Megjelent az első magyar népzenei magyar film, a Magyar menyegző, amely a magyar filmipar nemcsak fergeteges, szívmelengető vígjátéka, hanem valami olyasmi, ami nekünk, itt, a Garam mentén és az egész Felvidéken, sokkal személyesebb.
A történetben a Hunyadi kultikus sorozatból jól megismert Törőcsik Franciska karaktere egy olyan esküvői kavarodásba cseppen, ahol a látszat és a valóság, a szerelem és a kényszer vív egymással fergeteges csatát. De ez a mozi több, mint egy szokásos vígjáték:
van benne tartás, van benne ritmus, és van benne valami az abból a hamisíthatatlan magyar folklórvirtusból, amit mi itt, a felvidéki végeken is oly jól ismerünk.
Egy budapesti néptáncoló rocker suhanc a ’70-es évek vad politikai időszakában Kolozsvárra indul a haverjával, hogy részt vegyen egy autentikus rokoni lakodalomban. Ha pedig már ott járnak – hogy fussa egy új gitárra – csempésznek némi cigarettát és szent ikonokat. A bizniszbe viszont váratlan csavar érkezik azzal, hogy egyiküknek feleségül kellene vennie az ara testvérét, hogy az ki tudjon szabadulni ’bezzegromániából’. Néptánc, salangmentes néphagyományok, fordulatos történet és megannyi ízig-vérig komikum, ami valós történetekből táplálkozik.
Ami viszont számunkra, felvidékiek, s különösen a zselíziek és a környékbeliek számára az élményt teljessé teszi, az nem csak a főszereplők játéka – bár az is kiváló –, hanem a háttérben meghúzódó hitelesség. Mert a film szövetét, textúráját, azt a bizonyos lüktetést földijeink is beleadták!
Büszkeség látni a filmkockákon statisztaként bevillanó Juhász testvérpárt, ifj. Juhász Sándort és Juhász Zsombort, valamint a mindig mosolygós Fekete (Molnár) Saroltát, Puksa Mátyás Ferencet, akik Zselíz nevét vitték a kamerák elé. És ott volt velük az érsekkétyi Csicsman Dániel és a nagyölvedi Nagy Csomor Márton is, akik szintén ott bábáskodtak a jeleneteknél, bizonyítva, hogy a mi régiónk fiatal néptáncosai nemcsak a színpadon, de a filmvásznon is jól mutatnak.
Jó látni, hogy a közösségünk tagjai részesei egy ekkora országos produkciónak, még akkor is, ha csak háttérstatisztaként. Ám ők nemcsak statisztáltak; ők Felvidéket csempészték bele ebbe az erdélyi magyar filmprodukcióba.
Bátran buzdítok minden néptáncot, népművészetet kedvelőt és laikust, hogy üljön be a moziba a Magyar menyegzőre. Váltsanak jegyet egy közösségi élményre, a magyar filmipar diadalára, az első magyar néptáncfilmre, aminek mi is kicsit a részesei lehetünk.
Csonka Ákos/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
