Ilyen pitiáner beszédet már régen hallottunk, mint amit a Tisza Párt elnöke produkált a nemzeti ünnepen.
Ilyen pitiáner beszédet már régen hallottunk, mint amit a Tisza Párt elnöke produkált a nemzeti ünnepen.
Aki hallotta Orbán Viktor március 15-én délelőtt, a Nemzeti Múzeum előtt elhangzott ünnepi beszédét, majd volt lehetősége figyelemmel kísérni Magyar Péter alakítását az Andrássy úti helyszínről, az érzékelhette azt a hatalmas különbséget, amely a két politikust elválasztja egymástól. Hazafias szólamokat és politikai mondanivalót mindkét beszéd tartalmazott, de
amíg a miniszterelnök – szokásához híven – a nemzeti gondolatokat okosan felépítve, színvonalasan, hitelesen megjelenítve adta elő, addig a Tisza Párt elnöke a nemzeti ünnephez teljes mértékben méltatlan, hatásvadászó, zavaros történelmi párhuzamokkal tarkított beszédet tartott a fővárosban.
Magyar Péter beszédét hallgatva sokunkban feltámadt a „helyetted szégyellem magam” fajta szekunder szégyenérzet. Mert nemzeti ünnepünkön a sok gyűlölködő uszítás, az elcsépelt, ócska érvek és csúsztatások azt juttatták eszünkbe, hogy kevés országnak van ilyen képmutató és hazaáruló ellenzéke. Mert bizony felér a hazaárulással, amikor Magyar a nem nagy létszámú, de nemzeti lobogókat folyamatosan lengető hallgatósága előtt feltette a kérdést: támogatják-e, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen? Lelkes hívei azonnal igent kiáltottak. A kérdés egyike volt annak a 12 plusz egynek, amelyet a Tisza Párt népszavazásra kíván bocsátani, lekoppintva a Fidesz–KDNP nemzeti konzultációs ötletét és gyakorlatát.
Ukrajna uniós tagságának kérdését Orbán Viktor is szóba hozta beszéde vége felé. Feladatként jelölte meg a brüsszeli támadásokkal szembeni védekezést. Ezek a támadások ugyanis fenyegetik többek között a rezsicsökkentést, a családok pénzét és a tizenharmadik havi nyugdíjat. A miniszterelnök ezután így folytatta:
Európa fejest ugrott az orosz–ukrán háborúba. […] Senkivel nem tehetünk úgy jót, hogy közben tönkretesszük a hazánkat. Mi nem ugrottunk velük, inkább maradtunk a béke oldalán. A birodalom nem segíteni akar Ukrajnán, hanem gyarmatosítani akarja. A gyarmatosítás eszköze a háború. Európa urai úgy döntöttek, hogy Ukrajnának folytatnia kell a háborút. Kerül, amibe kerül. Majd kap cserébe gyors uniós tagságot. A mi pénzünkön. Erre egyetlen válaszunk lehet: uniót, de Ukrajna nélkül.
Orbán Viktor erről a kérdésről, miként korábban, ezúttal is félreérthetetlenül nyilatkozott. Magyar Péter ezzel szemben sunyi módon viselkedett. Beszédében nem foglalt állást Ukrajna csatlakozásáról, ami érthető, mert ha nyíltan kiáll mellette, akkor szavazatokat veszít, ha viszont ellene érvel, akkor „felettesét”, a néppárti Manfred Webert haragítja magára. Az persze nem volt elvárható, hogy Magyar a tiszások kedvenc, ukrán színekkel díszített trikójában jelenjen meg, de azért vállalhatta volna a véleményét.
Az Ukrajna leendő tagságával kapcsolatos kérdésre azonban hallgatóságával adatta meg a választ. A kórusban elhangzott „igen” jól jelezte a „bátor pártvezér” sunyiságát, hiszen ő maga nem nyilatkozott erről, viszont ezután mondhatja, hogy íme, a „nép” megadta a választ. Mármint azt a választ, amit ő hallani akart.
Magyarnak az a népszavazási kérdése szintén gyávaságra vall, hogy ezután egy miniszterelnök csak két ciklusig, maximum nyolc évig tölthetné be hivatalát. Ez ugyanis arról árulkodik, hogy Magyar a későbbiekben nem a magyar választókra bízná, akarják-e továbbra is Orbán Viktort az ország élén, hanem inkább a törvény erejével akadályozná meg az újraválasztását. Tudjuk, miért. Nyilván tisztában van azzal, mennyivel szerényebb képességű ő a 2010 óta négyszer is kétharmados parlamenti felhatalmazást kapott, népszerű miniszterelnöknél.
A Tisza Párt elnökének hosszúra sikerült, zavaros és gyenge beszédének elképesztően arcátlan eleme volt a családon belüli erőszak elleni fellépés szorgalmazása. Ez a programpont feltehetően azért került a többi közé, mert Magyar Péter e téren szakértőnek számít.
Legalább ilyen bombasztikus ötletnek tűnik a miniszterelnök havi fizetésének 2,5 millió forintban megszabott, tervezett maximuma, hiszen pár éve még a Fidesznek tapsoló Magyar Péter javadalmazása ezt jócskán túlszárnyalta. (Jelenlegi brüsszeli keresetéről, juttatásairól ne is beszéljünk). Ezzel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet, hogy 2,5 milliós fizetéssel még a havi négymillióból éldegélő Karácsony Gergely is elégedetlen lenne.
Mindent egybevetve, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy ilyen pitiáner témáktól hemzsegő „ünnepi” beszédet már régen hallottunk. Magyarország − még a szélsőbalos ellenzéktől is − ennél jobbat érdemel!
Bánó Attila
A szerző író, újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
