Megdöbbentően kevesen kísérték utolsó útjára a Nobel-díjas Kertész Imrét – siránkozik a Blikk. Azért a legnagyobb magyargyűlölők ott voltak, nem kell teljesen kétségbe esni.
Spiró György szerint Kertész Imre a kilátástalannak tűnő évtizedekben a legszabadabb ember volt, Esterházy Péter a csöndet, a nyugtalanságot és a szenvedést nevezte az írót jellemző legfontosabb szavaknak a Nobel-díjas Imre Kertész pénteki búcsúztatásán a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
"Sötét világban adatott eszmélkednie, lámpásul Thomas Mannt, Nietzschét, Camus-t és Kafkát forgatta, az ő segítségükkel lett e sivatag egyre tudatosabban önkéntes száműzöttje – mondta Spiró György. Mint felidézte, Imre Kertész alapélménye, Auschwitz filozofikus általánosítására törekedett, a lim-lomokat, ha emlékezetéből nem is, de a paraboláiból kiszórta.
"Ő volt a nép, akinek a népről is megvolt a véleménye, szemléletében az értelmiségi romantikának nyoma sem volt" – ömlengett fajtársiasan Spiró György.
Megjegyezte, hogy Kertész Imre "állástalan, kétes egzisztenciaként, főfoglalkozású munkakerülőként" írta a "Művet", gyermeki optimizmussal remélve, hogy az egész össze fog omlani, regénye pedig túl fog élni mindent. "Azokban a nyomasztó, kilátástalannak tűnő évtizedeken ő volt a legszabadabb ember, akit ismernem adatott".
"Csönd, nyugtalanság, szenvedés – ezek lehetnének a nagy Kertész-szavak, ezek által tudunk meg valami újat magunkról, az országunkról, a világról, Istenről" – mondta búcsúbeszédében Esterházy Péter író.
Esterházy Péter élete fontos eseményének nevezte, hogy Kertész ágya szélén ült, "és nem tudhattam, tudja-e, ki vagyok, és tudja-e, ő ki. De hogy meghalt, hirtelen annyian ülnek az ágynak a szélén, így óhatatlanul erről is kéne mondanom valamit, de nem akarok rendet vágni az új üldögélők közt, csak megállapítom a tolongást".
Kertész Imre szövegeit újra és újra kell olvasnunk. (…) Nagy magyar író (sic!), akkor is, ha viszonya a nemzettel finoman szólva nem dráma nélküli, nem rózsás. Nem hazudni, rögzíteni hát, ami nincs, vagyis nyugalmat találni. Ezt itt nem kapjuk meg" – fogalmazott Esterházy Péter.
Válogatott szemetet fújt össze a szél a temetésre
Kertész Imre búcsúztatásán sokak mellett ott volt Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó, Balog Zoltán, a rejtett erőforrások minisztere, Norbert Lammert, a Bundestag elnöke, L. Simon László, a Miniszterelnökség államtitkára, Prőhle Gergely, az Emmi helyettes államtitkára, Navracsics Tibor uniós biztos, Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke, Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke, Medgyessy Péter volt kormányfő, Konrád György író, Nádas Péter író, Dés László zenész, Kerényi Imre rendező, miniszterelnöki megbízott, Koltai Lajos operatőr, rendező, Marton László, a Vígszínház főrendezője, Hafner Zoltán irodalomtörténész, a Kertész-kötetek szerkesztője, Keresztury Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) igazgatója, Grecsó Krisztián író, Zentai Péter László, az MKKE korábbi vezetője, Martonyi János volt külügyminiszter, Szőcs Géza kormánybiztos, Parti Nagy Lajos író, Heisler András, a Mazsihisz elnöke, E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Schmidt Mária, a Terror Háza vezetője, Heller Ágnes filozófus, Fehér László festőművész és Markó Iván balettművész.
(Blikk nyomán; fotók: Fuszek Gábor)
– Megtörtént, amire vágyott: Kertész Imre "végképpen elszakadt Magyarországtól"
– Imre Kertész unja a Jobbikot, de azzal legalább tisztában van, hogy az ördög viszi majd el
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »