Hunyadi János 1442-ben aratott sikerei megalapozták a hírnevét, felcsillant a remény Európa udvaraiban is, hogy a török végleg kiűzhető a kontinensről és még Konstantinápoly városa is megmenthető. Hunyadi amúgy is annak a híve volt, hogy a török ellen támadni kell, nem pedig védekezni.
IV. Jenő pápa tehát meghirdette a keresztes hadjáratot, a magyar vezetés pedig megteremtette ennek anyagi hátterét. Országos adók, pápai segély, lengyel rendek hozzájárulása, Hunyadi és Brankovics György pénze elég volt arra, hogy a sereg útra kelljen. II. Murád kedvezőtlen helyzetben volt, Kis-Ázsiában vereséget szenvedett a karamánoktól, ezért Európából is vontak ki török erőket, hogy azokat Kis-Ázsiában vessék be.
Már 1442 tavaszán megérkezett Magyarországra Giuliano Cesarini bíboros, a pápa küldötte, hogy véget vessen a magyarországi belháborúnak.
Terve az volt, hogy kibékíti Erzsébet és Ulászló híveit, így az ország erőforrásait a török ellen fordíthatják. Elfogultság nélkül állíthatjuk, és nem elhallgatva természetesen Cesarini szerepét sem, hogy Hunyadi volt az, aki a török elleni hadjárat ügyét sikerre vitte. Hősünk hatalmas energiával látott neki a szervezésnek.
Így folyván a dolgok, Ulászló király kormánya napról napra erősödött és mindjobban gyarapodott. Midőn hát a király nyugodtan székelt Buda várában, a királyi palota magas fedelei alatt, János vajda úr arra buzdította és ösztönözte őt, indítson háborút a török ellen, és torolja meg a Magyarországon több ízben ejtett sérelmeket. Ezért Ulászló király uralkodásának harmadik évében nagy költséggel jeles vitézi sereget gyűjtött, vele tartott János vajda úr is és az ország sok főura, valamint Rácország despotája, azaz királya, György is. Ez ugyanis akkor kiszorult országából.”
– írta Thuróczy.
Egy a hosszú hadjáratban részt vevő cseh vitéztől tudjuk, hogy körülbelül 600 harci szekere volt a seregnek. Schlick Gáspár, III. (Habsburg) Frigyes Német-római Császár kancellárja már 1443 elején megírta Cesarininek, hogy ne várjon az európai uralkodóktól semmilyen segítséget. Sőt, az év nyarára az is kiderült, hogy a pápai segítség inkább csak ígéret maradt. A pápa megrendelte Velencétől a hajóhadat, csak épp a költségekről nem gondoskodott. A velencei kereskedők a saját pénzükből pedig nem építettek hajókat, így a tengerszorosok lezárása érdeklődés híján elmaradt.
Mikor októberben a keresztény sereg átlépte a Dunát Murád már leverte a karamániai Ibrahim bég felkelését, igaz, ennek híre akkor még aligha juthatott el Hunyadihoz.
A sereg, ami végül Ulászló hivatalos, de Hunyadi János gyakorlati vezetése mellett összegyűlt, 30-35 ezer főt számlálhatott. Természetesen, mint általában, ezek a számok nem megbízhatóak. A királyi haderő 15 ezer embert számlálhatott, Hunyadi saját csapatai 10-12 ezren, Brankovics szerbjei kábé 8 ezren voltak. A létszám, a vezető személye, a fejlett haditechnika, a török elleni harcok tapasztalatai, a hadjárat időpontja mind-mind azt jósolták, hogy e vállalkozás akár még sikeres is lehet.
A sereg 1443 októberében Nándorfehérvár alatt átkelt a Dunán, majd a Morava (Morva) folyó völgyében folytatta útját Niš felé, a végső cél pedig Drinápoly (Edirne, ma Bulgária) elfoglalása lett volna. Hunyadi és 12 ezer ember járt az élen, őket követte a sereg többi része, pár napi járóföldre lemaradva, Ulászló vezetésével.
A ruméliai beglerbég, Kászim pasa miután értesítette az Anatóliában tartózkodó Murád szultánt, fokozatosan visszavonult, hogy időt nyerjen a csapatok összevonására.
Hunyadi sikeresen tört előre, elfoglalta Krusevácot és Ništ, majd szétvert több kisebb török sereget. Eközben Kászim pasa a király seregét akarta megtámadni, de Hunyadi tudomást szerzett tervéről. Visszafordult, és valahol Niš és Kruševac között megütközött a Kászim pasa vezette balkáni oszmán erőkkel. Fényes győzelmet aratott (óriási hadizsákmány, foglyok ezrei), a győzelem hírére a balkáni leigázottak is megmozdultak a török ellen. Hunyadi folytatni akarta a hadjáratot a közelgő tél ellenére is. A haditanácsban az ő álláspontja győzött, pár héttel később már Szófiában volt a sereg. A nagy hideg ellenére akár Drinápoly elfoglalása is megtörténhetett volna, de II. Murád szultán rendezte Kis-Ázsiában a helyzetet és csapataival átkelt azon a két tengerszoroson (Boszporusz és a Dardanellák), amit a keresztény hajóknak le kellett volna zárniuk.
Csapataival még Hunyadi előtt megérkezett a Balkán-hegységhez és lezárta a hágókat.
A későbbi II. Pius pápa, vagyis Aeneas Silvio Piccolomini ezt írta a hadjáratról:
A keresztény sereg egészen Szófiáig, a nagy Arcusig eljutott. A törökökkel igen szerencsés kimenetellel gyakran csaptak össze, amiben Hunyadi Jánosnak hatalmas érdeme volt, aki akkor a hadakat vezette. Az ő neve az ellenség előtt oly rémisztő volt, hogy a síró gyermekekre anyjuk úgy parancsolt csendet, hogy János megjelenésével fenyegette meg őket. Mégis tekintélyes számban gyűltek össze a törökök, mikor nem haboztak, hogy összecsapjanak a keresztényekkel. Á m a csata kimenetele nem volt oly kedvező a törökök számára, mint amilyen elszánt volt a lelkük: s a magyarok vitézségétől legyőzetvén, miután közülük a magyarok sokakat megöltek, megfutottak.“
Hunyadi Szófiából tehát tovább indult (bár már egyre nagyobb viták voltak seregén belül ennek szükségességéről), de nem a római utat követte, a „Traianus Kapuja” néven ismert szoros felé, hanem a hegyeken, észak-déli irányban átvezető Zlatica szorost („Aranykapu”) célozta meg. Az oszmánok azonban gyorsabbak voltak, járhatatlanná tették azt és gyalogsággal meg is erősítették.
Hunyadi csapatait a hágóhoz érve a törökök megtámadták, de 3 órányi véres harc után a magyar fegyverek ismét győztek.
Ezt kihasználva Hunyadi megpróbálta áttörni a szoros védelmét, de ez már nem sikerült. Az embertelen hideg, a hosszúra nyúlt utánpótlási vonalak, az élelmiszerhiány miatt Hunyadi is belátta, vissza kell fordulnia. A török csapatokat küldött az üldözésére, de Hunyadi kétszer is legyőzte őket, sőt a szultán sógora, Mahmud Cselebi és több török vezér is a fogságába került. A sereg így rendben hazatérhetett a Magyar Királyságba.
Így a vajda úr egy hadjáratban egymásután hat csatát vívott meg szerencsésen s öt hónappal a magyarok kiindulása után, rengeteg embert és jószágot zsákmányolva, sértetlenül vezette vissza a sereget a királyi táborba. Győzelmi jelvényül sok ellenséges zászlót, azaz bandériumot hozott a királynak. Ezeket utóbb a Boldogságos Szűznek, Magyarország patrónájának ajánlották fel; az ő Buda városában épült egyházában függtek még a mi időnkben is, tanúsítván a vajda úr istenadta győzelmeit, a dicsőséges Szűz magasztalására, a jövendők emlékezetére. És ha az ódonság pora meg nem emésztette volna vékony szövetüket, még most is ott függenének.“
– Thuróczy.
A hadjárat számtalan tanulsággal szolgált, Hunyadi ezeket mind fel is használta a következőkben. A legnagyobb tanulság talán az volt, ha a tengerszorosokat nem zárják le az európaiak, akkor a török kiűzésére vajmi kevés az esély.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
