Karácsony ünnepünk eredetének megvilágításához tisztáznunk kell nevének eredetét.
A keresztények – sőt ma már sok helyütt nemcsak a keresztények – nagy év végi ünnepe nevének eredetét vizsgálva arra a megállapításra is juthat az ember, hogy akár a kerecsen(y)sólyom hun-szkíta szavunkból is származhat. Vannak akik a szarmata eredetű kurszán szóból eredeztetik, ami kör-asszonyt jelent, a Napot kifejezve. Maga a fenyőfa neve is hordozza a fény szót.
A név szláv eredete mellett kardoskodók indoklás helyett néhány tényt közölnek. Ezek szerint a bolgár nyelvben létezik egy, a magyar „karácsony” szóval rokon „kracsún” szó, amely egyes vidékeken június 21-re, másokon a téli napfordulóra esik.
Forrás: kilato-hidegkut.hu
Szintén történelmi tény, hogy Árpád honfoglaló magyarjai Keletről jöttek a Kárpát-medencébe, s ott az akkor még nem szláv nyelven beszélő, de rokon bolgár nép szomszédságában éltek. Tény az is, hogy Kijevnél Árpád magyarjai legyőzték az egyesült szláv seregeket. A bolgár-magyar és a szláv-magyar kapcsolat tehát több, mint ezer évre nyúlik vissza.
Ha a szláv kracsún és a magyar karácsony szó rokonok, éppúgy lehetett a magyar nyelv az átadó, mint a bolgár, vagy más szláv nyelv.
Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi történész, később száműzetésben élő író, az általa lefordított XII-XIII. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján jut arra a meggyőződésre, hogy a magyarok őseinek hitvilágában is a legnagyobb ünnep a karácsony volt, már jóval Jézus születése előtt, és ennek az ünnepnek a jellegére a Karácsony szó utal, amely mély hangalakjában a kerecsen(y)sólymot idézi.
Akár az ősi magyar kerecsensólyomra is utalhat a karácsony szó kilato-hidegkut.hu
Karácsony szavunkhoz közel áll az ókori-középkori Khoraszán ország neve
A Grandpierre Attila, író, költő, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja honlapján olvasható visszatekintés szerint karácsony szavunk első, latin nyelven feljegyzett emlékei a lehető legkorábbi, az I. István király utáni korból erednek. Jerney János „Magyar Nyelvkincsek” című munkájában karácsony szavunkat „kurazun, karasun” alakban is megtaláljuk, amelyek közelebb állnak a Krím-félsziget ókori neveként szereplő Kerszon alakhoz. Kerszonhoz hasonlóan karácsony szavunkhoz közel áll az ókori-középkori Khoraszán ország neve.
A Nyelv és Tudomány oldalon megtalálható érvelés az eddigieket azzal egészíti ki, hogy a szerintük szláv eredetű szó eredetileg a napfordulóhoz kötődő pogány ünnepet jelölt. Nevezhették így a téli, de a nyári napfordulót is. Érdekes módon ma már egyik szláv irodalmi nyelv sem használja, bár egyes nyelvjárásokban előfordul. Más jelentésben is megtalálható, így például egyes ruszin változatokban így nevezik a karácsonykor sütött kalácsot, a régi oroszban viszont a ’téli napforduló’ jelentésből ’pusztulás, végóra’, ill. ’gonosz szellem’ jelentések is fejlődtek.
Ezzel úgymond bezárul a kör, az érvelés lényegében akár tisztázhatja is a szó eredetét, amit még az is alátámaszt, hogy a délszláv nyelvek a Božić szót használják a karácsonyra, amely Istengyermeket, Jézuskát jelent.
A német nyelvben a Karácsony vagyis Weihnacht eredetileg ’szent éjszakák’-at jelent, és a december 25-től január 6-ig terjedő egyházi ünnepsort jelölte. Ebből keletkezett a cseh vánoce, illetve a szlovák vianoce, méghozzá igen sajátos módon: az összetételből az ’éjszakák’-at lefordították, de az előtagot kiejtés alapján vették át.
Mit is ünneplünk Karácsonykor?
A Karácsony a legnagyobb keresztény ünnep a Húsvét után, amellyel Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Minden évben december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének. Talán azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz a Húsvét, illetve fogantatása a hónapok azonos napján, azaz március és december 25-én történt, vagy azért, mert ekkor van a téli napforduló a Föld északi féltekéjén, illetve a korai keresztények ezen a napon a kötelező Mithrász-ünnep helyett Jézus születését ünnepelték.
Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat (i.sz. 325) határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.
Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat (i.sz. 325) határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.
Forrás: Wikimedia commons
A téli napforduló átalakulása
A Múlt-Kor történelmi portál szerint a téli napforduló napja az év egyik olyan sarokpontja volt, mely a nyári napfordulóval (azaz a Szent Iván éjszakájával) együtt egységes keretet adott az időszámításnak. Míg a nyári napforduló során a legmagasabban állt a Nap, és a legrövidebb éjszaka, addig télen a legalacsonyabban delel a Nap, és ekkor van az év leghosszabb éjszakája.
A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli féltekén június 21-22-ére. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték, hiszen ekkortól kezdtek az éjszakák újra rövidülni, és hosszabbodni a nappalok.
A Római Birodalomban az ünnepet a már erősödő Napisten, és Mithrász-kultusz nyomására az i.sz. 3. században rendelték el. Az ekkor erősödő keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta, így hamarosan az ő személyét is ehhez a naphoz kötötték.
Krisztus személye születése által kapcsolódik a téli napfordulóhoz, mint ahogy a nagy vallásalapítók, próféták és mitikus személyek születésnapja (és sokszor halála is) természeti fordulópontokhoz, az év legjelentősebb napjaihoz köthető.
A titokzatos égi jel, a betlehemi csillag megjelenése is a fényt szimbolizálja a születés éjszakáján, amely így mintegy második napként tündökölt, elhozva ezzel azt, aki az emberiség bűneiért fényként küzd majd meg a sötétséggel, elhozva a reményt.
Krisztus születésének keresztény ünnepe
Krisztus születésének megünneplése csak később, a kereszténység térhódításával került előtérbe, ám ezután fokozatosan egybekapcsolódott a téli napforduló pogány ünnepével. Ténylegesen Nagy Konstantin egyházi reformja, és a kereszténység államvallásként való bevezetése után, a már említett a nikaiai zsinat intézkedései kapcsán 325 és 335 között került sor az ünnep elismerésére.
Az ünnep kitűzésének célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és a nikaiai zsinat határozatát liturgikus eszközökkel tegye népszerűvé, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben. Az ünnep napjának megválasztása nem volt egyértelmű, mert Jézus születése napjával kapcsolatban a sok uralkodó elmélet közül a téli napforduló csak az egyik időpont volt.
Egyes vélemények szerint Jézus december 20-án született, ám mások szerint április 18-19-én, míg megint mások szerint november 25-én, sőt egyes elméletek szerint Vízkeresztkor, azaz január hatodikán látta meg a napvilágot. A zsinat után a határozat december 25-ét jelölte meg az ünnep napjának, hogy ezzel a már említett „Sol Invictus”-t, a Győzedelmes Nap-ot ellensúlyozzák, és a pogány ünnepet a Szent Iván-éjszakához hasonlatosan új formában a keresztény ünnepnapok és szokások részéve tegyék. Így lett „Sol Invictus” napjából „Sol Salutis” (az üdvösség napja), amely már a Megváltó születését ünnepelte. A korábbi születésnap, amely Vízkereszt néven a karácsony utáni tizenkettedik nap, Jézus megkeresztelésének napja lett, és végül a húsvéti böjthöz hasonlóan előkészületi napokat, adventet (advenio – eljön) csatoltak az ünnep elé.
Forrás: Fortepan
A IV. század során a legtöbb keleti egyház átvette Jézus születésének ünnepéül a december 25-i dátumot. Az ellenállás Jeruzsálemben tartott a legtovább, de végül ott is elfogadták az új időpontot. Az örmény egyház azonban a mai napig ragaszkodik a január 6-i karácsonyhoz. Miután keleten is december 25-én rögzült a karácsony, Jézus keresztelésére mint epifániára (Isten megjelenése) január 6-án emlékeztek (itt azonban a naptárreformok elutasítása miatt tolódik januárra a karácsony).
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
