Ha az újságírás minősége és jelentősége valahol a világban szóba jön, a téma megvitatói előbb-utóbb nem kerülhetik el Joe Pulitzer nevének és munkájának felidézését. Azt azonban már kevesebben tudják közülük, hogy az egykor az Egyesült Államokban e szakmát – jobb esetben hívatást – új magaslatokra eljuttató sajtócézár – magyar születésű…
Pedig hősünk a Maros-parti Makón látta meg a napvilágot. Pulitzer József (1847-1911) egy ottani terménykereskedő családjába született, hét testvérével. Az akaratos természetű fiú katona szeretett volna lenni, de nem tudta felvétetni magát a seregbe, látása és úgy általában a fizikuma gyengének bizonyult hozzá. Ám már ekkor sem volt az a típus, aki feladja. Anyja tiltakozása ellenére 17 éves korában Amerikába ment, ahol az északiak hadseregéhez csatlakozva harcolt a polgárháborúban. Ám a csaták elültével ott maradt munka és pénz nélkül. Volt aztán vadnyugati öszvérápoló, temetőgondnok, hajófűtő és csikós is, majd 1868-ban újságírónak állt – és befutott.
A példányszám-növekedést színes hírekkel, képregényekkel, bűnügyi történetekkel, olvasmányos, szenzációhajhász cikkekkel érte el. Ugyanakkor a bulvárújságírást művelve is ragaszkodott az igazsághoz, szakértőket, jó zsurnalisztákat alkalmazott, nagyon sokféle témát feldolgozott a gazdaságon át az oktatásig – a társadalmat akarta megjavítani. Folyamatosan küzdött a korrupció ellen, egyik csalót a másik után igyekezett leleplezni: az ilyen történetek nagy szenzációnak számítottak, ugyanakkor valóságos nyomozómunka állt mögöttük. Mindez éles konkurenciaharc közepette zajlott: Pulitzer igazi ellenfele a rivális lapkiadó, William Randolph Hearst, a The New York Journal tulajdonosa volt.
Az immár Joe Pulitzer néven elismert sajtómágnás kiállt más közügyekért is. Így például a New York-i Szabadság-szobor talapzatának építésére adott pénzt – itt, a Liberty Island szigeten, nem messze az emlékműtől emeltek neki később szobrot.
Pulitzer nemcsak a saját vagyonából támogatta az építkezést, de lapjában is adakozásra szólította fel az embereket. A rengeteg munka azonban egyre rontott az egészségén, főleg a látásával folyamatosan gondjai voltak. 1890-ben vissza is vonult a lapszerkesztésről, végül teljesen megvakult, depresszióssá vált. Liberty nevű jachtján érte a halál, 64 éves korában, sírboltja New Yorkban, a bronxi temetőben található.
A Columbia Egyetemre hagyott kétmillió dollárral járult hozzá, hogy ott 1912-ben létrejöjjön a Columbia University Graduate School of Journalism.
Világszerte ezt tartják az egyik legrangosabb újságíró-iskolának, ami magát a Pulitzer-díjat is odaítéli. Ezt a sajtómágnás kifejezett kérésére, halála után alapították, és 1917-ben ítélték oda első ízben. Később kiterjesztették az irodalom, a dráma, a zene és egyéb művészeti ágak területére is. Ezt a díjat a nyomtatott és online újságírásban egyaránt csakis amerikai állampolgárok kaphatják. Az elismerés oklevéllel és tízezer dolláros pénzjutalommal is jár.
Hősünk nem feledte magyar gyökereit sem, például Munkácsy Mihályt is segítette, amikor a festő 1886-ban az Egyesült Államokba látogatott.
Mindenhol Pulitzer vendégeként fogadták, az otthonában is járt, sőt felkérést is kapott tőle. Feljegyezték, hogy nemigen volt olyan hasznos magyar ügy Amerikában, amihez ne lehetett volna megszerezni Pulitzer – erkölcsi és anyagi – támogatását.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
