Tegnap a magyar külpolitika három évnyi küzdelem után sikert aratott. Hogy mekkora ez a siker, azt sokféleképpen értékelhetjük. Sok szó esett például arról, hogy Merkel véglegesen zsákutcába manőverezte magát, de érdemes vetni egy pillantást Franciaországra is.
Nem túlzás azt állítani, hogy a nagy múltú, komoly diplomáciai hagyományokkal rendelkező állam elnöke – aki mindeddig a kötelező betelepítési kvóta egyik legharcosabb támogatója volt – komplett hülyét csinált magából az elmúlt napokban.
1. A hét elején hat uniós tagállam, köztük Franciaország, önhatalmúlag úgy döntöttek, hogy befogadják a Máltánál veszteglő „civil” hajóra (Lifeline) felvett migránsokat. Úgy tűnik tehát, hogy Franciaország támogatja a „mediterrán taxit”, az afrikai partokról begyűjtött migránsok befogadását. Ha azonban az önkéntes befogadás működik, akkor miért van szükség egyáltalán kötelező kvótára?
2. A következő napon (június 27.) Macron már elítéli a német Lifeline segélyszervezetet, amiért azok gyakorlatilag Líbia partjánál begyűjtik a migránsokat, megsértve a líbiai parti őrség hatáskörét és megkönnyítve az embercsempészek dolgát. Mindeközben az elnök békülékenyebb hangot üt meg a hajók befogadását elutasító olaszokkal.
3. Még mindig június 27-ét írunk, amikor a francia kormányszóvivő hangoztatja, hogy nagyon nagyra értékelik az NGO-k munkáját, így a Szíriában dolgozó szervezeteknek 50 millió eurót juttatnak a költségvetésből.
4. Tegnap pedig már feltartott kézzel, fehér zászlót lengetve érkezett Macron a csúcstalálkozóra. A V4-ekkel folytatott megbeszélésen kijelentette: nem akar semmiféle kvótarendszert ráerőltetni egyetlen tagországra sem.
Felfedezhetünk némi skizofréniát a Macron-vezette Franciaország migrációs politikájában.
Ostoba lenne Macron?
Nem, ezt nem gondoljuk.
Nem tudja, hogy mi történik Európában?
Ez sem valószínű.
A megfejtés az, hogy a francia elnök patthelyzetben van. Vannak a megrendelők, akik hozzásegítették elnöki székéhez, és vannak a francia választópolgárok, akik (legkésőbb) a 2022-es elnökválasztáson elküldhetik onnan. Köztük próbál egyensúlyozni Macron.
Ilyen az, amikor a nemzetközi elitnek köszönheted az elnöki széked, de közben rettegsz, hogy elsöpör a választók haragja.
Nem lennénk most Macron helyében.
Lánczi Tamás
politikai tanácsadó
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
