Magyarország mutat példát, hogy igenis ellent lehet állni a gátlástalan globalista leigázási törekvéseknek. Ez persze egy hosszú, nehéz harc, amelyhez szövetségesek, érdekszövetségesek – akik lehetnek azért barátok is –, szabadságban, szuverén módon, élni akaró nemzetek kellenek. És vannak ilyenek – reméli Somogyi János publicista.
A Kárpát-medence – insiderblog.hu
Magyarország módszeres tönkretételének folyamata zajlik a globalista erők 5. sebességbe kapcsolásával – fogalmaz dr. Somogyi János nyugalmazott ügyvéd, politikai publicista. Őt kérdezte a Gondola.
– Ügyvéd úr, már a V4-eken belülről, Prágából fenyegette meg hazánkat egy szélsőséges miniszter Orbán Viktor tusványosi beszéde miatt, amelynek szövegét a cseh hungarofób valószínűleg nem is olvasta. Schöpflin György – Isten nyugosztalja – egyszer már panaszolta egy közírásában, hogy hazánk szidalmazása már a liturgikus rendhez tartozik az Európai Unióban. A propagandaközpont most is fölizzott. Hogyan tehetünk ellenlépést?
– „Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak” – mondta az egykori brit miniszterelnök, Lord Palmenston. A mára legendássá vált igazság a mai Magyarországra is érvényes. Öntsünk már végre tiszta vizet a pohárba és nézzünk szembe azzal, hogy kik a hazánk barátai és kik az ellenségei, illetve ki segítik Magyarország nemzeti érdekeinek az érvényesítését és kik gátolják azt. Itt élünk Kelet-Közép-Európában, egy tízmilliós lakosságú, közepes gazdasági adottságú országban, egy meghatározó szövetségi rendszerben, az Európai Unió politikai, gazdasági közösségében, a NATO katonai szövetség tagjaként determinálva. Mindennek leginkább csak az összes hátrányával és semmi előnyével, de – elvileg – baráti szövetségi rendszerében. Ezzel szemben az egymást követő negyedik – elismerten – demokratikus, szabad választáson 2/3-os fölényes győztes magyar kormányt a „baráti” szövetségi rendszerbe tartozó intézményi vezetők mondvacsinált ürügyekkel folyamatosan vegzálják, rágalmazzák, büntetik, fenyegetik és évek óta pénzelvonásokkal zsarolják. Ide passzol a régi bonmot: „Akinek ilyen barátai vannak, annak nincs szüksége ellenségre”.
– Brüsszel továbbra is elköveti a jogsértést: nem utalja hazánknak azt a pénzt, amely a szerződések szerint járna, amiért 2004-ben a magyar piacok feladásával, a magyar gazdaság átengedésével beléptünk az unióba. Az Európai Bizottság mostani elnökét pár éve 8 fős többséggel választották meg, ehhez nélkülözhetetlen volt a Fidesz 13 szavazata. Hogyan semlegesíthetjük egy „demokrata” diktátumait?
– Mára nyilvánvalóvá vált és kézenfekvő a párhuzam az Európai Unió és az egykori szocialista, internacionalista „béketábor” (szovjet birodalom) kényszerszövetségi rendszere, a KGST és katonai formációja, a Varsói Szerződés között. Mit tehetünk, mit tehet a világ a nyugati civilizációt eluraló újkommunista birodalmi tendencia mindent leigázó törekvésével szemben? Sokat! A Világ körülbelül 180 országa közül alig egy tucatnyi, ha van, akire számíthat az újkori imperialista hatalmi törekvésű – de persze ennél sokkal jelentősebb gazdasági és katonai erejű –, mindent és mindenkit maga alá gyűrni szándékozó globalista elit. Ezzel szemben milliárdos nagyságrendbe élnek a világban a normalitás talaján álló, a genderőrülettől mentes, szabadságvágyó, józan ésszel élő, hazájukat szerető, családban, nemzetben gondolkodók, akik ha összefognak, ha megszervezik magukat, ha szövetségre lépnek, megálljt tudnak parancsolni a természetellenes hatalmi szándékoknak.
– Egy hazai, szélsőséges politikus, aki 2006-ban tömegbe lövetett, már egyértelműen fenyegető mondatokat fogalmaz meg, illetve számos, magyar színekben megválasztott európai parlamenti képviselő nyíltan hazaárulást követ el: a magyar érdekek ellen lobbizik a brüsszeli bürokráciánál. Ha ugyanezt egy országgal odébb tennék, az ottani EP-politikusok nem térhetnének haza Brüsszelből Bukarestbe. Mi hogyan védhetjük meg ettől a szélsőségtől a demokráciát?
– Van remény! Napjainkban éppen Magyarország mutat példát, hogy igenis ellent lehet állni a gátlástalan globalista leigázási törekvéseknek. Ez persze egy hosszú, nehéz harc, amelyhez szövetségesek, érdekszövetségesek – akik lehetnek azért barátok is –, szabadságban, szuverén módon, élni akaró nemzetek kellenek. És vannak ilyenek. Már Európában is ébredeznek a népek (Olaszországban napok kérdése, hogy új szelek támadjanak, Lengyelország is csalódott az EU szavahihetőségében, de máshol is nyílik a szemük az embereknek). Van remény! Még nagy a sötétség, de már látni az alagút végét. A józan ész, a normalitás győzelmét.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
