Tehát az első fáklyákat elhajította a magyar Néró. A következmények sajnos sejthetők: lángba borul a hazánk.
A szombaton benyújtott tizenhetedik alaptörvény-módosítással Magyarország úgynevezett miniszterelnöke nem a Rubicont lépi át – azt már réges-rég átlépte, először éppenséggel felesége lehallgatásával –, hanem megkezdte az ország fölgyújtását. A háztetőkre saját kezűleg dobott fáklyái fényénél tisztán látható, hogy mindazon vádak, amelyek az elmúlt tizenhat évben a demokráciánkat, alaptörvényünket, jogállamiságunk helyzetét érték, mennyire bornírtak voltak. Vagy legalábbis milyen nevetségesen lényegtelenek ahhoz a pusztításhoz képest, ami majd most következik. (Feltéve, hogy a „kólásdobozok” nem lázadnak föl, amire csekély az esély.)
Magyar Péter alaptörvénybe foglalná, hogy kirúgja az államfőt. Magyarország hármas számú közjogi méltósága megszabadul(na) az egyes számútól. Csak így, ezzel a szöveggel: „Az alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik.” Indoklás nuku. Tudniillik nincs hozzá jogalap – azért sem a megfosztási eljárást választotta. Talán nem szükséges jogi szakvizsga, elmélyült alkotmányjogi tudás annak belátásához, hogy egy állam alkotmánya, alaptörvénye nem erre való. Az a jogrendszer csúcsa, általános, tartós, a nemzet életét meghatározó szabályokat rögzít, és nem azért találták ki, hogy rajta keresztül kössenek útilaput a miniszterelnök túlhatalmát korlátozni képes közjogi méltóságok talpára. A személyre szabott jogalkotás tilos, minthogy sérti a jogbiztonságot. Ezt egyébként liberális jogvédő szervezetek is lenyilatkozták a napokban, s ezúttal még igazuk is van. Vagy úgy is fogalmazhatnánk: ha már ők is ezt mondják, el lehet képzelni, mekkora a baj. A bajt tetézi, hogy ugyanezen liberális jogvédő szervezetek inflálták nullára a demokráciaféltést a korábbi alaptalan vagy eltúlzott riogatásaikkal. Így most, amikor valódi dráma közeleg, sokan csak a vállukat vonogatják.
A közjogi méltóságok hivatali ideje szabott. Ez a biztosítéka a mindenkori kormányzattól való függetlenségüknek. Ahogyan a Fidesz sem távolította el 1998-ban az SZDSZ-es Göncz Árpádot és 2010-ben Sólyom Lászlót, úgy az MSZP sem Mádl Ferencet 2002-ben. Hogy most a Tisza nevű gyűlöletszekta képviselői mégis kirúgni készülnek Sulyok Tamást, pusztító csapás a magyar jogállamiságra. Miként az országgyűlési képviselők hivatali idejének tizenkét évre korlátozása is, hiszen azzal Magyar Péter politikailag likvidálja a rémuralmára veszélyes, tapasztaltabb ellenfeleit. Ez a demokratikus választás-választhatóság korlátozása, ami jogállamban megengedhetetlen. A módszerváltás óta egyetlen pártnak sem jutott ilyesmi eszébe. Az önérzetében sértett (szegény nem kapta meg Mészáros Lőrinctől a hárommilliós kamuállást) narcisztikus kvázikormányfő most mégis meglépi.
Szólni kell Görög Mártáról is, aki az alaptörvény-módosításhoz másik aláíróként a nevét adta. Az igazságügyi miniszter ezzel a betűhalmazzal kiiratkozott a jogászszakmából. Kukába dobta egész eddigi pályafutását. Hogy önként, dalolva tette ezt, vagy egy szadista bántalmazó terrorjának engedve, mellékes. Nem hivatkozhat erre, nem lesz semmilyen enyhítő körülmény, amikor a most kilendített inga óriási erővel visszacsapódik majd az elkövetőkre. Nem áll fenn olyan rendkívüli helyzet, amely alapot teremtene a magyar jogállam szétveréséhez. Akik pedig ehhez a szavazatukat adják a parlamentben, felelősek lesznek mindazért, ami következik. Most még kiszállhatnak, talán ez az utolsó pillanat.
Tehát az első fáklyákat elhajította a magyar Néró. A következmények sajnos sejthetők: lángba borul a hazánk.
Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
