Miközben Magyarország lakossága évtizedek óta csökken, a beépített terület egyre több. Az elmúlt öt évben új lakóterületek, nagy kiterjedésű ipari üzemek, napelemparkok és vízparti beruházások formálták át az ország tájait, gyakran korábbi mezőgazdasági vagy természetközeli területeken – mondta Boromisza Zsombor tájépítészmérnök, tájvédelmi szakértő, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék egyetemi docense.
A klímaváltozással foglalkozó kutatók hosszú ideje adják a vészjelzéseket, a pozitív fordulat azonban rendre elmarad. Sőt, a helyzet egyre rosszabb lesz, néhány kivételtől eltekintve – mutatott rá az InfoRádió kérdésére válaszolva a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék egyetemi docense. Boromisza Zsombor kiemelte: az infrastruktúra és a beépítettség növekedése elsősorban a nagyvárosok és az agglomerációk térségeire jellemző. Ebből a szempontból nemcsak Budapestről beszélhetünk, hanem például Debrecenről, vagy a kisalföldi térségnek bizonyos részeiről, Győr térségéről, és Szeged környékén vannak olyan folyamatok, amelyek ebbe az irányba mutatnak – mondta.
Említette a napelemparkok bővülését, amely az ország számos területére jellemző. Ez a megújuló energiaforrások között látványban is feltűnő, nagy volumenű változás az elmúlt öt-tíz évben. A beépítettség szempontjából nem a háztetőkön elhelyezett háztartási léptékű berendezések a lényegesek, hanem a főként a korábbi gyepeken, mezőgazdasági területeken megjelenő több hektáros fotovoltatikus beruházások, napelemparkok.
A folyamatos beépülés mellett jelen van az elnéptelenedés folyamata is.
„Bizonyos országrészekben ennek az ellenkezője is tapasztalható: ahol csökken a népesség, például az aprófalvas térségekben, a teljes elnéptelenedés és ezzel járó folyamatok is láthatóak, a gazdátlanná váló mezőgazdasági területek cserjésedése, erdősödése is tapasztalható” – fogalmazott a docens.
Arról is beszélt, hogy
mutatkoznak pozitív ellentrendek is,
mint például az élőhely-helyreállítások, amelyek a hazai nemzeti parki igazgatóságok, illetve akár nagyobb civil szervezetek közreműködésével, szakmai munkájával folynak.
Olyanokra lehet gondolni, mint egykori vizes élőhelyek, holtágak, patak- vagy folyószakaszok természetközeli helyreállítása, vagy a települési környezetekben az ökologikus zöldfelület-gazdálkodás. Erre a fővárosban, Budapesten is vannak nagyon jó példák.
A szakértő úgy látja, hogy a legnagyobb aktualitása annak van, hogy
már érezhető a szemléletváltás a vízgazdálkodás területén.
„Korábban a vizektől megszabadulni próbáltunk, levezetni akartuk őket, most pedig a megtartás vált prioritássá és szükségessé, erre is egyre több példa van. Egy olyan tendenciáról és jelenségről van szó, amit egyre jobban fogunk látni és tapasztalni, a tájban több kisebb vizes élőhely jelenik meg akár időszakosan” – mondta.
Itt is vannak állami mozgatórugók és kezdeményezések, illetve nagyon erős az alulról jövő civil, lakossági kezdeményezések, valamint a szakmai tevékenységek jelentősége – fogalmazott Boromisza Zsombor.
A cikk Szabó S. Gergő interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
