Ferenc pápa magyarországi látogatásán, április 30-án a Kossuth téri szentmise áldozati liturgiáját az Ozsvári Csaba által készített kehellyel mutatják be. A világhírű ötvösművész szakrális alkotásairól Köves-Kárai Petra művészettörténészt, az egri Érseki Vagyonkezelő Központ Múzeumának munkatársát kérdeztük.
– A fiatalon, 2009-ben elhunyt művész számos gyönyörű kelyhet készített. Mit lehet tudni arról, amit a pápai szertaráson használnak majd?
– Úgy tudom, két Ozsvári-kehely is lesz a szentmisén. Az egyik Erdő Péter bíboros úr saját kelyhe. A domborított ezüsttárgyon ornamentális díszítés dominál. Felül, a kupa aranyozott peremén felirat olvasható: + HIC EST ENIM CALIX SANGUINIS MEI, NOVI ET AETERNI TESTAMENTI + „Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé.” A kupán négy medalion látható, amelyek ábrázolásait Ozsvári Csaba tervei alapján Csikós Ildikó véste ki: Szűz Mária a halott Krisztussal (Pietà), a fenséges/dicsőséges Krisztus áldó jobb kezével, a baljában könyvvel (Maiestas Domini), a Fatimai Szűzanya, jelenésének jellegzetes helyszínével, leveles tölgyfaágakkal és egy makkal, valamint a keresztrefeszítés jelenete Szűz Máriával és a legkedvesebb tanítvánnyal, Szent Jánossal.
A talpon négy különböző madár, köztük a páva is feltűnik, a feltámadás ókeresztény szimbólumai. Nóduszát tizenkét mélybordó gránátkő alkotja. Ez Ozsvári Csaba kelyhei közül az egyik legszebb.
Az esztergomi evangéliumoskönyvet (evangeliáriumot) is használni fogják a szentmise során. Az előlapján egész alakos Maiestas Domini mandorlában, körülötte a négy evangélista szimbóluma. Hátlapján pedig a Magyarok Nagyasszonya mellett négy magyar szent, István, László, Adalbert és Kőrösi Márk kassai vértanú alakja látható.
– Ozsvári Csaba 1991-ben Szent II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából, a Magyar Katolikus Egyház felkérésére domborművekkel díszített ezüst misekönyvborítót készített. Azóta többször láthattuk ezt az egyházfők kezében a római húsvéti vigília szertartásán.
– A magyar püspöki kar ajándékát II. János Pál utódai, XVI. Benedek és Ferenc pápa is használatba vették. Egyik oldalán az Isten Báránya és a négy evangélista szimbóluma látható, másik oldalán a Magyarok Nagyasszonya mellett Magyarország és II. János Pál pápa címere, körülöttük a négy magyar szent, István, László, Imre és Gellért alakjával.
– Ozsvári Csaba alkotásai, a kelyhek, mellkeresztek, körmeneti keresztek és a többi liturgikus tárgy nem csak esztétikai célokat szolgálnak, feladatuk is van. Mitől váltak ezek a tárgyak önmagukon túlmutató, szakrális „jelekké”?
– Alapjában véve alkalmazott művészetről beszélünk, ezek az alkotások egy „magasabb cél elérését” szolgálják, a liturgikus cselekedetben töltik be funkciójukat. Kivételes helyüket talán az adja, hogy Ozsvári Csaba alkotásai mindig ünnepi alkalmakkor „szerepelnek”, még a Vatikánban is. Illetve egyedi alkotásokként is százezrekhez eljutottak és eljutnak, például az olyan nagy események alkalmával, mint amilyen most Ferenc pápa magyarországi látogatása, vagy a vatikáni húsvéti vigíliai mise, amelyet világszerte közvetítenek a televíziótársaságok, és az interneten is látható.
Végigkövethettük a missziós kereszt útját, amely több alkalommal is bejárta az országot, és a határon túlra is eljutott. Ozsvári Csaba ezt a magyar, katolikus „életfát” 2006-ban készítette el az esztergomi főszékesegyház számára. A 320 centiméter magas, gazdagon díszített tölgyfakereszt – amelybe belefoglalták a magyar boldogok és szentek ereklyéit – a 2007-es budapesti városmisszióhoz kapcsolódóan indult útnak Magyarország városaiba. A bronz borításokkal díszített szimbólum az esztergomi bazilika északi kereszthajójában nyert végleges elhelyezést. Ferenc pápa Rómában, a magyar püspökök „ad limina apostolorum” látogatása alkalmával 2017 novemberében megáldotta az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) missziós keresztjét, amely aztán elindult körútjára. Növényi ornamentikája a magyar honfoglalás kori ötvösség motívumait idézi. Díszítőelemei alapján historizáló mű; leveles-indás mintázatában az ősi magyar életfa motívum ábrázolását láthatjuk, a páva szimbólum megjelenítésével pedig ókeresztény stílusjegyeket is magán visel.
– Ozsvári Csaba az Egyház szolgálatában végezte ötvösművészi tevékenységét. Mit adott az életműve a keresztény művészet számára?
– Ahogyan már szó esett róla, Ozsvári Csaba munkáival nemcsak hazánk templomaiban, hanem a Vatikánban is találkozhatunk, általában „szolgálat” közben. Az ötvösművész alkotásai szinte egytől egyig liturgikus tárgyak, amelyek Isten dicsőségét hirdetik esztétikájukkal és szimbolikájukkal. Eszközök az áldozópap kezében, azt szolgálják, hogy a segítségükkel megvalósított liturgikus cselekedetben – a Szentlélek által – mindannyian közelebb kerülhessünk Krisztus halálának és feltámadásának misztériumához, s így a mi Istenünkhöz.
Csak egyházi megrendelésre dolgozott, függetlenül attól, hogy ez mennyire segítette elismertségét a művészi körökben, és mennyire jelentett számára anyagi biztonságot. Lelkileg, szellemileg komoly háttérmunkát végzett, mielőtt hozzálátott a szó szoros értelmében vett alkotáshoz, a fizikai munkához. Művészetében érzékelhetjük a stílusbeli fejlődést, ennek tanúi a nyolcvanas évek közepétől a haláláig megformázott művei. A korai alkotások még mestere hatását mutatják, a kilencvenes évektől azonban egyre inkább megtalálta egyéni hangját, azt a mindig felismerhető, vonalas stílust, amelynek kontúrjait az ötvöstechnika teszi jellegzetessé, díszítéseit ez alakítja. Ebben az egyediségben ugyanakkor megmarad a hagyomány tisztelete, az előképek újraértelmezett és átformált világa.
Ozsvári Csaba 2009 áprilisában egy schönstatti egységkeresztet ajándékoz XVI. Benedek pápának
Hivatása mellett magánéletében is kiteljesedett Isten segítségével. Öt gyermekét és feleségét elkötelezett, hűséges, áldozatvállaló szeretettel szolgálta. Aktív tagja volt közösségeinek: a zugligeti Szent Család egyházközségnek, a Magyar Schönstatt Mozgalomnak és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek. Szerénység és alázat jellemezte az élet minden területén. Ellenállhatatlan vágyakozás élt benne a természetfeletti, végtelen Isten után, s a hozzá vezető úton a Katolikus Egyház tanítására és megtartó erejére támaszkodott teljes bizalommal. Jobban bízott ebben, mint saját magában és töredékes tudásában. 2009. július 9-én, negyvenhat évesen Óbudaváron, lelkigyakorlat közben, egy önfelajánló ünnepi szentmise után, váratlanul szólította magához a mennyei Atya. Halálát életfelajánlása pecsétjeként értelmezi a Schönstatti közösség, és kezdeményezték boldoggá avatását.
Szerző: Fábián Attila
Fotó: Mudrák Attila, Dienes Judit; kiemelt kép: Vatican News
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. április 30-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben olvasható.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
