Tudatában vagyunk annak, hogy a zsidókérdést nem szabad, nem is lehet azonosítani a magyarkérdéssel, de a kettőt elválasztani sem lehet mereven egymástól. A szlovákiai zsidóság az 1918–1919. évi impériumváltás előtt a magyar állam kereteiben élt. Az 1910. évi utolsó magyar népszámlálás idején a felvidéki zsidóknak hozzávetőlegesen 80 százaléka magyar anyanyelvűnek vallotta magát, a maradék 20 százalék pedig a németet (jiddist) vallotta anyanyelvének. (Megjegyzendő: A dualizmus kori népszámlálások nem a nemzetiséget, hanem az anyanyelvet felvételezték.) Nincs róla tudomásunk, hogy a felvidéki zsidók között szlovák anyanyelvűek is lettek volna.
A két háború közötti csehszlovák népszámlálások már nem az anyanyelvet, hanem a megszámláltak által bevallott nemzetiségi hovatartozást felvételezték, fenntartva persze a számlálóbiztosok, revizorok és közigazgatási hatóságok felülbírálási jogát.
Mindazonáltal az 1921., majd az 1930. évi csehszlovák népszámlálások alkalmával a szlovákiai zsidók jelentős része még mindig magyarnak vallotta magát, bár engedve a hatósági elvárásoknak, statisztikailag már egyre többen az államalkotó „csehszlovák” nemzet sorait szaporították. A felvidéki zsidók azonban ennek ellenére többségükben magyar kultúrájúak maradtak, sőt nagyon sokan a magyar kisebbségi politikai küzdelmekbe is bekapcsolódtak.
Határmegállapítás és a zsidók tüntetése
De mi is történt Pozsonyban ezen a napon? Nos, a lényeget összefoglalva: egy példátlan és nyíltan magyarbarát zsidók tüntetésének lehettek tanúi mind a város polgárai, mind a szlovák hatóságok, mind pedig a Carltonban elszállásolt külföldi újságírók, akik már a másnap esedékes bécsi határmegállapító döntőbírói határozat kimondására vártak.
November 1-én az esti órákban a Carlton Szálló előtti téren – a hatóságok és a sajtó legnagyobb megdöbbenésére – a pozsonyi zsidók egy csoportja zajos magyar- és Magyarország-barát tüntetést rendezett.
A Rendőrigazgatóság jelentése szerint előbb csak mintegy 500 fős tömeg verődött össze a szálló előtti téren, ez azonban a tüntetés folyamán 2000-2500 főnyire szaporodott. A tüntetők elénekelték a magyar Himnuszt és a Kossuth-nótát, magyar zászlócskákat lobogtattak, miközben a szervezők szórólapokat osztogattak. A szórólap szövege bírálta az autonóm szlovák kormányt, és dicsérőleg szólt a magyarországi állapotokról. A nagy erőkkel kivonuló rendőrség erélyes beavatkozással feloszlatta a tüntetést, miközben húsz „rendbontót” letartóztatott.
A szervezők által terjesztett szórólap címe a következő, felszólító módban írt egyszerű megszólítás volt: „Zsidók!”
A szórólap feltűnést keltő szövegét – tekintettel annak kuriozitására – teljes terjedelemben ismertetjük:
Amióta a szlovák kormány a hatalmat magához ragadta, a mi helyzetünk tarthatatlan. Szlovenszkón is megkezdődött a faji gyűlölet korszaka. A szociális, kulturális és gazdasági körökből kizárják a zsidóságot.
Hallottátok Ďurčanský miniszter és a többi miniszterek beszédeit! Hallottátok és olvastátok a propaganda főnök, Mach zsidóellenes cikkeit és beszédeit. Programuk főpontjává tették azt a követelményt, hogy zsidó ne érvényesülhessen sem a tanszéken, sem hivatalokban, de még kereskedelmi és gazdasági téren sem, sem pedig semmilyen más hivatásban. Ezek az újfajta keresztények úgy értelmezik Krisztus tanítását, hogy a zsidóban embert nem látnak. Ki akarnak irtani bennünket. MI A TEENDŐNK” – teszik fel kiemelten, csupa nagybetűvel szedve a kérdést a szöveg megfogalmazói. „Válaszunk erre az – felel a röplap szövege –, hogy a zsidóknak Magyarországon sohasem volt rossz dolguk. Ha volt is ott Héjas-éra, ha vannak is ott Szálasiék kilengései, és van is néhány zsidóellenes törvény, ezeket nem hajtották végre, és nem is fogják végrehajtani.
A zsidóellenes kirohanásoknak vége lesz, mert a magyarok nagyon jól ismerik a zsidóság hűségét Magyarországhoz. Éppen ezért, zsidók, mindenki vissza Magyarországhoz. Ne engedjük magunkat itt tönkretenni.
A szlovákok, akikért már oly sokat feláldoztunk, akik részére az ipart és kereskedelmet kiépítettük, ezen szolgálatunkért most gyűlölettel és üldözéssel fizetnek. Feszítsük meg minden erőnket, hogy ezen zsidóellenes uszítók karmai közül kiszabadulhassunk!
Fasiszta dühöngéssel átitatott és faji gyűlölettel túlfűtött szlovák soviniszták, nem leszünk közprédái a ti terveiteknek. Ha kikergettek, elmegyünk!” Vissza, mindent vissza. Éljen a nagy, liberális Magyarország!“
A Szlovák Néppárt lapja, a Slovák azonban már nem maradt meg az események tényszerű ismertetésénél, hanem mindjárt a következő „jó tanácsot” is hozzáfűzte: „Akinek a magyarok közül nem tetszik majd nálunk, annak lehetősége van kiköltözni Pozsonyból, sőt egyáltalán Szlovákiából.”
Szlovák megtorlás
A pozsonyi zsidótüntetés másnapján – 1938. november 2-án – megszületett a bécsi döntőbírói határozat, a Belvedere palotában meghúzták az új csehszlovák–magyar országhatárt. Az ősi koronázó város, Pozsony nem került vissza Magyarországhoz. Az autonóm Szlovákia politikai vezetése azonnal visszavágott a zsidóknak, azok magyarbarátságát hozva fel ürügyül. A döntőbírói határozat kimondása és a tényleges magyar birtokbavétel közötti napokat használták ki a gyors bosszúhadjárat lebonyolítására.
Pavol Čarnogurský, a kor egyik, akkor még fiatal ľudák politikusa időskori visszaemlékezéseiben a következő szavakkal jellemezte ezt az általa sikeresnek mondott szlovák tisztogató akciót: „Amikor a bécsi határozat értelmében a magyaroknak el kellett kezdeniük az elszakított déli területek megszállását, a szlovák városokból megindultak a telezsúfolt tehergépkocsik, amelyek azokat a zsidó családokat távolították el, amelyek bármilyen formában kifejezését adták egyetértésüknek a magyarok által szervezett, Szlovákiában népszavazást szorgalmazó magyarbarát megnyilvánulások iránt.
A Hlinka Gárda osztagai a Bécsben új szlovák–magyar határként megállapított vonal alatt fekvő városokba és falvakba vitték ezeket a családokat. Ott lerakták őket a szabad ég alatt, majd hazatértek.” Čarnogurský arra is utal idézett visszaemlékezéseiben, hogy a szlovák politikai elit akkoriban azzal indokolta a zsidók elleni embertelen fellépést, hogy az csupán visszavágás volt a szlovákok részéről a pozsonyi zsidók november 1-jei, a Carlton Szálló előtt lezajló magyarbarát tüntetéséért.
A szlovákiai zsidóknak tehát zsidóságuk mellett – vélt vagy valós – magyar-szimpátiájuk miatt is bűnhődniük kellett.
Megjelent a Magyar7 2023/9. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
