Nézem Menczer Tamás és Magyar Péter tegnapi produkcióját. Nézem, és nem hiszek a szememnek, nem hiszek a fülemnek. – írja Adorján Béla, facebookon megjelent írásában.
– Remegsz már, kicsi?
– Büdös a szád
Ez 2024-ben két vezető magyar politikus „vitája”. Ég az arcom ettől az egésztől. Egyrészt, mert én is politikus vagyok, és az emberek most azt látják, hogy ma ebben az országban ez a hivatás ennyit ér. Másrészt, mert állampolgár is vagyok, akit arcul csaptak. Amit ezen a felvételen látunk, az nem csupán két ember tahó stílusú kakaskodása. Sokan megjegyezték, nem sokon múlt, hogy nem csattant el egy pofon. Pedig dehogynem csattant. Minden magyar ember arcán. Mert ezzel a Mónika show fogatlan ordibálóinak szintjét alulról súroló „párbeszéddel” azt üzenték nekünk: ennyit érdemlünk. Ennyi jár nekünk az adóforintjainkból fedezett vaskos fizetésért: szánalmas cirkusz, szakadt sátorban, ócska bohócokkal.
Aztán látom, ahogy fröcsögő ordibálás közepette előlép egy idősebb úr, és halkan, higgadtan arra kéri a feleket, hogy tiszteljük egymást, hiszen mindannyian magyarok vagyunk. Úgyis van éppen elég közösen megoldandó gondunk, bajunk, s az sem mindegy, milyen példát mutatunk a gyermekeinknek.
Ez az ember nem szerepelt a címlapokon, a legtöbb híradásban meg sem említik. Pedig annak a szégyenletes másfél órának ő volt a legfontosabb szereplője: a magyar ember, aki a politikusoktól valódi problémákra valódi megoldásokat vár. Ha erre képtelenek, akkor legalább példamutatást. És az ország két legerősebb pártjától éppen ezeket nem kapja meg.
Én viszont egyedül azért lettem politikus, hogy őt szolgáljam – és a hozzá hasonló milliókat, akik évtizedek óta nem kapnak a politikusoktól se őszinte szót, se segítséget, se tiszteletet. Bármilyen sötétnek is tűnik a magyar politikai horizonton az ég alja, értük érdemes és kell is folytatni a küzdelmet.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
