– December 5-én emlékezhetünk vissza a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazásra. Egyes magyarországi politikusok kijelentései arra utalnak, hogy az anyanemzet bizonyos rétegeiben még létezik az a tudathasadás, amely a 2004-es, szégyenletes eredményhez vezetett. Miért lehet ez így?
– Azért, mert a baloldal célja soha nem a magyar nemzet megerősítése volt, ma sem az. Ők egészen más érdekeket, más urakat szolgálnak, akiknek az a célja, hogy a nemzetállamokat, a nemzeti identitást, a nemzeti szuverenitást meggyengítsék, előbb telepítenék be az országot afrikai migránsokkal, minthogy segítsék a külhoni magyarokat. A baloldal mostani kijelölt vezetője ebben is a gyurcsányi politikát követi, naponta simán lemigránsozza az itt munkát vállaló külhoni magyarokat.
A tizenhét évvel ezelőtti időszakot én már parlamenti képviselőként éltem meg, de egész életemben a határon túli magyarság érdekeinek képviselete foglalkoztatott. Amikor elindult a népszavazás kampánya, számunkra nem volt kérdés, hogy mi az igenek talaján állunk. Az akkori kormánypártok és a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, a szocialisták a nemzet egy részének megtagadására szólítottak fel. Az emberi irigységre építve, a magyarság egyharmadának a nemzetből való kitaszítására buzdítottak. Riogattak huszonhárommillió románnal, azzal hogy a magyar egészségügyi intézményrendszer tönkre mehet, hogy a magyaroknak nem marad munkahelyük.
Olyan valótlanságokat állítottak, amelyeket az idő azóta megcáfolt. Azok az emberek, akik akkor így viselkedtek, a mai politikai életben még mindig jelen vannak. Amit mi az utóbbi tizenkét évben nemzetpolitikai viszonylatban elértünk, azt ők mind lerombolnák. Elvennék a külhoni magyarságtól az állampolgárságot, a támogatási politikát a nullára redukálnák, megvonnák a támogatást a magyar iskoláktól és intézményektől, mindazt, amit a külhoni magyarsággal karöltve felépítettünk. A nemzetáruló baloldal szégyenfoltja 2004. december ötödike.
– Időnként még mindig találkozik az ember azzal a véleménnyel, hogy akinek nem Magyarországon van a lakhelye, nem itt adózik, az ne szóljon bele a magyar belügyekbe. Ez ellen milyen ellenérvet lehetne felhozni?
– Erre azt mondom, hogy menjünk el minél többen szavazni, akik nem így gondolkozunk. A magyarság az elmúlt száz év minden nehézsége ellenére megmaradt, és egyre erősebb. Ha úgy gondolkodnánk, mint tizenhét évben a szocialisták és ma a teljes baloldal, akkor megtagadnánk a magyar nemzetet, a magyar történelmet. Egy magyar kultúra, egy magyar nyelv, egy magyar történelem van, ezt az egységet nem szabad megbontani.
Gondoljunk csak nemzeti nagyjainkra, Rákóczira, Hunyadi Mátyásra, Kosztolányira vagy azokra a felmenőinkre, dédszüleinkre, ükszüleinkre, akiknek köszönhetően ma Budapest így néz ki, mert a magyar fővárost is magyar emberek építették. Ezek mind közös eredmények. Ha ezekből az önhibáján kívül határon túlivá vált magyarságot kivennénk, az eredmények fele eltűnne. A szavazati jognál arra hivatkozni, hogy valaki nem itt fizet adót, sok egyéb kérdést is felvet, például hogy kik fizetnek adót és kik nem. A határon túli magyarok nem elhanyagolható részének, például számos vállalkozónak Magyarországon is van vállalkozása, amiből adóbevétel származik.
– Az akkori MSZP és SZDSZ 2004-ben határozottan a kettős állampolgárság ellen állt ki. Ma is vannak olyan liberális pártok, amelyek a külhoni magyarság képviselői ellen nyíltan kampányolnak. Ez egy új, nemzetek feletti lojalitásból és identitásból ered, vagy pedig egy kalkulált politikai döntés, amiből előnyöket remélnek kovácsolni?
– Én azt gondolom, is-is. Egyrészt ezeknek az embereknek a tudatába nem fér bele a nemzetben való gondolkodás. Számukra a magyarság sokszor nem jelent többet annál, hogy éppen magyarul beszélünk. Nekik nem magyar nemzet vagyunk, hanem magyarul beszélő emberek halmaza. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy az a kultúra, amit a magyarság felépített, felbecsülhetetlen érték. Közös felelősségünk ezt megőrizni. Ha az őseink a viharos időkben mindent megtettek annak érdekében, hogy ez az ország megmaradjon, akkor nekünk egy ilyen békés időszakban kutya kötelességünk ezt megtartani.
Az emberi társadalom alapját a családok, települések, nemzetek alkotják, még akkor is, ha vannak olyanok, akik számára ezek a közösségek nem fontosak. Akik a fentiekhez hasonlóan gondolkoznak, csak jogokban gondolkoznak, kötelességeket nem ismernek a közösség iránt. Ebből nyilván politikai hasznot is akarnak húzni, és az irigység társadalmi gerjesztése útján akarnak felemelkedni. Én abban bízom, hogy egyre kevesebben vannak, akik ezt a tábort erősítik. Az elmúlt években számtalan olyan programot indítottunk, amelynek az volt a célja, hogy a baloldal által képviselt gondolkozást lebontsuk. Ott van a Határtalanul program.
Magyarországi gyerekeket iskolai kirándulás keretében határon túli településekre viszünk, ahol az adott térséggel és hasonló korú gyerekekkel ismerkedhetnek meg. A program eredményeiről, hatásairól kutatást is végeztünk, amelyből az derült ki, hogy a mai egyetemisták kétharmada járt már határon túl és számos határon túli barátja van. Ezeknek a gyerekeknek, fiataloknak a nagy része már egységes nemzetben gondolkodik. Nem lepődnek meg, ha átlépik a határt, hogy jé, itt is magyarul beszélnek.
– Ma az igazi törésvonalak már talán nem a határok mentén húzódnak, hanem a nemzeti tudat és globális hovatartozás között. Kinek a feladata, hogy ezt a nemzeti tudatot a rivális identitások és lojalitások mellett életben tartsa, és védelmezze?
– Ebben sokat segíthetnek a nemzeti módon gondolkodó emberek, tudósok, tanárok, közéleti szereplők. Nyilván olyan pártok is, mint a Fidesz–KDNP. Mi azt akarjuk, hogy gyermekeink igenis kötődjenek ehhez a földrajzi tájhoz, a nyelvükhöz, kultúrájukhoz, és ezt megtanulva nyilván ismerjenek meg más nyelveket, más kultúrákat is. Ezzel válunk értékesebbé, nem pedig azzal, hogy megtagadjuk a sajátunkat. A mai baloldal ennek pont az ellenkezőjét képviseli. A nemzeti értékek és érdekek helyett a brüsszeli érdekek kiszolgálója.
– A diaszpórában élő magyaroknak az idegenben való megmaradásuk miatt folyamatosan újra kell fogalmazniuk maguknak az identitásuk tényeit. Az anyaországban viszont hogyan lehet útját állni a közömbösség, vagy rivális divatos identitások okozta elnemzetietlenedésnek?
– Mi az utóbbi években nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy a nemzetben való gondolkodás ne szitokszó legyen, hanem követendő értékrend. Jó látni azt, hogy egyre többen vannak, akik így gondolkodnak, akik büszkék magyarságukra. Olyan programokat próbálunk indítani, amelyek ezt a gondolkodást erősítik. Ilyen például a testvértelepülési programunk, amelyben anyaországi települések határon túli településekkel közösen dolgoznak, közösen valósítanak meg egy-egy célt, ezáltal megtapasztalják az összetartozás érzésének nagyszerűségét. Mi embereken keresztül bizonyítjuk, hogy a nemzeti értékek létező értékek.
– Az EU-ba való belépésünktől sokan reméltük, hogy a trianoni megosztottság megenyhül, de ezek a remények szertefoszlani látszanak. Brüsszel ellenségesen viszonyul az őshonos kisebbségek kérdéséhez, és jutalmazza azokat, akik inkább egy globális identitást öltenek magukra. A magyarság ezzel az attitűddel szemben ellenállóbbnak bizonyult, mint több más közösség, ennek milyen okai lehetnek?
– Egyértelműen láttuk, hogy az uniós csatlakozás után a trianoni trauma nem fog megoldódni. Az unió nemzeti kérdésekkel nem akar foglalkozni, pedig a területén hatvanmillió olyan ember él, aki valamely nemzeti kisebbségnek a tagja. Ezért mi nemcsak a külhoni magyarokat, hanem a különböző országokban élő nemzeti kisebbségeket is megszólítjuk, hogy ők is támogathassák a kezdeményezéseinket. Mi, magyarok nem vagyunk egyedül ezen véleményünkkel, mert a visegrádi négyek országaiban nagyjából hasonlóan gondolkoznak, mint mi. Ha ezt a hagyományos értékrendet feladjuk, akkor az az értékvilág, amiben felnőttünk, meg fog szűnni. Mi úgy szeretnénk ezt az országot átadni gyermekeinknek és unokáiknak, hogy az ne csak Magyarország, hanem tényleg magyar ország legyen.
Magyar Hírlap
The post Magyarország maradjon magyar ország appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
