyik gépész fiú édesanyja, E. Melinda a Szeretlek, Magyarország portálnak elmondta, már a hároméves képzés első évében elkezdődtek a gondok, ugyanis egy-két kivétellel alig kaptak tankönyvet a diákok, amiből tanulhattak volna.

Ekkor még heti öt napot jártak iskolába és nyáron volt négy hét kötelező gyakorlat, második osztályban viszont már csak heti két napot jártak iskolába és három napot dolgozni, és könyvük sem volt.

Azok a szülők, akiknek elektronikai vagy gépész végzettségük volt, többször is jelezték, hogy nem itt kellene tartani a gyerekeiknek a tananyagban, de hiába próbálták megbeszélni az ügyet az igazgatónővel, ő egyszer sem jött el ezekre a találkozókra.

Ráadásul bejutni sem volt egyszerű hozzá. Egy anyukának január elején sikerült, ekkor az igazgatónő Melinda szerint mindent megígért, hogy jobban oda fognak figyelni és változtatások lesznek. Azonban ebből – mint mondja – semmi nem valósult meg, minden ugyanúgy folyt tovább.

„Szegény osztályfőnököt nyaggattuk, hogy tegyen valamit, de mindig lesöpörték egy laza tollvonással” – fogalmaz Melinda. Egyébként nemrég el is bocsátották, hivatalosan nem emiatt. Melinda szerint azonban inkább kiutálták, mert mindig minden egyes gyerek mellett kiállt, szót emelt az osztálya érdekében. A szaktanárokra is próbált hatni, hogy pótolják a hiányosságokat, de hiába.

Így jött el a harmadik év, amikor továbbra is mindössze heti két napot jártak iskolába a diákok, a maradék hármat pedig gyakorlaton töltötték. Azonban itt is állandó problémát jelentett, hogy a gyakorlatvezetők nem tudtak nekik szinte semmilyen feladatot adni, annyira le voltak maradva a tananyagban.

Az ilyen jellegű osztályokban elvileg 30 százalék elmélet, 70 százalék gyakorlat az arány, amit tartani kell. Azonban mivel a gépészeknél a CNC-technológia számoláson, programozáson alapul, ha ezt nem tanulja meg a gyerek órán, akkor hiába adnak neki egy munkadarabot, csak állni fog a gép előtt értetlenül – mondja Melinda.

„Mintha nem is létezne ez a 27 gyerek”

Félévkor már látszott, hogy nagyon nagy a baj, az osztály jelentős része bukásra állt. Ekkor ismét – már sokadjára – felhívták az iskolavezetés figyelmét a helyzetre, de Melinda elmondása szerint ezúttal sem foglalkoztak vele érdemben.

Eljött a ballagás május elején egy pénteki napon, majd az ezt követő hétfőn kapták a hírt, hogy kedden és szerdán a gépészeknek felkészítőt tartanak egy másik iskolában, mert a vizsga tételsora olyan kérdéseket is tartalmaz, amit a három év alatt nem tanítottak meg nekik.

Gyakorlatilag ebben a két napban kellett volna leadniuk a három év anyagát, ami a lehetetlennel határos vállalkozás volt.

A gépészek közül 13 főből 2 vizsgára sem mehetett az év végi jegye miatt, a maradék 11-ből pedig heten mentek át. Az elektrósok közül 14 főből 12 vizsgázott és egy tanuló ment át. Tehát a 27 gyerekből alig nyolcnak lett bizonyítványa, de Melinda szerint ők is csak épphogy átcsúsztak a vizsgán.

Az Ipartestület szabályai alapján már azt jelenteni kellett volna, ha az osztály egyharmada megbukik egy vizsgán, itt pedig sokkal rosszabb az arány, Melinda szerint egyelőre még sincs lenyomata az egésznek sehol.

A diákoknak sokáig fel se tűnt, hogy gond van

Melinda azt mondja, az igazgató a történtek ellenére ekkor sem volt hajlandó a helyzetről beszélni, így ő az iskolát fenntartó BMSZC-hez (Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum) fordult. Itt arra tettek ígéretet, hogy a nyár folyamán személyes felkészítőket tartanak, hogy októberben sikeres legyen a vizsga.

Erre július elejéig a gépészeknél hatszor, az elektrósoknál pedig négyszer került sor. Augusztus közepén elvileg folytatják, a köztes időre pedig azt ígérték, hogy interneten keresztül fognak feladatokat kapni a diákok, amelyeket megoldva kell visszaküldeni a tanárnak, de erre mostanáig nem került sor.

A Szeretlek, Magyarország beszélt több érintett diákkal is, akik megerősítették a fent leírtakat. Egy gépész fiú – nevezzük Miklósnak – szerint már a vizsga előtt háromnegyed évvel elkezdték mondogatni a tanároknak, hogy jó lenne gyakorolni az előző évek feladatait, de hiába.

Ahhoz képest, hogy a CNC-esztergálással kapcsolatos kérdések a dolgozat több mint kétharmadát tették ki, és a 2-es jegyhez legalább 51 százalékot kellett elérni, a három év alatt egyetlen tanórán sem volt szó erről – mondta Miklós.

A fentebb említett korrepetáló alkalmak azóta le is zajlottak. A gépészeknél két tanár várta a diákokat, ugyanazok, akik korábban is tartották az órákat. Miklós már az első alkalommal számon kérte rajtuk, mennyire tartják korrektnek, hogy három év alatt semmit nem tanítottak nekik. Ebből elmondása szerint egy jó egyórás vita kerekedett, amiben kölcsönösen egymást hibáztatták.

A dolog igazi pikantériáját az adja, hogy az első két évben fel se tűnt neki igazán, hogy nagy baj lenne, mivel a jegyei kivétel nélkül 4-esek, 5-ösök voltak. Csak éppen a leadott tananyagnak – mint később kiderült – köze sem volt a vizsga elvárásaihoz.

Egy elektrós diák pedig úgy fogalmazott: ha az egyik szakmai tantárgyat tanító tanár macskájának életéből kellett volna vizsgázniuk, az mindenkinek sikeres lett volna.

Miklós most több osztálytársával együtt egy érettségit adó iskolába jelentkezett – ha már dolgozni egyelőre nem tud –, de csak azzal a feltétellel vették fel, hogy ha októberben nem sikerül a szakvizsga pótlása, ott helyben, tanév közben ki kell iratkoznia.

A gépész Máté – szintén álnév – az osztálynak abba a kisebbségébe tartozik, akik átmentek a vizsgán. Ennek ellenére ő is hasonlóan elégedetlen a képzéssel. Szerinte három éven át teljesen irreleváns tananyagot adtak le nekik, a nagy része sem a szakmához nem kapcsolódik, sem a vizsgán nem tudták hasznát venni.

Annak ellenére történt így – mint mondja –, hogy a tanároknak tudniuk kellett, mit kérnek számon a vizsgán, hiszen két évvel korábban már végzett egy hasonló osztály.

Az a tanáruk, akinek a vizsgakérdések kétharmadát jelentő CNC-t le kellett volna adnia, Máté elmondása szerint az utolsó két hónapban egyáltalán nem jött be, és a helyettesítéséről sem gondoskodtak – vagy lyukasórájuk volt a gyerekeknek, vagy hazaküldték őket. Végül egy másik tanár a vizsga előtt néhány nappal a szabadidejében bevállalta, hogy aki szeretné, 2-3 órára beülhet hozzá elsajátítani legalább az alapokat.

Ő is elment erre a pótlásra, valószínűleg ennek köszönheti, hogy végül sikerült a vizsgája, de nem sokon múlt: 2 vagy 3 pont híján megbukott volna az írásbelin, akárcsak a többség. Azonban tud olyanról is, aki hiába vett részt a pótalkalmakon, ez sem volt elég ahhoz, hogy átmenjen.

Legalább tudják meg, mi folyik itt

Melinda szerint a legnagyobb kérdés az, ki tudja garantálni, hogy ilyen előzmények után októberben mindenki sikeresen levizsgázik. Ennek híján ugyanis tulajdonképpen kidobtak három évet az ablakon, és 18-19 évesen nemhogy érettségijük, még egy szakmájuk sincs, úgy kellene boldogulniuk. Mindezt szerinte azért, mert a sorozatos jelzések ellenére sem foglalkozott senki az üggyel.

„Értem én, hogy kísérleti osztály, de az igazgatónak talán akkor is tennie kellett volna valamit a három év alatt, hogy legalább könyvei legyenek a gyerekeknek”

– fakad ki.

A BMSZC-nek írt levelében is azzal érvelt, hogy ha csak 1-2 gyerek bukott volna meg, még lehetne azt mondani, hogy biztos nem figyeltek eléggé. De amikor majdnem egy egész osztály nem megy át a vizsgán, ott már kizárt, hogy csak és kizárólag a gyerekeket (és a szülőket) lehetne felelőssé tenni ezért.

Melinda azért is szeretné, ha az ügy minél nagyobb nyilvánosságot kapna, mert van még két ugyanilyen, fiatalabb osztály az iskolában, akik szerinte ugyanebben a cipőben járnak.

„Náluk talán még lehetne menteni a helyzetet, de nem maradt vesztegetni való időnk. Hiszen a fenébe is, a jövőjük múlik ezen” – fogalmaz.

A lap kereste az üggyel kapcsolatban az iskola igazgatóját, Hackné Nyerges Ritát is, de nem kívánt nyilatkozni. A BMSZC szakmai főigazgató-helyettese, Csontó Béla pedig arra hivatkozva mondott nemet, hogy neki ezt a szabályok tiltják.


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »