Mailben talált magának új klubot az ímelyi hokikapus Orosky Tamás2025. 01. 09., cs – 16:51
Nem bánta, hogy lemaradt az U20-as vb-ről, mert így jobb formába lendülhetett új, amerikai klubjában. a Fargo Force-ban. Az ímelyi származású hokikapussal, Slávik Damiannal beszélgettünk.
A 19 éves játékos az előző idényt az egyik legnevesebb kanadai juniorligában töltötte. A Guelph Storm azonban gyorsan kiesett az OHL playoffjából, aminek az lett a következménye, hogy a mindig bajnoki címben gondolkodó klubvezetés koncepciót váltott: még nála is fiatalabbakkal töltötték fel a keretet, azzal a nem titkolt céllal, hogy három év múlva érjenek oda ismét a csúcsra. Slávikkal így nem hosszabbítottak, de ezt elég későn közölték csak vele.
„A szezon elejéig kellett várnom bizonytalanságban. Amikor megszületett a döntés, maileket írtam sok klubnak, hogy szabaddá váltam. Fargóban nem vált be a két kapus egyike, így szerződtettek
– mesélte nem szokványos váltásáról az ímelyi származású hálóőr. –
Az USHL nagyjából olyan szintet képvisel Amerikában, mint az OHL Kanadában. A játék stílusa és a gyorsaság is hasonló, talán itt kicsit technikásabb a hoki.”
Kapcsolódó cikkünk
A 18 éves Slávik Damián előtt nem akármilyen lehetőség áll: Észak-Amerika legmagasabb szintű juniorbajnoksága egyik élcsapatához írt alá két évre.
Hogy pontosak legyünk, a földrajzi távolság miatt kialakított három egyenrangú juniorbajnokság talán legismertebbjében, az Ontario Hockey League-ben (OHL) szereplő Guelph Storm igazolta le Slávik Damiánt. A Slovan kötelékéből Észak-Amerikára váltó kapus az elmúlt hétvégi, szezonnyitó meccseken még nem lépett jégre, de Brayden Gillespie mellett csak ő van jelenleg a csapat meccskeretében a hálóőrök közül.
„Van egy harmadik számú kapusunk, aki alacsonyabb ligában véd. A felkészülési időszak elején hatan voltunk az edzőtáborban, de aláírt szerződésünk csak kettőnknek volt”– mondta lapunknak Slávik Damián, akit kanadai idő szerint vasárnap kora délután értünk utol.
De hogyan is kerül a messzi Ontarióba egy, a 18. születésnapját csak júniusban ünnepelt jégkorongozó?
„Kanadai ügynököm van, az ő közvetítésével kerestem magamnak csapatot a nyáron. Volt lehetőségem elmenni az észak-amerikai try outra, mintegy 180 hokis (ebből 16 kapus) mellett. Az USA-beli Lincoln hívott, ők más bajnokságban játszanak. Az egy hét alatt látott engem védeni valaki a Guelphtől. Ők kapust kerestek, és mivel erős ligában szerepelnek és úgy éreztem, nagyon meg akarnak szerezni, igent mondtam. Nem akartam mindenáron a tengerentúlon folytatni, de mivel topcsapatról van szó, megkötöttük a kétéves szerződést” – magyarázta Slávik, aki nagyjából tíz hasonló korú szlovákiai, Észak-Amerikában szereplő jégkorongozóról tud.
Az OHL-ben, Kanada legrangosabb juniorligájában 20 csapat küzd a playoffot érő helyekért. A Guelph célja a minél jobb helyezés elérése a 68 meccses alapszakaszban. „És hogy megnyerje a bajnokságot a playoffban” – teszi hozzá határozottan Slávik, azzal együtt is, hogy nyolc új hokis is érkezett a gárdához. Az OHL-ben legfeljebb 20 éves korukig szerepelhetnek a játékosok, idegenlégiós pedig csak kettő lehet egy-egy klubnál (a Guelphnél egy svédé a másik „külföldi” hely).
„Egy jó ligáról van szó. Már az első két meccsen is, otthon, Guelphben és idegenben, Windsorban is kint volt a jégcsarnokban úgy 5000 ember. Nagyon komoly háttérrel rendelkezik a klub, lényegében minden kiadásunkat állják, még ha valami olyan dolgot is szeretnénk venni, ami nem a hokival kapcsolatos. Van egy alkalmazott, aki kizárólag a mi problémáinkkal foglalkozik. De például az előző héten volt egy kisebb sérülésem, és rögtön dolgozott velem egy fizioteraputa. Egy helyi családnál lakom, s mivel szerencsére jól megy az angol, a kezdetektől gond nélkül kommunikálunk egymással” – mondta az ímelyi származású kapus.
Az akklimatizálódás tehát könnyen ment számára, de mi a helyzet magával a játékkal, mennyire más az Európában megszokott hokihoz képest a tengerentúli?
„Elsősorban a hosszúkásabb pályát kellett megszoknom, hogy közelebbről jönnek a lövések. És azt is, amire már előre figyelmeztettek, hogy átlagban jóval több gól születik az OHL-ben. Nem szabad nagy dolgot csinálnom belőle, ha bekapok néhány gólt. A kanadaiak szeretnek szépen játszani ezen a szinten is.”
A Slávik név olvasóink számára ismerősen csenghet – Sebastián, Damián bátyja néhány éve hagyott fel a hokival mint élsporttal, s (végül rövidnek bizonyuló) karrierje fontos történéseit az Új Szó is figyelemmel követte. Neki köszönhetően állt be a kapuba Damián.
„A garázsban kellett megpróbálnom kivédeni a lövéseit, amikor gyakorolt kis korunkban. Amikor Érsekújvárban hokizni kezdtem, az első évet mezőnyjátékosként töltöttem, ahogy az kötelező, de utána rögtön mentem be a kapuba – mesélte Damián. – Néha ugyan fáj egy-egy lövés, de még mindig jobban megúszom, mint ha időnként a palánkra kennének a mezőnyben.”
Kimondott példaképe nincs a hálóőrök között. A legendás svéd Henrik Lundqvistet szerette, de a hoki annyira gyorsan változik, hogy nincs is értelme alaposabban lemásolnia valaki stílusát. Inkább azt szokta figyelni, ki hogyan old meg bizonyos helyzeteket, s mi az, amit ebből saját stílusában fel tud használni.
S bár csak most kezdődött az új idény és a tényleges „kaland”, azért a perspektívákról is szót ejtettünk zárásként.
„Az OHL-ből sok hokis került már be az NHL-be, de eggyel alatta, a farmcsapataikat tömörítő AHL-ben is játszanak sokan. Nagyon tetszik eddig minden, a csapattársakkal sem volt probléma, befogadtak. Remélem, hamarosan debütálhatok, és minél többet védhetek a szezonban” – tette hozzá Slávik Damián, aki az U18-as válogatottal Poprádon eltöltött klubidény után vágott neki a nagy kihívásnak.
Különbség még a légiósok számában van: kettő helyett négy külföldi lehet a kluboknál (a Force-nál pedig öt is, mivel egyikük 5 éve hokizik a klubban, így a szabályok szerint már nem minősül külföldinek). Egy-egy cseh és svéd csapattársa mellett Slávik így két másik szlovákiai jégkorongozóval alkotja a kontingenst. Utóbbiak közül Alan Lenďák szintén kapus.
„Ismertem a srácokat már korábbról, jóban vagyunk. Általában hétvégenként van két meccsünk, ezeken felváltva védünk Alannal. Az első két hétben még a tesztelések zajlottak, nem játszhattam, de aztán nagyon jól szálltam be
– mondta Slávik, szerényen elhallgatva, hogy shootouttal debütált, miközben egy büntetőt is megfogott. –
Aztán jött egy rosszabb szakasz, de a kapusok életében van ilyen. Karácsony után már ismét jól éreztem magam a jégen. Zsinórban négy győztes meccsnél tartok.”
És 87%-os védési hatékonyságnál, meccsenkénti 3,46-os kapott gólos átlagnál. A Fargo ellen mindenki kettőzött erővel hajt, mivel az egyik legjobb klubról van szó. „Nagyon szeretnek nyerni” – jellemezte az egyesületet nevetve Slávik, utalva arra, hogy a Force-nál mindig alapelvárás a top 3-ban végezni. A 130 ezres, észak-dakotai városban szép számban járnak a meccseiekre a helyiek.
„De azért alapvetően kevesebben jönnek ki a jégcsarnokokba, mint Kanadában tapasztaltam az egyes helyszíneken. Főleg a nagyvárosokban érezhető, hogy nagy a konkurencia, és inkább más sportágakat választanak az emberek”
– jegyezte meg Slávik, hozzátéve, a Guelph-hez hasonlóan itt is családoknál laknak a légiósok.
Kapcsolódó cikkünk
Egy győztes és egy vereséggel végződő felkészülési meccsel debütált az U20-as szlovák jégkorong-válogatottban Slávik Damian kapus, aki első teljes idényén van túl a tengerentúli OHL-ben.
A korábban az U18-as projektben is szereplő fiatal kapust nem lepte meg élete első meghívója az U20-as válogatottba, tekintve, hogy Ivan Feneš szövetségi kapitánnyal már Kanadában is kapcsolatban volt. A múlt hétvégi, poprádi tornán pedig debütálhatott is a csapatban. A finnek ellen az első 20 percet tölthette a kapuban (1:6), Svájc ellen (3:2) azonban már végig a jégen lehetett. „A finnek nagyon jók voltak. Nehéz megmondani, mennyi részem volt a négy bekapott gólban, nem hibáztam látványosat, de azért egyik sem volt védhetetlen. A torna első két meccsén még szoknunk kellett a játékot, a légkört. A csapat fele még soha nem volt U20-as válogatott, sokan pedig a hazai juniorbajnokságból érkeztek – nyilatkozta lapunknak Slávik Damian. – A svájciak ellen már jól ment a védés. A szakvezetés látni akart minket, szerintem kellőképpen meg tudtuk mutatni magunkat. Meglátjuk, meghívnak-e a következő akcióra nyáron.”
A júliusi és majd a novemberi torna után pedig már a kategória világbajnoksága fog következni, de az ímelyi származású kapus nem akart még ennyire előretekinteni, főleg hogy a Poprádon ötből negyedikként záró gárdában kizárólag 2005-ös születésű játékosok szerepeltek csak.
Ellenben első OHL-es szezonjára már szívesen pillantott vissza a még csupán 18 éves hálóőr. „Az alapszakaszban 23 meccsen védtem a Guelph Storm csapatában, a playoffban ehhez még jött két találkozó. Nem is számítottam igazán többre első teljes idényemben. Elégedett vagyok a kapott lehetőséggel, nagyon sokat adott ez a bajnokság, sikerült gyorsan megszoknom a gyorsabb játéktempót” – számolt be kanadai teljesítményéről Slávik. A merészebb terveket szövögető Guelph rögtön a rájátszás első fordulójában kiesett, így csalódottan zárták az idényt. „Az első sorunkból két játékos is megsérült, volt eltiltottunk is, összesen négy jó hokisunk hiányzott a playoffban, ami megmutatkozott a Sault Ste. Marie Greyhounds elleni vesztes sorozatban” – jegyezte meg a kapus.
Ahogy azt már korábban megírtuk, Sláviknak az angol nagyon jól ment, így a kommunikácóval sem a klubnál, sem a szállásadó családjánál nem volt gondja. „Ami kellemesen meglepett, az a kanadai emberek kedvessége, az élet minden terén – válaszolta kérdésünkre Damian, aki megbizonyosodhatott arról, hogy az országban és magában Guelph városában is kiemelt státuszban van a sportág és a jégkorongozók is. – Minden meccsen megtelt a 4700-as jégcsarnokunk, egyértelműen a hoki az első számú sport itt. Többször is megtörtént, hogy az utcán is megállítottak és elbeszélgettek velem a csapatról, ami nagyon jólesett.”
Slávik nagyon szívesen maradna itt és magában az OHL-ben is, de biztosat egyelőre még nem tud: „Ha nem lenne változás, akkor augusztus végén kellene jelentkeznem a felkészülésre. Persze addig sem ülhetek a fenekemen. Most két hét szabadságom van, de aztán már elkezdem az individuális edzéseket, és egész nyáron készülnöm kell, hogy ősszel jó formában legyek.”
Fargóban az U20-as szlovák válogatott stábjából is megnézték őt – ahogy arról mi is beszámoltunk, Slávik tavaly egy áprilisi felkészülési tornán debütált a korosztályos nemzeti csapatban. A folytatás és így egyúttal az U20-as vb-szereplés azonban elmaradt.
„Amikor kiutaztak hozzánk, nem jól védtem. De azt is nagyjából tudtam, hogy a csapattársam, Lenďák és Samuel Urban fognak védeni a vb-n. Igazából örülök is neki, hogy nem kerültem be a keretbe, mert sokkal többet ért, hogy Fargóban belelendülhettem a játékba, mint ha ott ültem volna a lelátón harmadik számú kapusként”
– magyarázta Slávik.
A tornát ettől függetlenül végig követte:
„Reális volt, hogy a szlovák csapat a negyeddöntőig jutott. Egy-két játékos hiányzott ahhoz, hogy a top 5-be odaférjenek. Gyengébben csak a kazahok ellen játszottak a srácok. Az USA megérdemelten lett világbajnok, Kanada nem állított össze túl jó csapatot, nem is értettem, miért maradtak ki sokan, akiket az OHL-ből ismerek. Az U20-as vb itt nem kapott akkora figyelmet, mint Szlovákiában szokott, de azért figyelték az eseményeket az emberek.”
Ahogy a junioroknál szokás, szerződése az idény végéig szól a Force-nál, így még nem tudja, merre visz majd az útja.
„Az utolsó évem következik a junioroknál, így akár európai szereplés is szóba jöhet, de az USA-ban egyetemre is jelentkezhetek a hoki mellett. Meglátjuk, van még időm dönteni”
– tette hozzá Slávik.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
