Tevékenységi területe szinte behatárolhatatlan, legutóbb a Budapest/Hollywood. Magyarok, akik beírták magukat az amerikai filmtörténetbe című monumentális kötet kapcsán irányult rá a közérdeklődés. Beszélgetés dr. Kollarik Tamással, a Bölöni – az erdélyi legenda című dokumentumfilm ötletgazdájával és rendezőjével többek között arról: miért kéne nekünk fikciós szereplőt kitalálnunk, ha van egy Bölöni Lászlónk?
– Jogász, filmproducer, filmrendező: végül is hogyan kell önt szólítani? – Hogy tovább bonyolítsuk a dolgot: eredetileg bölcsész vagyok, az ELTE-n végeztem történelem szakon, alapvetően tehát történész lennék. Párhuzamosan abszolváltam egy államigazgatási képzést a mai Corvinus Egyetem jogelődjén, utána estin végeztem jogot. Közben folyamatosan vonzott a filmes világ, de mindig a történelem felől közelítettem a filmhez, az első publikációim is onnan indultak. Részben foglalkoztam a második világháborúban embermentőként dolgozó magyarokkal is, Ocskay László századosról összeállítottunk egy történelmi monográfiát, majd egy egész estés dokumentumfilmet, ő az, aki 2500 magyar honfitársunkat mentette meg a második világháború alatt, az embermentési akció alatt párját ritkító bátorságról téve tanúbizonyságot. Ocskay a Világ igaza kitüntetést is megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem Múzeumtól. A filmet nagy sikerrel vetítették szerte a világban, az Európai Parlamentben kétszer is telt ház előtt mutatták be, 2022-ben a magyar állam hivatalos felajánlásaként mutatták be Jeruzsálemben a holokauszt-emléknapon. De készítettünk filmet Losonczi Áronról, a LiTraCon elnevezésű fényáteresztő beton feltalálójáról is, művét a top 10 dizájntalálmány között tartották számon a világon a 2000-es években. A 90-es évek végétől együtt dolgozhattam Nemeskürty István tanár úrral, kvázi mester-tanítvány viszonyba kerülhettem vele, ami barátsággá nemesedett. Az ő útmutatásai kapcsán egyre közelebb kerültem a filmes világhoz, a 2000-es évek elején pedig elkezdtem foglalkozni a történelmi Magyarország területéről elszármazott vagy elvándorolt magyar filmesekkel.
– Egyelőre más műfajban, hiszen 2025 novemberében dr. Takó Sándorral közösen jegyzett Budapest/Hollywood. Magyarok, akik beírták magukat az amerikai filmtörténetbe című monumentális kötetet jelentettek meg… – Eredetileg egy Budapest-Hollywood dokumentumfilm elkészítésére pályáztam többször még a 2000-es években, sikertelenül ugyan, viszont megkezdődött a Magyarországról elszármazott híres filmesek hagyatékát feltárni szándékozó kutatómunka. Ennek az egyik első lépéseként 2007-ben hazahoztam Egri Lajos A drámaírás művészete című könyvét, amelyet 1942-ben írt a szerző, és azóta minden amerikai filmes vagy kommunikációs képzésben alaptankönyvként használnak. Woody Allen mondta Egriről, hogy soha senkitől nem tanult annyit, mint ettől a karizmatikus magyartól. Takó Sándor egyetemi oktató társammal, kiváló szerzői jogásszal további magyar életműveket is kezdtünk feltárni. Így hoztuk haza Zukor Adolf, William Fox, Pressburger Imre és Rózsa Miklós önéletírását, illetve mi magunk írtuk meg annak a Csupó Gábornak a monográfiáját, akit 23 Emmy-díjra jelöltek. Csupó ötszörös Emmy-díjas, többek között a Simpson-család filmek rendező-producere, két csillag kapcsolódik a nevéhez a Hollywood Boulevardon, ő az egyik legnagyobb élő magyar filmes. Korábban tíz éven át vezettem a Magyar Média Mecenatúra programot, amelynek keretében 2010 és 2019 között 1300 film elkészítését támogattuk, többek között a Mindenki című, Oscar-díjban részesített filmet. Összesen 500 nemzetközi díjat hoztak filmjeink, de több mint száz külhoni magyar filmet is támogattunk, természetesen erdélyi alkotásokat is.
– A felsoroltakhoz képest mit kínál a Budapest/Hollywood című kötet? – Tízéves kutatómunka eredményeként 700 oldalas, több mint 800 képpel dolgozó album született, ami 60 magyar gyökerekkel rendelkező filmes életrajzát mutatja be, akik maradandó eredményt értek el az amerikai filmiparban, Oscar-díjat nyertek vagy Oscar-jelöltek lettek. Producerek, színészek, rendezők, forgatókönyvírók, de maszkmesterek és látványtervezők is szerepelnek a kötetben. A könyvben bemutatott életművek alkalmasak arra is, hogy a nemzeti önbecsülésünket is megemeljék, hiszen nyilván sem az amerikai, sem a világ filmipara nem így nézne ki a magyarok nélkül. A könyvnek számos erdélyi vonatkozása van, a két legismertebbet kiemelve Johnny Weissmüller vagy a Blaskó Béla néven született Lugosi Béla a filmvilágnak két világszerte ismert erdélyi származású óriása.
– Az erdélyi köztudat számára viszont egy másik erdélyi származású sportóriásról, Bölöni Lászlóról készült, Bölöni – Az erdélyi legenda című, Szabó Attilával közösen rendezett dokumentumfilmjével vált elsősorban ismertté. Az egykori futballista, edző személyiségének melyik vonzata ragadta meg leginkább? – Az első vele kapcsolatos érzésem a harag volt, miután 1985 őszén a Steaua Bukarestben legyőzte kedvenc csapatomat, a Honvédot. A teljes Bölöni-rajongásban élő édesapám akkor mondta, hogy figyeljek rá, nagyon jó játékos. Miután a Steaua ’86-ban megnyerte BEK-et, elkezdtem figyelni, szorítottam a Steauának, az azonban csak jóval később tudatosult bennem, hogy amit Bölöni véghez vitt, nemcsak sportolói, de intellektuális tekintetben is nagyon komoly teljesítmény volt. Ötven év az európai csúcsfutballban, Romániában, Belgiumban, Franciaországban, Portugáliában, Görögországban, de hatalmas sikereket ért el az arab világban is. Bölöni gyakorlatilag 35 évesen újrakezdte Franciaországban a karrierjét, el kellett végeznie franciául egy edzőiskolát, hogy be tudjon lépni a nyugat-európai edzői világba. Bölöninek egy nehéz közép-európai sors jutott, különleges út, hogyan tudott egy székely fiú Ceaușescu Romániájában Marosvásárhelyről a Steauáig, a román válogatott csapatkapitányságáig jutni, miközben megőrizte magyarságát, miközben a többségi román társadalom is elismerte a teljesítményét.
– Az idők folyamán egyre többet megtudhatott róla. Mi vált a filmkészítés legfontosabb mozgatórúgójává? – Amikor először találkoztunk, és szembesítettük a tervünkkel, úgy reagált, hogy végig kell gondolnia a dolgot, szeretné látni egy-két korábbi munkánkat. A következő alkalommal már azt mondta, nagyon tetszett, amit bemutattunk, meggyőztük, szabad kezet kapunk, indulhat a folyamat. Valóban végig szabad kezünk volt, Bölöni egyetlen kikötése az volt, hogy a díszbemutató Marosvásárhelyen legyen. A legnagyobb nehézséget az anyagbőség jelentette, az első kör után nyolcórás szerkesztett változattal rendelkeztünk, ami természetesen nem alkalmas arra, hogy a nagyközönség elé kerüljön. Elkezdtük a film dramaturgiai struktúrájának szűkítését, mi tagadás, sok „fájdalommal” járt. Benkő Orsolya dramaturg segítségével végül kétórás hosszban állapodtunk meg, ami egy nehéz, egyben fontos kérdés volt, kihatással a későbbi forgalmazásra is. Azért döntöttünk a kétórás változat mellett, mert úgy tartottuk, egy 90 perces variánsból szükségszerűen kimaradnak az erdélyi nézők, illetve a magyarországi Bölöni-rajongók, de akár a fiatalabb nemzedék számára fontos és pótolhatatlanul jelentős részek. A 90 perc áramvonalasabb lett volna a moziban, a kritikai és a nézői visszajelzések viszont azt igazolják, jól döntöttünk.
– Sokan hiányolták a filmből a Bölöni által felfedezett Cristiano Ronaldót. Van magyarázat a portugál sztár távolmaradására? – Ronaldo tudott a filmről, archív felvételeken megjelenik, tökéletesen kiolvasható, ami Ronaldo és Bölöni kapcsolatában meghatározónak számít, és bár nem szerepel a filmben, dramaturgiailag nem is nagyon hiányzik belőle. Fantasztikus archívok vannak a filmben, látjuk Ronaldo első gólját is, amelyet Bölöni a kispad mellett izgul végig. Természetesen szerettük volna megszólaltatni őt is, mindent megtettünk ennek érdekében, sőt, talán még annál is többet. Portugáliában jártunk, beszéltünk a családtagjaival – a testvére meg is jelenik a filmben –, a Real Madrid nemzetközi igazgatójával, Emilio Butraguenóval is egyeztettünk. Számtalan formában, csatornán megkerestük őt, de a tevékenységét körülíró szabályozás, a szerződések nem tették lehetővé, hogy a Bölöni-dokumentumfilmben megjelenjen. Az eset nem példa nélküli, a Beckhamről készült dokumentumfilmben sem jelenik meg önálló nyilatkozóként, de Alex Fergusont, a Manchester United legendás menedzserét bemutató moziban sem. A Bölöni-film 450 ezer euró körüli költségvetéséhez képest hatalmas egyéniségeket szerveztünk kamera elé, igazi bravúr, hogy ennyi világsztár megszólal a moziban.
– A végére Bölöninek egyetlen aggálya maradt: vajon a filmben át tudnak-e jönni a Ceaușescu-korhoz köthető üzenetek? Ezzel sem „nyaggatta” az alkotókat? – Ötéves forgatási folyamat után vagyunk, volt olyan interjú is, amelyet hét és fél órán át készítettünk Lacival, forgattunk különböző városokban, helyeken, szituációkban, formációkban. Sok minden előkerült az interjúk folyamán, de a film szerkesztésébe, dramaturgiai struktúrájába Laci soha nem szólt bele. Talán csak azzal kapcsolatban vívódott, elég érdekes-e a személye, a pályafutása a néző számára. Amúgy nehéz kérdést feszegetünk, mert a Ceaușescu-korszak Romániájában erdélyi magyarként és sikeres sportolóként élni önmagában is külön történet, külön film lehetne. Meggyőződésem szerint mindez megjelenik a filmben, szép és érthető struktúrába foglalva. Három nagy dicséretet kaptunk Lacitól: az elsőnek az számított, hogy még az első vágás utáni, sok szempontból kicsit döcögős változatot végigzokogta. A második nagy dicséret egy interjúban hangzott el, amelyben azt mondta, félt a filmtől, de sokkal többet kapott tőle, mint amit el tudott képzelni. A harmadik egy tévéstúdióban hangzott el, amikor a vállamra tette a kezét, és azt mondta: munkatársakként és idegenekként kezdtük el a munkát, de barátként hagytuk abba. Amúgy nem egyszerű vele dolgozni, mert nagyon okos ember, aki edző volt, emberekkel foglalkozott, nagyon jó pszichológus és pedagógus is, futballakadémiákat épített fel. Pontosan látja és tudja, amikor „dadog” az ember keze-lába vagy tudása. Felkészültnek kellett lennünk, elképzelhetetlen volt, hogy úgy menjünk el egy játékoshoz vagy klubhoz anyagot készíteni, hogy ne tudjunk mindent a megszólalóról. Minden lehetséges archívumot feltártunk, ezért is tartott öt éven át a film készítése. Aki megnézi, láthatja, a film valóban szerelemmel és nagyon sok munkával készült, és talán némi tehetség is megjelenik benne. Nem utolsósorban: biztos vagyok benne, hogy ez a film egy-két évtized múlva már nem lenne elkészíthető, sok szempontból az utolsó pillanatokban voltunk.
– Hogy élte meg a film „elengedését”? – Sokat segített benne a marosvásárhelyi bemutató. Egy hétfői napon három telt ház – minden várakozásomat felülmúlta. És valahogy mindig tudott emelkedni a hangulat, láttam, hogy a dolog működik. Utána elindultak az erdélyi vetítések, és változatlanul működött. Aztán a budapesti bemutató az Uránia Nemzeti Filmszínházban – ami már nem számított feltétlenül hazai pályának. Bukarestben két bemutatónk is volt, az egyik a Magyar Filmhét záró vetítéseként, a másik egy zárt körű, a Steaua futballcsapattal együtt szervezve egy bukaresti bevásárlóközpontban. Jelen volt a hajdani Steaua összes nagy játékosa, és Valentin Ceaușescu is, aki a film egyik legfontosabb megszólalója.
– Immár a Bölöni-film fényében is: minek tartja leginkább magát? Filmes, intézményi vezetőnek, filmjogi szakembernek, producernek, dokumentumfilm-rendezőnek? Vagy mindenből vállal egy adagot? – Egy évtizeden át voltam intézményi vezető, most nem ez a szerepem, egyetemi oktató vagyok, egyetemi docens a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, fő területem a filmjog, filmtörténet, kiegészítve a kreatív írás különböző rétegeivel. Szívemben és tevékenységemben viszont megfér a részben filmtörténeti, részben filmjogi érdeklődésem, a filmkészítés pedig örök szerelem. Már a Budapest/Hollywood könyv összeállítása során is nagyon sok szerzői jogi kérdéssel szembesültünk a képek jogosításától kezdve a különböző életrajzok felhasználásának jogáig, illetve a könyvkiadással kapcsolatos kérdésekig. A filmkészítés jogi keretezés nélkül valójában el sem kezdhető, egyik könyvünk mottójaként azt is írtuk, hogy a filmkészítés jogtudatossággal kezdődik. Roppant fontos tisztázni, mihez van joga a filmkészítőnek, mire jogosít fel egy szinopszis, egy forgatókönyv, hogyan kell ezeket kezelni, filmmé formálni.
– A filmkészítés ugyanakkor alapvetően kreatív munka. Nem fékezi az alkotói kreativitást, hogy az átlagnál jobban ismeri a filmkészítés racionális területeit, sőt, tanítja és gyakorolja? – Szerintem a kreativitás az első, gondolkozni és álmodni kell. A jogra és a gazdasági körülményekre pedig úgy tekintek, mint segítséget nyújtó, nem pedig beszűkítő keretre. A könyv fotóválogatása során például nem azt néztük, miben akadályoz meg a jog, hanem azt, miben nyújt segítséget. Először végig kell menni a kreatív folyamaton, ahhoz kell hozzáilleszteni a jogot. A jog egy normarendszer, amely szabályozza a folyamatokat, hogy mindenki joga és érdekei megfelelően érvényesüljenek. A közösségi felületeken talált kép esetében egy jogásznál azonnal bekapcsol: vajon szabadon felhasználható? Ez a gondolkodásmód nagy segítség, hiszen egy jogosulatlanul felhasznált filmrészlet vagy fotó az egész alkotói folyamatot képes ellehetetleníteni. Egy dokumentumfilmnél is sokszor előjön: ha a forgatás során leülsz valakivel interjút készíteni, elégséges-e az alany ráutaló magatartása ahhoz, hogy megjelenhessen a filmben? Vagy alá kell íratni vele különböző nyilatkozatokat? Hogyan használhatunk fel más filmekből vett részleteket, hogyan jogosíthatók az archív felvételek? A Bölöni-film kapcsán gyakorlatilag végigjogászkodtuk a folyamatot, hiszen a magyar, illetve a román állami archívumokból számtalan filmrészletet felhasználtunk, sőt, magánarchívumokból is vettünk részleteket. Megpróbáltunk nagyon körültekintően eljárni, hiszen egy kérdéses részlet komoly problémákat okozhat a film bemutatásában, ha hibázunk, vehetjük ki a vitatott részt, megbomlik a film dramaturgiai egysége is. Rendezőtársamat, Szabó Attilát is megfertőztem ezzel a szemlélettel, a forgatási munkák harmadik-negyedik évében már ő is nagyon odafigyelt ezekre a dolgokra.
– Eddig megmaradt a dokumentarista jellegű filmes munkánál. Mi tartotta ezen a mezsgyén? Miért nem ment át a fikciós dimenzióba? – Vannak terveim fikciós területen is, én viszont minden témával nagyon összetett módon foglalkozom, többségüket régóta, esetenként évtizedek óta a fejembe vettem. A Budapest/Hollywood-ügy gyakorlatilag egyetemista koromban vagy az azt követő időszakban született ötlet. Bölöni László témája, a futballhoz kapcsolódó történet egyenesen gyerekkori szerelem. Az Ocskay-történetek a történész időszakomból jönnek. Valahogy azt látom, az én sorsom az, hogy mindennel viszonylag hosszú időn keresztül kell foglalkoznom, míg megszületik az eredmény. A Bölöni-filmen is legalább 15 éve gondolkodtam már, mire elkezdtük. Néhány témám megírva vár, levédve különböző helyeken. A magyar történelem és a magyar irodalom végtelenül gazdag, rengeteg gyöngyszemet és kincset rejteget. Nemeskürty tanár úr mondta mindig: ha témát akarunk, forduljunk a magyar történelemhez és irodalomhoz. De nemcsak a magyar múlt, a magyar jelen is számos nagyon izgalmas példát kínál nekünk. Miért kéne fikciós szereplőt kitalálnunk, amikor van nekünk egy Bölöni Lászlónk? A hazaszeretet egyik formájának tartom, ha az ember a magyar történelemmel és a magyar irodalommal foglalkozik. A Kárpát-medence, a benne élő népek roppant értékes civilizációt és kultúrát hoztak létre, ezek felmutatása kötelességünk. Abban is bízom, hogy a Bölöni-film, Bölöni László életpályája egyfajta híd lehet a román és a magyar nemzet között abban a tekintetben, hogy van egy olyan szereplő, olyan hős, akit mindkét nemzet szeretni tud.
Dr. Kollarik Tamás PhD Jogász, bölcsész, igazgatásszervező, producer, egyetemi oktató, filmrendező. Budapesten született 1974. június 3-án. Az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumában érettségizett, 1998-ban diplomázott az ELTE BTK történelem szakán, majd igazgatásszervező diplomát, 2004-ben pedig jogi diplomát szerzett. PhD-fokozatot a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskolájában szerzett. Dolgozott az állam- és közigazgatásban több helyen, vezetett állami és magán tulajdonú gazdasági társaságot is. Filmes és médiaigazgatási tapasztalatai széles körűek, vezetett saját filmgyártó vállalatot is, 2010 és 2012 között a Nemzeti Audiovizuális Archívum vezetője, 2010–2019 között az NMHH Médiatanácsának tagja, 2011–2019 között a Médiatanács által üzemeltetett Magyar Média Mecenatúra program koordinátora. 2019–2020 között a Televíziós Mecenatúra operatív igazgatója, a Filmkollégium elnökhelyettese, 2020-tól a Nemzeti Filmintézet Televíziós Filmkollégiumának döntőbizottsági tagja. A MOME egyetemi docense, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, valamint a Metropolitan Egyetem megbízott oktatója, szakterülete a filmtörténet, a filmjog és a filmigazgatás. Közel két évtizede foglalkozik az Aranycsapat és a Puskás-örökség méltó megőrzésével. Tagja volt a benidormi Puskás-hagyaték feltárásán dolgozó csapatnak. Ötletgazda kiadója és szerkesztője volt az évszázad mérkőzése – Anglia–Magyarország 3–6 – és az évszázad klubmérkőzése – Real Madrid–Eintracht Frankfurt – DVD-kiadásának. A Puskás Múzeum kurátora. A Bölöni – Az erdélyi legenda című egész estés dokumentumfilm ötletgazdája és rendezője. Díjak, elismerések: Magyar Filmdíj (2019), Bánffy Miklós-díj (2020), Nemeskürty István-díj (2024), Balázs Béla-díj (2025), Goldmark Péter Károly-díj (2025). Nős, három gyermek édesapja.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
