Egyre több kitelepített felvidéki magyar vagy leszármazottja jelzi érintettségét azoknak a szlovákiai földeknek a kapcsán, amelyekre az uniós jog szerint elvileg igényt tarthat. Szlovákia ugyanis úgy lett az Európai Unió tagja, hogy uniós jogot sértő, 2003-ban elfogadott kárpótlási törvénye – amely diszkriminatív módon csak szlovák állampolgároknak „engedte” meg a kárpótlást – még a csatlakozást követően is hatályban maradt. A jogellenes állapotra csak később figyeltek fel magyar szakértők és képviselők, és az egyeztetések ellenére a kérdés még nem oldódott meg.
Először egy francia képviselő kérdezett rá az EB-nél a kárpótlás ügyére a tőke szabad mozgásának alapelvére hivatkozva, illetve azt firtatva, összhangban van-e a szlovák kárpótlási törvény az állampolgárságon alapuló diszkrimináció uniós tilalmával. A válasz szerint a kárpótlás nem kötelező, de ha az uniós csatlakozás után történik, akkor diszkriminációmentesnek kell lennie. Több uniós állásfoglalás is hasonlóképpen fogalmaz.
Meglepő válasz
Az új parlamenti ciklusban Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselője karolta fel többek között a kárpótlási törvény ügyét. Mivel az EB vonakodott egyértelműen nyilatkozni a szlovák jogszabály uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, Csáky Pál 2015-ben ismételten, kétszer is kérte a bizottságot, mondjon véleményt a konkrét ügyben. Az EB részéről 2016 szeptemberében Erik Nooteboom – aki ma már nem foglalkozik a tőke szabad mozgásával az intézményen belül – adott választ írásban a képviselőnek. Ennek lényege, hogy a jogszabály rendelkezései uniós jogot sértenek, de a szlovák hatóságoktól érkezett tájékoztatás alapján olyan csekély számú uniós polgárt érinthetnek, hogy ezért a bizottság nem tartja indokoltnak a további vizsgálatot.
A bizottságnak mint az uniós szerződések őrének ez a válasza meglepően hangzik – mondta lapunknak Csáky Pál, hozzátéve: érdekes, hogy a választ, amely évekig váratott magára, éppen Szlovákia uniós elnöksége alatt sikerült megszövegeznie a bizottságnak. Ha tartjuk magunkat az uniós elvekhez, akkor akár ha csak egy polgárt is érint egy adott uniós jogsértés, meg kell szüntetni, ezért nem érthetünk egyet a bizottsági válasszal, és nem tekinthetjük lezártnak az ügyet – hangsúlyozta a képviselő. Felhívta a figyelmet, hogy a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) segítségével felkutatják azokat a személyeket, akik érintettek lehetnek az állampolgársági kitételt alkalmazó szlovák kárpótlási törvény által.
Várják az érintettek jelentkezését
Csóti György, a KJI igazgatója lapunknak elmondta: az intézet várja azon személyek vagy utódaik jelentkezését, akiknek 1945 és 1949 között elkobozták a földjét, és akik a szlovák kárpótlási törvény értelmében diszkriminatív módon azért nem kaphattak kárpótlást az államtól, mert nincs szlovák állampolgárságuk vagy állandó lakhelyük Szlovákia területén. Mi összeállítjuk a listát róluk – ígérte.
A jelentkező pedig egyre több, ami megcáfolja mind az EB, mind a szlovák hatóságok válaszát – tette hozzá Csáky Pál. Amint feldolgozzák a beérkezett űrlapokat, szakértőikkel tárgyalásra indulnak az Európai Bizottsághoz. Ehhez az uniós jog által alátámasztott érveik és a begyűjtött tételes bizonyítékok adják a muníciót.
Lapunk óvatos becsléssel az érintett területeknek csak a felével számolt termőföldként. Ezek alapján a magyarok kárpótlása pénzbeli kifizetés esetén mintegy egymilliárd eurójába kerülne a Szlovák Köztársaságnak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 02. 11.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
