Magyar-e a cigány?

Vannak, akik számára a válasz a címbeli kérdésre nem egyértelmű, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem lenne az. Visszatérő liberális érvelés az, hogy a cigány is magyar, a cigányról csak kedvezően lehet beszélni, mert ha valami jóban esetleg cigányként kitűnik valaki, akkor az cigány kiválóság, de ha valami rosszban, akkor viszont ő is csak magyar. Ez az érvelés, mint látni fogjuk alább, persze komolytalan és nem áll meg a maga lábán, de mivel makacsul visszatér, érdemes alaposabban megvizsgálnunk ezeket a fehérellenes ideológiával átitatott kliséket, és magát a cigányságot is – illetve azt, hogy miért is emlegetik mindezt egyesek.

A napokban volt az ATV vendége Toroczkai László a Mi Hazánk Mozgalom elnökeként, és ezúttal már nem első alkalommal szegezték neki a címben szereplő kérdést. Hallhattuk mindannyian már ezt sokszor. Érdemes Krug Emília rendkívül gyermeteg közbeszólását pontosan is idézni (1:00-nál):
 

Toroczkai: Ezeket a problémákat csak szőnyeg alá söpörték 2010 óta is. Sőt, mondjuk akár a magyar-cigány együttélés problémáját Farkas Flóriánnal súlyosbították…
Krug: Álljunk meg egy pillanatra! Mit jelent az, hogy „magyar-cigány”?
Toroczkai: Hát vannak magyarok és vannak cigányok… A drága műsoridőt szerintem erre ne vesztegessük.
Krug: Szerintem meg pont vesztegessük erre!
Toroczkai: Ez tény, hát hogy ha nem lenne…
Krug: Tehát a cigányok nem magyarok önnél?
Toroczkai: Hogyha nem lenne cigány Magyarországon, akkor miért lenne…
Németh Péter: Van magyarbűnözés is? Van magyarbűnözés?

Krug, aki, úgy tűnik, család és gyermek hiányában előszeretettel a macskájáról és munkahelyi íróasztaláról töltöget fel képeket a Facebookra, alapíthatna inkább egy családot és a gyermekeivel tölthetné az idejét, így nem kéne felnőtt férfiak idejét pazarolnia fontoskodó kérdésekkel. Főleg mivel tudja ő is, hogy mi az a „magyar-cigány” (együttélés), hiszen írt már erről cikket korábban ő is… Amikor sajnáltatni kell őket, akkor tudja, ki is a cigány. A pár évvel ezelőtti, a cigánygyilkosságokról szóló Fliegauf Benedek-film (Csak a szél, 2012) kapcsán írt cikkéből:

A nő húsz éve él itt, békességben szomszédokkal: magyarokkal, cigányokkal.

Katalin szerint a film elég hiteles, de van benne néhány jelenet, amely cigányok között nem fordulhatna elő.
 
– Egy cigány apa sosem kérdezné meg a lányát úgy, hogy „felcsináltak?”. És cigányok sosem fürdenek egymás előtt, vagy alszanak egy szál bokszerben. (…)

Katalin azt mondja, Berlinben annyian gratuláltak nekik, hogy egy cigit se lehetett normálisan elszívni. Idehaza más a hangulat. Ő mindenkinek csak annyit mond, nézze meg a mozit, mielőtt kritizál. A beszólásokon nem akad ki, egyedül az bántotta, amikor Bencét cigány seggnyalónak nevezték.
 
– Miért lenne az? Nem azért csinált filmet, mert olyan jó buli volt, hanem mert nincs rendben az, hogy idehaza ártatlanokat lehet megölni, és ezen alig háborodik fel valaki. Én is ezért örülök, hogy szerepeltem. Mert akkoriban mi is féltünk. Persze csodát nem várok. Sok éve lenéznek minket, gondolják, ha az egyik lopott, a másik is fog.

Bence (Fliegauf Benedek, a rendező) természetesen cigányseggnyaló e filmjével (és nem „cigány seggnyaló”, mert Fliegauf tudtunkkal nem cigány, bár Krug talán ezt is jobban tudja), amely megnevezésre amúgy büszke is, így a cigányasszonynak nem kellene zsörtölődnie emiatt.

De miért dönti el egy liberális azt, hogy ki a magyar…? A liberális világnézetben nem az mindenki, aminek tartja magát? Hovatovább: nem ugyanezért az illiberális „kirekesztésért” vetik meg a liberálisok a „rasszistákat” és a „nácikat”, akik szintén veszik a jogot arra, hogy megmondják, ki is a magyar? A „liberális” szemléletben persze nem újdonság megtagadni valakitől az önazonosságát, és megmondani, hogy ki kicsoda: de mindez csak a fehér emberre vonatkoztatva érvényes. Minden más népcsoport tisztelendő identitással és önazonossággal rendelkezik, csak a fehér ember nem. Mint azt gyakran halljuk, fehér ember tulajdonképpen nem is létezik (ez az érvelésük következő lépcsőfoka, ha sarokba szorítjuk őket). Talán Krug végigkérdezte cikkéhez az összes érintettet, hogy milyen identitásuk van, majd ez alapján cigányozza le őket? Vagy egyszerűen csak tudja, mert hallja őket, rájuk néz, és ez világos (jobban mondva: sötét)?

Nem mintha a cigányság megsértett önérzete annyira a szívügyem lenne, de mégis szórakoztató, amikor liberálisok és „színvakok” az egyenlőség hirdetésének szándékával tulajdonképpen egy egész csoport identitását és létezését radírozzák le a föld sokszínűségének porondjáról. Nem csak a magyarok létezését vonják ezzel kérdőre (mert ha bárki lehet magyar, aki átlépi a határt, akkor is, ha be se illeszkedett, akkor a „magyar” csupán egy papíron szereplő, jogi valami, nem nemzet), de ezzel a magukat megtapsoló, nagyon toleráns és humánus nézettel tulajdonképpen (észre se véve) a cigányságot is megszüntetik, mert ha a cigány magyar, és nem is tekinthetünk, vagy hivatkozhatunk rájuk cigányként, az megszűnik cigánynak lenni. Ha viszont cigány mégiscsak, mi teszi magyarrá? A (helytelenül beszélt) nyelv? A lakhely? Papírok? Ennyi lenne egy ember, egy nemzet, egy kultúra, egy identitás?

A visszakérdezés, miszerint „van-e magyarbűnözés?”, megint csak egy ilyen nevetséges és nyilván frappánsnak vélt megnyilvánulás… Magyarbűnözés nincs, mert Magyarországon a magyarság a többség, és a nemzetalkotó csoport, így minden „magyarbűnözést” egyszerűen úgy hívunk, hogy „bűnözés”. Ha a magyar népességen belül vannak egyéb csoportok, akikre jellemzőek bizonyos bűnelkövetési formák, vagy egész bűncselekmény-fajták (mint az unokázás, ha már megemlítődött a beszélgetésben), azokat kiemelten kell kezelni sajátos voltuk miatt. Így beszélünk fiatalkorú bűnözésről is, és így beszélnénk finnbűnözésről is, ha a magyarországi finnek jellemzően bizonyos bűnszervezetekben vagy bűncselekmény-fajtákban lennének kiemelkedően aktívak, esetleg kizárólagosan hozzájuk lennének köthetők azok, de beszélhetnénk magyarbűnözésről is, ha például az angliai magyarok egy jól körülírható módon és rájuk jellemzően követnének el bűncselekményeket. Ha arról hallunk, hogy valakik orvost, mentőst, tűzoltót, tanárt vertek, tudjuk, kik az elkövetők. Nem finnek. A liberális tettetheti, hogy ő márpedig „nem előítéletes”, de ő is nagyon jól tudja ezt. Ha kiderül egy ilyen hírről, hogy cigány volt az elkövető, nem lepődik meg, mert tudta végig.

A cigánybűnözés így nem azt jelenti, amit az értetlen műsorvezető feltételez kioktató hangnemben, hogy ezzel mi bőrszín alapján „kiáltunk bűnöst”, ahogy nem minden fiatalkorú sem bűnöző, de mégis van fiatalkorú bűnözés a saját jellemzőivel. Viszont ha az ezt harsogók szeretnék azt a „tévhitet” elhessegetni, miszerint az unokázás és hasonló, nyilvánvalóan cigányok által elkövetett bűncselekményekben a cigányok nem felülreprezentáltak, miért nem követelik az elkövetők etnikai nyilvántartását? Erre ott a Népszava, ott az ATV, tessék követelni, és ha kimutathatóan nem szinte teljes mértékben, sőt, nem is felülreprezentáltan vannak jelen cigányok a bűnügy bizonyos területein, mi se fogunk alaptalanul „vádaskodni”, de ha mégis megtennénk, statisztikákkal még mindig rá lehetne mutatni, mennyire tudatlanok vagyunk. Mi a nemzeti oldalon (és a liberális irodákon, körökön kívüli világban) biztosak vagyunk a hitünkben, a liberális cigánymosdatók is biztosnak mutatják magukat, tehát még egyetértés is kellene legyen egy ilyen statisztikai felmérés bevezetésére… De persze nincs, mert míg mialatt a mellüket döngetve (és saját vállaikat öntelten veregetve) állítják, hogy „nem úgy van az”, addig hallani sem akarnak róla, hogy egy egyszerű számontartással kiderüljön, hogy miként is van az. Az embernek így könnyen az lesz a benyomása, hogy tudatosan hazudnak…

A Szlazsánszky Ferenc főszerkesztő-műsorvezető által valószínűleg okosnak tartott érvelés, miszerint „hány bűncselekmény történt Magyarországon, és hányat követtek el ebből cigányok?” is egy szokásos félrebeszélés, hiszen egy elvileg 8% által elkövetett bűncselekmény-számot mérünk a kb. 90 százaléknyi magyar által elkövetettekhez. Az arányok az igazán árulkodók: saját arányukhoz képest hányszorosan jellemzőbb rájuk ez és az a bűncselekmény fajta, vagy a bűnözés maga, a többségi társadaloméhoz képest? Hányszor valószínűbb, hogy egy cigány késel meg valakit, mint egy magyar? Ha egy cigány szólít le minket a „van egy cigid, tesó?”-val, hányszor valószínűbb, hogy kórházban végezzük, mint ha az magyar lenne…? Mindannyian ismerjük a valóságot: talán az elszigetelt cigánymentes környékeken élő, cigánymentes irodákban dolgozó, cigánymentes körökbe járó Krugok és Némethek nem annyira, de ők is sokkal valószínűbb, hogy hazudnak, vagy ideológiailag torzítják a valóságot saját maguk megtévesztésére is, világnézetük mentén. Mindenesetre a Szlazsánszky által kért pontos számokat nem tudjuk, mert hivatalosan nem dokumentálhatjuk származás alapján, hogy mely etnikai csoport miként szerepel a kriminalisztikában (máshonnan vannak ilyen lesújtó adatok egyéb színes csoportokra vonatkozóan, lásd kezdetnek itt vagy itt). Mi „rasszisták” ezt támogatnánk: vajon ő is…? Vagy liberális szokás szerint még azt is „rasszistának” tartanák és elleneznék, amely egy megfigyelhető tendencia Nyugat-szerte…? Pedig ha biztosak lennének abban, hogy a cigányság nem követ el (arányaikhoz képest) több bűncselekményt, ezzel folyton a „rasszista vádlók” orra alá tudnák dörgölni azt…

Itt érdemes megismerni egy közelmúltbeli tanulmányt Amerikából a Princeton és Yale egyetemekről, mely a fehér liberálisok nem fehérekhez való hozzáállását vizsgálta: „A Yale SOM emberi viselkedésének professzor-asszisztense, Cydney Dupree általi kutatás arra jutott, hogy a fehér liberálisok hajlamosak a verbális képességeiket lejjebb fokozni a faji kisebbségekkel folytatott beszélgetéseikben, más fehér amerikai emberhez képest. (…) Bár sok korábbi tanulmány vizsgálta már, hogy azok, akik fajilag előítéletesek, miként viselkednek fajilag kevert helyzetekben, kevés vizsgálta azt, hogy azon fehérek, akik a legjóindulatúbbak, miként társalognak más fajtájú emberekkel.” – írják a tanulmányt bemutató cikkben a Yale oldalán.

A fehér liberális (legalábbis az, aki nem teljesen ostoba) is tudja, hogy például a négerek vagy cigányok értelmileg alacsonyabb szinten állnak, így talán tudat alatti indíttatásból, de lebutítják a szóhasználatukat, amikor velük beszélnek, tudván, hogy választékosan megfogalmazott, hosszas, összetett mondatokkal csak összezavarnák azokat. Mindez világossá teszi, hogy vagy hazudnak, vagy magukat is ámítják, amikor „egyenlőségről” beszélnek.

Így tehát ha a cigányt sajnálni kell, azonnal magától értetődő, hogy ki is a cigány… Az ilyen önellentmondások láttán néha vakargatom a fejem és töprengek azon, hogy vajon miként lehet az, hogy valamikor ezek a liberálisok össze tudják adni a kettőt a kettővel, és négyet kapnak, máskor viszont (furcsa módon, pont amikor világnézetük és politikai taktikázásuk ezt igényli) ez mégsem megy nekik… Talán elfelejtik néha, mennyire könnyű is a kétszerkettő? Jóindulattal még azt is hajlamos lennék elfogadni, hogy ennyire ostobák, de ez viszont nem magyarázza meg, miért tudják mégiscsak elvégezni ezt az egyszerű számítást máskor… Miféle stratégiát követ egy ilyen ún. „liberális”…? Félrebeszélés? Megtévesztés? Kimagyarázás? Kínos mentegetőzés? Egyáltalán, honnan tudják, hogy például Toroczkai nem cigány? Emlékszik valaki, hogy valaha kimonda azt, hogy „nem vagyok cigány”? Talán, de én ilyenre nem emlékszem. Azt mondta, hogy „magyar”, de mint tudjuk, „a cigány is magyar”, így ez kimondva nyilván nem jelent semmit. Elég rasszista dolog megint csak, hogy feltételezzük valakiről a kinézete alapján, hogy nem cigány, ameddig azt ő ki nem jelenti. Én úgy hallottam, hogy a nemzetiszocialisták és antiszemiták rossz emberek voltak, és ők voltak azok, akik annak idején folyton azt mondták, hogy például a zsidó mi nem („nem magyar”, „nem német” stb.), így egy liberálisnak mégse kéne automatikusan eldöntenie, ki micsoda vagy micsoda nem. Ha viszont kizárólag identitásról van szó (ami Toroczkainál nyilván a magyar), akkor ne vitassuk el a temérdek cigánytól azok cigány identitását, ahogy a rasszista ATV-sek tették itt!

És itt jön általában a szokásos sarokba szorított érv: „na igen, de a cigány az cigány is. meg magyar is, és mindkét identitása ugyanolyan jelentős” – ezzel persze a baj, hogy se származásilag, se kulturálisan, se mentalitásban, se szellemileg, se semmilyen más módon nem magyar a cigány, így nem világos, hogy miféle „magyar identitás”-ról is beszélhetnénk, másfelől az esetlegesen „magyar identitású” cigányok mellett nemlétezőnek tekintik a cigány identitású cigányokat, amikor azt feltételezik, hogy minden cigány valahogy magyar… Továbbá ez még mindig azt jelenti (szigorúan a liberális érvelés mentén), hogy a cigány nem „magyar”, hanem „cigány-magyar”, tehát ugyanott vagyunk: egy elkülöníthető identitás, mivel az nem kizárólagosan magyar.

Vicces is lehetne ez a fenti agygimnasztika, de nincs az embernek sok kedve nevetni, amikor azt látja, hogy egy olyan csoportot védenek a Krug- és Németh-félék, amely csoport már eddig is rengeteg kínt és kárt okozott a magyarságnak (és pont ezen védelem miatt még fog is). Ráadásul mindehhez hozzá kell venni azt is, hogy itt nem naiv „humanizmusról” van szó, hanem egy nemzetromboló világnézetből eredő mentegetőzésről a multikulturalizmus megteremtésének érdekében, vagy például zsidók kapcsán jellemzően egyfajta etnikai-stratégiai aknamunkáról. Az ilyeneket pedig nem lehet csak egy legyintéssel és nevetéssel elintézni.

A különböző hozzáállások és motivációk megértése érdekében lássuk Peter Breinart, New York Egyetemen újságírást oktató zsidó professzor a The Atlantic cikkében miként írja le a zsidók hozzáállását:

Hasonló hozzáállással Németh Péter, aki a beszélgetésben a cigányokat vette védelmébe, persze nem fog velük keveredni, de mindezt elvárja a magyaroktól, akiktől azt is zokon veszi, ha azok rámutatnak a cigányságra jellemző, és őket sújtó bajokra.

Ha nem magyar a cigány, akkor micsoda?

Nem lep meg senkit, hogy mára már sikerült a cigányságot egy Indiai gyökerű népcsoportként meghatározni, de a pontosabb régió, ahonnan származnak, igazán csak az utóbbi időben lett egyre világosabb. Egy magyar csoport kutatása 2017-ből India észak-nyugati részére helyezi őket:

A részben ugyanazon csoport később, egy 2018-as vizsgálatában is erre jutott: „A vizsgálat megerősítette a romák észak-nyugat-indiai eredetét, és azt a következtetést vonta le, hogy Pakisztán szintén jelentős szerepet játszhat a romák eredetében.”

Bár a cigányok kulturális vagy szociális értéket nem hoztak társadalmainkba, hoztak rájuk jellemző betegségeket inkább. Egy 2001-es tanulmányból: „A gazdasági és politikai változások Kelet-Európában, és a korábbi jugoszláviai háborúk a romák egy Nyugat-irányú migrációjához vezetett, megváltoztatva a cigány kisebbségek hagyományos demográfiai profilját Európa-szerte. Egy várható következménye volt ennek az új diaszpórának az, hogy orvosok sok országban találkoznak roma páciensekkel eddig még nem ismert, vagy nagyon ritka rendellenességekkel.”

A Manchester Egyetem keretében az Aarhus Egyetemről Peter Bakker egy 2012-es tanulmányában ír hasonló bajokról: „A kutatók kifejtik aggodalmaikat afelől, hogy a romák alapvetően sokkal kevésbé egészségesek, mint a társadalom többi része a legtöbb országban.” (PDF 8.o.) Így folytatja: „Kalaydjieva et al. (2005) arról számol be, hogy az általuk vizsgált (bulgáriai) romák 30 százaléka M-haplocsoporttal rendelkezik a női felmenői között. Ez a haplocsoport nagyon gyakori Indiában (Thangaraj et al. 2006), függetlenül a társadalmak által beszélt nyelvektől. Pakisztán déli és India észak-nyugati részén, a népesség 50 százaléka tartozik a haplocsoporthoz. (…) Mind az M- és a H-haplocsoportok majdnem teljesen hiányoznak a nem roma európai népekből, egy dél-ázsiai eredetet igazolva mind a férfi és női vonalakon. A genetikailag továbbadott betegségek léte gyakori az indiaiak és európai romák között szintén igazolja ezt.” (9. o.) Bár ezek a genetikailag rájuk jellemző betegségek sokszor minket nem cigány népeket nem érintenek, mégis a mi adónkból kell a sajátságos nyavalyáikat kezelni. A kutató így folytatja: „Vagy számos genetikailag továbbadható betegség, mely sokkal jellemzőbb a romákra, mint a nem romákra, Kalaydjieva et al. (2005: 1091) felsorol tizenhatot ezek közül, mindegyikük autoszomális, tehát mind a lány és fiú leszármazott megörökölheti ezeket a betegségeket. Ezen betegségek némelyikét (tulajdonképpen) csak a romák között találjuk meg, más európai népek között nem, és más betegségek pedig a romák között fordulnak elő nagyobb valószínűséggel, illetve néhányat csak bizonyos roma alcsoportokban találunk meg, másokban nem.” (10. o.)

Megjegyzendő, hogy a cigányság világ- és Európa-szerte egy meglehetősen elkorcsosult népség, a különböző régiók és országok cigányai között kimutatható genetikai különbség (akkor is, ha nem olvadtak bele a gazdanépbe), de ennek ellenére a közös cigány vérvonalat is ki lehet mutatni, hiszen minden cigány csoport visszavezethető az indiai-pakisztáni térségbe. Lásd ezt a 2010-es tanulmányt: „[A]mikor genetikai kapcsolatokról van szó főkomponens-analízisen keresztül, minden cigány népesség összekapcsolható volt, és világosan elkülöníthető más népektől, ez egy olyan folytonosság, ami közös eredtet feltételez.”

Az amerikai tudományos Discover magazin egyik cikkében ezt olvashatjuk az indiai eredet pontosabb régiója kapcsán: „Úgy tűnik, hogy a romák egyik felmenői populációja közeli kapcsolatban állt a meghwalokkal, amely egy észak-nyugat-indiai alsó kaszt.”

A meghwal etnikumról, mely részben Pakisztánban is élt, a Wikipédia így ír: „Egy érinthetetlen közösségként voltak számon tartva a varna nevű hindu rituális rangsorolási rendszerben, és ma egy alsó kasztként van számon tartva India Szociális Igazságosság-besorolásában.” A varna-rendszer négy fő részre osztja a társadalmat: brahminokra, ksatrijákra, vatisjákra és súdrákra, majd ezen kasztokon kívülre esnek a páriák és a dalitok. Ez utóbbihoz sorolhatók a cigányok valószínű felmenői. A Telegraph oldalán így olvashatunk Az európai romák az indiai „érinthetetlenek”-től származnak, mutatja egy genetikai tanulmány című cikkükben erről:

Tehát „indiai eredetét”, nem „magyar eredetét” mutatta mindez ki, amit a cigány örömmel tudomásul is vesz. Mindig is indiainak érezte magát, valamiért nem magyarnak.

Az egyenlőséget tettető (és törvényileg kierőszakolni akaró) nyugati világban megteheti persze ez a cigány, hogy nem érdekli, milyen alsó kasztból származik, mert mi fehérek „egyenlőnek” ismerjük el őket (jogilag, elvileg), amit ki is használnak, de ez megmagyarázza, hogy a sokszor hangoztatott liberális érv, miszerint  a cigányokat a „kirekesztés, rasszizmus, előítélet” hátráltatja az érvényesülésben, persze nem igaz: egyszerűen alkalmatlanok a tisztességes európai életre – még az indiaira is azok voltak. Talán barátságtalanul hangzik kijelentve, de helytálló, hogy a cigányság – ezek szerint – még az indiai kasztrendszerben is annak a söpredéke volt. Így az egyenlőségesdit kihasználó cigány megteheti, hogy nem foglalkozik ezzel, de nekünk kell, mert mi szenvedünk mindettől.

A cigányoktól való szenvedésnek hosszú történelme van: a megérkezésükkel egyidős. Angus M. Fraser alapművének számító A cigányok című könyve 1992-ből úgy vázolja fel a cigányok jelenlétét, mint „a cigány történelem egész krónikájában a legnagyobb trükkjük az volt, amit Nyugat-Európában bemutattak a korai 15. században.” (i.m., 62. o.) A cigányok kihasználták a keresztény érzületeket és vallásos beállítottságaikat: mivel keresztényi elvárás volt a zarándokok megsegítése, főleg az uralkodóktól származó ajánlólevéllel rendelkezőket, a cigányok átjárási leveleket szereztek Zsigmond magyar király udvarának felsőbb hivatalnokaitól, úgy mutatván be magukat, mint vezeklőket, akiket az elődeik kereszténységet megtagadó bűneiért kitoloncoltak Egyiptomból, őseik bűnei miatt pedig arra kárhoztattak, hogy a földet bejárják mások kegyeit keresve. (i.m, 62. o.) Már a kezdetektől a cigányokat kérdéses őszinteséggel rendelkező tolvajoknak, jövendőmondóknak, lópecéreknek tartották. A korai 15. században egy német krónika azt írta, hogy „nagy tolvajok voltak, főleg az asszonyaik, és sokan közülük kivégzésre kerültek”. (i.m, 67. o.) Fraser egy olasz korabeli krónikát is felidéz, amely szerint „a női banda járta a várost, hat-nyolc együtt, bementek házakba és tétlenül fecsegtek, mialatt páran közülük elvitték, amit csak el tudtak vinni. Hasonlóan meglátogattak üzleteket is azzal a látszattal, hogy vásárolni akarnak valamit, de egyikük közben lopott (…) Mert ők voltak a legjobb tolvajok a földön.” (i.m., 72. o.) 

A Pécsi Tudományegyetem romológia és nevelésszociológiai tanszéke 2015-ben összeállította a cigánysággal kapcsolatos tanulmányok egy gyűjteményét Alapirodalmak a hazai cigány/roma népességre vonatkozó társadalomtörténet, társadalomismeret oktatásához címmel. Ebben is számos érdekességet találhatunk, például azt, hogy (nem meglepő módon) a kommunista korszak se tudott mit kezdeni ezzel a népséggel:

Pedig a kommunisták a Krug- és Németh-félék számára nyilván szimpatikusabb „színvaksággal” próbálták kezelni a cigánykérdést:

Továbbá:

Tudjuk, de érdemes felidézni, hogy a ’70-es évekhez képest a cigányság lélekszáma mára már kb. megháromszorozódott:

A gyűjtemény felidézi (és kritizálja) Herrmann Antal, a 19. század végének cigányszakértője által írt Cigányösszeírás című dolgozatot 1895-ből, mely igyekezett a cigánykérdésre (évszázadok elteltével, még mindig, és persze azóta is így van ez) valamilyen megoldást találni. Herrmann szerint a cigány:

Herrmann véleménye szigorúnak tűnik, de megalapozott, amit az azóta eltelt idő is igazolt: „Egy kis kegyetlenséget kell elkövetni a humanitás nevében. Az egyéni szabadság némi korlátozására kell magát elszánni az államhatalomnak, hogy igazi emberi szabadságra neveljen egy jelenleg vadállat módjára szabad fajt” (i.m., 30. o.). Persze, a cigányt bár lehet erővel valamelyest kordában tartani, a gazdanép szintjére felemelni se erővel, se kérleléssel, se hatalmas összegekkel, se semmivel nem lehet. Ennyi évszázad és ennyi különböző, de hasonló tapasztalatú nép történelme igazán bizonyító erejű kell legyen erre…

Kertesi Gábor az MTA tudományos tanácsadója és Kézdi Gábor, a CEU tanszékvezetője az A roma és nem roma tanulók teszteredményei közti különbségekről és e különbségek okairól című 2012-es tanulmányukban a cigány és magyar gyerekek tanulmányi eredményei, és ezzel szellemi képességei közötti különbségeket próbálták magyarázni, de ezzel persze adatokat szolgáltatnak arra, hogy a cigány ezen a területen is, mint mindenhol, képtelen tisztességesen érvényesülni:

Majd egyből odacsapják, hogy: „A lemaradások mögött nem etnikai sajátosságok, hanem társadalmi összetételbeli (jövedelmi, iskolázottsági és lakóhelyi) különbségek állnak”. A folytatásból azt is megtudjuk, hogy tulajdonképpen a magyarok rasszizmusa miatt ennyire értetlenek a cigányok: „a roma tanulók otthoni környezetükön belül kevésbé jutnak hozzá a készségeik fejlődéséhez fontos erőforrásokhoz, iskolai pályafutásuk pedig rosszabb minőségű oktatási környezetben történik. A családi nevelési környezeti hátrányokat magukat is nagyrészt az életkörülmények alakítják. Az iskolai hátrányok nagyobb részét is az alacsony társadalmi státus magyarázza, de a roma tanulók esetében erre még további hátrányként rárakódik az etnikai szegregáció hatása is.” Megoldási javaslatuk pedig az eddigi hatalmas vagyonok további értelmetlen rájuk költése: „Az eredmények alapján a szegénység enyhítése mellett megfelelően célzott és szervezett szakpolitikai intézkedések is enyhíthetik szegény sorban élő roma és nem roma gyermekek lemaradását.” (i.m., 3. o.)

Lehet, hogy egyetemen dolgoznak az urak, de azért nem kéne mindenkit hülyének nézni. Ha már az amerikai feketéket emlegették, és a szegénység magyarázatával érveltek: ez egy már lejárt lemez. Egy amerikai fekete felsőoktatási folyóiratban (teljes anyag itt), melyet így nem lehet „szélsőjobbossággal” vádolni, már rég beismerték, hogy még az anyagi szint figyelembevételével mérve is megmarad a különbség:

Az egyetemi uraknak frissíteni illene az érvrendszert, már ugyanis inkább azzal magyarázzák az elvtársak a feketék alacsony teljesítményét, hogy azok „szoronganak”… A néger lap így érvel:

Hasonlóan vetette el a szegénység magyarázatát Christopher Jencks és Meredith Phillips, az 1998-as A fekete-fehér teszteredmények különbsége című könyvükben, ahol ők is azzal érvelnek inkább, hogy a feketék például ezen megfelelési kényszerből eredő szorongás miatt nem teljesítenek jól.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a feketék (cigányok) szegénysége szorosan összefügg az értelmi szintjükkel, alacsony impulzuskontrolljukkal stb. Dalitokról van szó, ugyebár. Így tehát egy eleve tünetre mutatni mint okra, félrebeszélés. Ugyanez persze a fehérekre is vonatkozik: a szegénység csoportszinten összefügg az értelmi szinttel: nem akarom lenézni a szegény magyar embert, de nem véletlen, hogy a legszegényebb magyar rétegből kerülnek ki a „magyar cigányok”, akik egy munkahelyet se képesek megtartani, vagy a munkájukat megbízhatóan ellátni. Egy „fehér cigány” az IQ-teszten is leszerepelne. Minden csoportnak megvan az alsó rétege, ahogy a felső rétege is: ezért is akadnak értelmesebb cigányok, akik, bár előfordulnak, arányuk olyan kevés, hogy a csoportátlagon (mely a két véglet között a nagy többséget jelenti) nem változtat jelentősen.

Az örökös félrebeszélők mindenesetre mindezt azzal magyarázzák (látjuk is ezt fentebb), hogy a fehérek rasszizmusa tartja vissza a nem fehéreket, ezért szegények, és így a „szegénység miatt” alacsonyabban teljesítenek. Ennek ellenére már az indiai fajtársaik is bizonyára rasszizmusból ítélték a cigányokat dalitoknak, Amerikában pedig a fehérek rasszizmusától rendelkeznek az ázsiaiak (és a zsidók) a legmagasabb átlagos jövedelemmel minden csoportnál.

De még nem érintettük a lényeget: a cigány-magyar teszteredményeket, melyeket a két őszinte úr elénk tár. Így foglalják mindezt össze (a „nem roma” alatt a leírhatatlan „magyar”-t kell érteni): „A roma és nem roma tanulók eredményei közti nyers különbség igen tekintélyes: nagyjából egy teljes szórásegységnyi. Éppen akkora, mint amekkora a 13 éves korú fehér és fekete bőrű diákok közti különbség volt az Egyesült Államokban körülbelül harminc évvel ezelőtt. A nyolcvanas évek eleje óta ezek a különbségek azonban lényeges mértékben csökkentek Amerikában.”

„Igen tekintélyes” tehát a magyar és cigány teljesítmény közötti különbség. Viszont itt ismét meg kell állnunk, mert a fenti állítás Amerikára vonatkozó része nem helytálló. Kaliforniában például „jelentős csökkenés” helyett még 2018 decemberében is a régi hír az új: „A különbség általános iskolában kezdődik mind fekete, mind latinó diákoknál – a negyedik osztály idejére a fehér diákok Kaliforniában folyamatosan az állami és országos átlag felett helyezkednek el matematikában, míg a fekete és latínó diákok ezen átlagok alatt teljesítenek.”

Továbbá máshol is erről írnak helyi lapok: „Annak ellenére, hogy léteznek extra állami milliárdok olyan iskolák számára, amelyekben nagy számmal találhatók hátrányos helyzetű diákok, a fekete diákok által produkált haladás – 1,04 pont angolból és egy pont héttizede matematikából – még kisebb volt mint az általános növekedés. A fekete diákoknak csak 32 százaléka érte el vagy haladta meg az állami alapokat, és csak 19,7 százalék ment át matematikából.”

Washingtonban is ugyanez a helyzet: „Az eredmények közti különbségek mindazonáltal megmaradnak demográfiai csoportok között. A fekete és fehér diákok teljesítménye közötti különbség a washingtoni állami iskolákban csak 1 százalékkal nőtt matematikában. A speciális iskolák diákjai alapvetően javítottak eredményeiken, de a fekete és fehér diákok eredményei közötti különbség nem változott, megmaradt 50,5 százalékpontnál. A különbség az angol nyelv tanulóinak a matematika-eredményeiben csökkent kb. fél százalékkal.”

A teljes amerikai eredményre elmondható ez, egy 2018-as jelentésből: „A teljes beszámolóban bemutatjuk és kibeszéljük a fekete és fehér diákok, fehér és latinó diákok, és olyan diákok eredményei közötti különbségeket, akik nem voltak jogosultak ingyenes vagy csökkentett árú ebédre. A legújabb értékelések a matematika és állampolgári ismeretek területén (2017 matematikához és 2014 a másikhoz), azt mutatják, hogy a fehér-fekete különbség közel ugyanakkora [maradt].”

Londonban is így volt ez még 2015-ben is: „Minden etnikum közül London teljesített a legjobban egész Angliához képest, de a különbség a fővároson belül még mindig jelentős. Eredmények és pontszámok azt mutatják, hogy a különböző etnikai csoportok közötti különbségek megmaradtak – az egyenlőtlenség továbbra is egy kihívás.”

Majd tanulmányában a két félremagyarázó azt modellezi, hogy ha a cigányok megszűnnének cigányok lenni, és mindenben olyanok lennének, mint a magyarok, akkor a magyarokéhoz hasonló eredményeket érnének el, és szerintük ez is bizonyítja, hogy a cigány azért szerepel rosszul, mert rasszizmus van. Mindez persze azt feltételezi, hogy a magyar és cigány ugyanolyan eredendő értelmi szinttel, szorgalommal, türelemmel, fegyelmezettséggel, hivatástudattal vagy impulzuskontrollal rendelkezik, és a pont ezen eltérő adottságokból eredő szociális körülmények eltüntetésével ugyanúgy teljesítenének. A valóság ezzel szemben az, hogy egy saját közegéből kiemelt cigány se szabadul meg eredendő jellemvonásaitól jelentősen, ha másként lenne, a rengeteg cigányprogram és pályázatok, pénzek, pozitív diszkrimináció már legalább kimutathatóan segítette volna őket, de ezt nem látjuk. (Vesd össze: az ázsiai diákok mindig és mindenhol kiemelkedően jól teljesítenek a „rasszizmus” ellenére, mert intelligensek, fegyelmezettek stb.)

A cigányok teljesítménybeli különbsége egybevág az ismert intelligenciaszint-beli különbségekkel, amit a cigányok rovására rendkívül alacsonyra helyeznek egyes mérések. Petr Bakalář pszichológus-szociológus az A közép-európai cigányok intelligenciája című, a The Mankind Quarterly által leközölt tanulmánya (2004, 291-301. o.) több adatot taglal. Tanulmányában tíz gyerekeken és tizenéveseken végzett intelligenciaszint-felmérést elemez és mutat be, melyek mindegyike jelentős hátrányt mutat a cigányok rovására a fehér gyerekekkel szemben, a legutóbbi ezek közül 2002-es, ahol a 6-16 éves korosztály cigányai 79,6 pontot értek el, a fehérek pedig 101,4-et. (Lásd az alábbi táblázatot.)
 

A kiváló és a fajrealista biológia úttörőjének is tekinthető J. Philippe Rushton pár társával szintén vizsgálta cigányok intelligenciaszintjét, ezúttal Szerbiában, felnőttek között. Az Intelligence tudományos lap 2007. februári számában ezt olvashatjuk:

A Felvidékről is van egy szlovák felmérés a ’90-es évekből, mely a besztercebányai kerület 23 510  6-14 éves gyerekeit vizsgálta Wechsler-féle intelligenciavizsgálatok segítségével. Összesen 510 gyereket (2,16%) ítéltek mentálisan retardáltnak (70-es vagy az alatti IQ-val), ez 0,9 százaléka volt a nem cigányoknak, és 21,5 százaléka a cigányoknak, és bár a cigányok mindössze 6 százalékát tették ki a vizsgált gyerekeknek, a mentálisan retardáltaknak ez a 60,7 százaléka volt. (Geneticky podmienená mentálna retardácia v okrese Banská Bystrica. Čs. pediatrie, č. 1, 1992. s. 25-28. o.)

Lehet mindezt kritizálni azzal, hogy nem elég nagy a vizsgált személyek száma ahhoz, hogy egy egész csoportot átfogóan megítéljünk, de ez az, amit ismerünk, ezeket megcáfoló adat nincs (és elég sokatmondó ez így is). Ha valaki vitatja mindezt, ahogy a bűnözés területén, itt is követelje egy nagyobb mértékű vizsgálat elvégzését: én támogatnám.

Mint láthatjuk tehát, a cigányságot nem a rasszizmus húzza vissza a kiválóság és tisztességesség útjáról, hanem egyszerűen, dalitok lévén, minderre alkalmatlanok, főleg egy európai társadalomban, és történelmi mércével is azok voltak. Semmilyen berendezkedés, rendszer, szigor vagy barátságosság, hatalmas összegek, programok és hozzáállás nem tudta őket beilleszteni oda, ahová egyszerűen nem illenek.

És végül visszakanyarodva az ATV-s vitához: cigánybűnözésről persze fontos beszélni, de sajnos ez még mindig csak a tünetek vizsgálata. Az ideális az lenne, ha végre arról lenne szó, hogy mit is keres ez az idegen népség itt, a magyarság hazájában. Mintha a magyarság, és Európa eleve, valamiért köteles lenne őket megtűrni, rájuk áldozni, általuk szenvedni – de miért is? Minden kérdés közül ez a legfontosabb. Mintha valami mérhetetlen bűn miatt kellene ezzel vezekelnünk, de mégis miért? Semmi közünk ehhez a népséghez, nem is volt soha, ráadásul hazugsággal, csalással vetették itt meg a lábukat (nemzetközileg ismert, hogy magukat egyiptominak hazudták annak idején). Nem igáztuk le hazájukat soha (ahol felmenőik eleve egy kivetett söpredékként voltak kezelve), nem dúltuk azt fel, nem volt az gyarmatunk sem, de nem kértük őket arra sem, hogy jöjjenek ide. Se szappant nem csináltunk belőlük soha, se rabszolgáink nem voltak, de ha lettek volna, akkor se lenne köteles minden jövő magyar nemzedék megtűrni őket szülőföldjén a végtelenségig.

Sőt, ha már rabszolgatartásról (csicskáztatásról) beszélünk: ez is egy jellemző cigánybűnözési forma, lásd ezt a Kuruc-hírt pár hónappal ezelőttről. Vagy ezt a korábbit, ezt, ezt, ezt, ezt, vagy ezt, amely Magyar Nemzet-cikkből érdemes idézni is egy részt itt:

„Szuhay [Péter] Kőszegi Edittel együtt Csövesek – csicskák címmel dokumentumfilmet is készített a témáról, amelyet a 27. magyar filmszemlén is vetítettek 1996-ban. A Régióban részletesen leírja, szerinte mi a céljuk a cigányoknak a csicskatartással. »Feltevésem szerint normális esetben a csicskát tartó romákat az intézmény működtetése során három elv vezérli:
1. a csicska alkalmazásával elégtétélt vegyenek a gádzsókon;
2. emberiméltóság-érzésüket fokozzák azáltal, hogy nem kell alantasnak és tisztátalannak tartott munkát elvégezniük;
3. racionális gazdasági akciót hajtsanak végre a célból, hogy a csicska juttatásaiból (nyugdíj, munkanélküli-járulék, szociális segély stb.) részesüljenek.«”

A magyarok gyermekvállalási kedvének növelése, és így több magyar gyerek születése fontos (főleg, hogy nem várható a cigányprobléma valós kezelése egyhamar), de meg kell jegyezni, hogy a saját (eleve megcsonkított) hazánkban nem kellene, vagy szabadna, hogy versenyezzünk idegen (főleg kártékony) csoportokkal, akiknek a születési arányai mindig magasabbak lesznek. A nemzeti létnek nem szabadna arról szólnia, hogy túl kell szülnünk egy kártékony népséget a saját népünkön belül. Egy csökkenő népességszámot is, bármennyire veszélyes az, lehetne kezelni, ha nem növekedne a mi csökkenésünkkel a cigányok aránya. De ismét: a saját hazánkban nem lenne szabad versengenünk a sorsunk megtartásáért. Az, hogy jelenleg Trianontól sújtva, szétszakítva, feldarabolva még a cigányokkal is hadakoznunk kell, mind az utcákon, mind a szülőszobán, enyhén szólva nem ideális helyzet.

A beilleszkedés teljesen kizárt e csoport esetében, ráadásul talán nem csak a saját nevemben beszélek, amikor azt mondom, hogy ezzel a csoporttal eleve nem akarok egy hazán osztozni, akkor se, ha tisztességesen él ezentúl. Magyarország nem két népség hazája, hanem egyé. (Elég baj nekünk az, hogy földjeink és nemzetünk egy nagy része jelenlegi határainkon kívül van.) A legbiztosabb megoldása a cigánykérdésnek a reménytelen és nem kívánatos integrálás helyett egy saját Cigányisztán létrehozása lenne valahol nekik, lehetőleg Európától messze, például nemzetközi összefogással. Akármennyi anyagi terhet is róna ez a résztvevő államokra, hosszú távon minden pénzt megérne, mert egy ilyen gyorsan szaporodó és ennyire káros, eleve hatalmas összegeket felemésztő népség időzített bomba, ami jobb helyzetet nem fog teremteni, csak mindig rosszabbat. Tekintve, hogy minden befogadó nemzet megveti őket, garantált, hogy a túlnyomó többség (ha már elvileg demokrácia van és a többség akarata dönt) támogatná a cigányoktól való könnyes búcsút, ráadásul így azoknak saját hazájuk is lehetne, távol a rasszizmustól, a kirekesztéstől. (Hacsak nem fognak ők is „szorongani”, amiért be kellene bizonyítaniuk most, hogy önálló államként is talpon tudnak maradni… De ebben az esetben az aggódó liberálisok odaköltözhetnek segíteni nekik.) A világtörténelemben minden nép akart magának hazát (még a zsidó is, amely csoport haza ellenére továbbra is ragaszkodik a diaszpóraléthez), ideje, hogy a cigányságnak is legyen egy (esetleg vissza lehet térni Indiába-Pakisztánba).

Távolinak tűnő vágy ez sajnos, pedig a versenyszülésnél (amire jelenleg igenis szükség van) megbízhatóbb eredményt hozna. A cigányság efféle, a rasszisták által nem hátráltatott önrendelkezésének az elősegítéséről lenne jó végre elkezdeni beszélni, nem arról, hogy „magyar-e a cigány”, mert az már régóta világos: nem az.

Csonthegyi Szilárd – Kuruc.info